Pakosz Anna korán kezdte a világjárást: 18 évesen költözött Párizsba, de a ráunt a nívós Sorbonne-ra, így Budapesten fejezte be felsőfokú tanulmányait. A közgázt végzett lány 23 évesen – marketinges tapasztalattal a háta mögött – rájött, hogy sokkal inkább vonzza a művészvilág, mint a diagramok és a pénzügy. Kreativitását kollázskészítésben kamatoztatta, Anna számára azonban az alkotásnál is fontosabb volt, hogy megismerje önmagát, és megtalálja saját útját. Kis túlzással beutazta fél Európát: Barcelona, London és Svájc után 2016-ban költözött Izraelbe, ahol kurátorgyakornokként dolgozott. 

Tel-Avivba érve egyértelművé vált, hogy ha fejlődni akarok, ott kell maradnom. Olyan impulzusok értek, amelyek segítették a kibontakozásomat. A megérkezésem után bekerültem egy kurátor mellé asszisztensnek. Elkezdtem kiállításokra járni, megismertem a helyi művészeti szcénát, találkoztam olyan festőkkel, akiktől szerettem és tudtam is tanulni. Izraelben kezdtem el festeni.

Anna egy éve költözött haza, a döntésében pedig a járvány is közrejátszott, igaz, csak mellékszálként (Izraelben – bürokratikusan – nehéz letelepedni...). Jól érzi magát Budapesten, és továbbra is szeretne itthon dolgozni – úgy érzi, valamiféle felpezsdülés érzékelhető a hazai művészvilágban. Gergely bátyjával karöltve alkotóteret hozott létre Atelier Pakosz néven.

Az emberek ma már nemcsak bolti poszterekkel, hanem fiatal képzőművészek képeivel is díszítik otthonaikat

– vallja a festőművész.

Az utazás azonban továbbra is ott van azon a bizonyos képzeletbeli listán, hiszen alkotóként fontos, hogy folyamatosan inspirálódjon és megújuljon.

Megfigyelésre alapuló festészet 

A megfigyelésre alapuló festészet, vagyis Izrael meghatározó irányzata Anna szavaival élve nem más, mint hogy „leülsz valamivel szemben, és azt fested meg, amit látsz”. A legtöbb festő karrierjében van egy olyan szakasz, amikor „csak” megfigyel, és a látottakat interpretálja egy papírra, ám ez az irányzat önmagában inkább az absztrakt felé húz. Az a fajta festészet, ami a „fejből pattan ki”, és egyáltalán nem hajaz a valóság prezentálására – a példa kedvéért álljon itt Jean-Michel Basquiat neve...

Mivel Anna korábban Egyiptomban összművészeti táborokat szerveztett, rájött, hogy élvezi, ha élményeket adhat az embereknek. A festőnő első önálló, Szabadon nő című kiállítása szeptember 4-én a Balaton-felvidéken (Káptalantóti) lesz. 

Egy Csobáncra néző szauna, egy erdőbeli kis ház és egy meditációs tér – ezek a helyszínei annak a különleges és csupán egy estére szóló kiállításnak, ami szeptember 4-én nyílik a Balaton-felvidéken. Pakosz Anna festőművész SZABADON Nő címet viselő, első önálló, experimentális kiállítása nemcsak a helyszín, de az egy estébe sűrített, audiovizuális elemekkel és művésztársakkal is kiegészített megnyitókoncepció miatt is rendhagyó 

– áll a meghívón.

Szeretek kiállításokra járni, de a galériákban szinte mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozom, ugyanazok az impulzusok érnek. Szerettem volna kicsit elmozdulni ebből a helyzetből. Ez nem kritika, én csupán olyan élményt szeretnék adni az embereknek, ahol a kiállítás egy apropó arra, hogy összegyűljünk, és megéljünk valami újat, kilépjünk a konvencionális keretből. Kollaboráltam zenészekkel és táncosokkal is, hiszen a személyes alkotói folyamatomat más művészek (is) inspirálják.

Anna egy csobánci meditáció alkalmával szeretett bele a helyszínbe. Amikor megálmodta a kiállítást, eredetileg egy görög szigetet képzelt maga elé, de maradjunk a realitás talaján – maradjon Csobánc környéke, az intimitás és a természettel való egyesülés tökéletes helyszíne.

A koncepció megalkotásánál közrejátszott, hogy a birtokon belül csomó kisebb épület is van: fakunyhó, hegyekre néző szauna és a többi.

A kiállított képeimre jellemző a kollázs technika, hiszen mindig egy érzésből indulok ki. A városi élet találkozik a természetközeli énnel, és beilleszkedik a pezsgő miliőbe. Ez a kiállítás úgy született meg, hogy végignéztem az utóbbi években készült képeimet, és amolyan retrospektív módon állítottam össze az anyagot. A nőiességemet és a szabadságom megélését festem le, innen jött a kiállítás címe is.

(Borítókép: Pakosz Anna. Fotó: Ronit Goldschmidt)