A Szabó Zoltán Attila jegyezte interjúkötet őszinte feltárulkozása az Index kulturális podcastműsorában tovább folytatódik. Egy igazi álmodozóval beszélgetünk, akinek elvei vannak, aki őszinte, és aki érzékeny is eléggé ahhoz, hogy ne fájjon neki, hogy folyamatos szakmai és közönségsikerei dacára az eddig eltelt fél évszázad nem volt elég egy állami elismeréshez. Pedig nem csak ő érzi úgy, megérdemelte volna. 

• ő soha senkitől nem kért semmit, cserébe nem is kapott,
• a szabadúszás a létformája, ám korábban szívesen lett volna művészeti vezetője egy színháznak,
• ötvenegy évesen is álmodozó, bár azért néha már örülne, ha nem kellene pénz és pályázatok után szaladgálnia, hanem mondjuk egy nagylelkű mecénás lehetővé tenné, hogy csak a projektjeivel foglalkozzon, és álmodozzon tovább,

• énekelt már operát is Amerikában, Monostatos volt A varázsfuvolából Michigan államban,
• sosem volt mestere, mentora, és ez hiányzott is az életéből,
• nem tartozott soha szekértáborokhoz, s talán ez az oka, hogy soha semmilyen állami díjat nem kapott, noha úgy érzi, bizonyos alakításaiért megérdemelte volna,
• a színészet sosem adja meg, hogy az ember száz százalékban kiélje a tehetségét, mert a színész függ a rendezőtől, a partnertől, a díszlettervezőtől, ellenben a versírás maga a totális szabadság,
• készen áll egy általa írt romantikus film forgatókönyve, mely csak támogatásra vár, a főbb színészek már igent mondtak, nagyszerű a gárda,
• rockalbumot készít Hrutka Róberttel, a dalok szövegét és zenéjét is ő írja.

Az Index arútluK podcastjában ezúttal Kozár Alexandra és Vig György, az Index kultúra rovatának munkatársai beszélgetnek Kálloy Molnár Péterrel.

Hallgassa meg az arútluK podcast korábbi beszélgetéseit a a pályakezdő színészek nehézségeiről; vagy arról, hogy Puskás Tamás szerint miért pótkávé az online színház, és hogy Grecsó Krisztián miért tért vissza a lírához, amelyet el sem hagyott. De azt is megtudhatja, milyen írók kerültek a magyar írókat összegyűjtő kötetbe, és hogy a zeneiparban túl magas az áfateher. Takács Katalin mindig mosolyog, és Nagy-Kálózy Eszter is visel néha páncélt.