Kásás Tamás 2012-ben szögre akasztotta az úszónadrágot, miután a londoni olimpián ötödikek lettek a magyar vízilabda-válogatottal. Mikor kijött a medencéből, egy dolog fogalmazódott meg benne, hogy otthagyja a pályát, még akkor is, ha nem tudja, mit szeretne pontosan csinálni, de bízott benne, hogy
vár rá más is, mint az örök klórszag.
A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, ellentétben a Kemény-korszak legtöbb játékosával, valóban kerüli a medencét, ahogy a nyilvánosságot is, de most D. Tóth Kriszta mégis elvitte magával egy körre. Beszélgettek vegánságról, könyvírásról és arról, hogy nem a három arany határozza meg az embert.
Utoljára 2017-ben fogott labdát a vízilabda-masters-világbajnokságon, viszont régi válogatottbeli csapattársaival azóta is tudnak egymásról, nem is volt és azóta sincs köztük rivalizálás és féltékenység.
Valószínűleg azért is voltunk elég sikeresek, mert akkor sem volt jellemző ránk, hogy irigyek lettünk volna a másikra, ha esetleg jobban játszott, vagy több figyelmet kapott a médiában. Ez most is ugyanígy van, köztünk ez a kötelék megmarad, valami összeköt minket életünk végéig.
Maga a játék és a sport kevésbé hiányzik neki, viszont az nagy űrt hagyott benne, hogy nincs az életében egy közösség, amelynek tagjaival egy célért küzdenek, és meg tudnak beszélni bármit. Szerinte ezt semmi mással nem lehet pótolni.
Bár visszavonulása óta eltelt majdnem tíz év, a kérdésre, hogy mivel foglalkozik, nem ad konkrét választ. Sok minden foglalkoztatja, rengeteg dolog jár a fejében, de ezeknek a nagy részét nem tudja munkává alakítani.
Kásás Tamást maga az élet érdekli.
Szeretne eljutni a világ összes országába, érdeklik a különböző kultúrák, szeretné megismerni az embereket, a szokásokat. Úgy fogalmaz, hogy nem szeret sokáig egy helyben lenni, mert megunja azt, ahol van.
Budapest szép város, magyarnak születtem, de nincs bennem az a nagy magyarságérzés, hogy nekem életem végéig itt kell valamit produkálnom. Inkább világpolgárnak gondolom magam. Békés világot képzelek el, ahol nincsenek széthúzások, és ahol az emberek megértik azt, hogy a mindenkori hatalmak arra játszanak, hogy megosztás legyen az emberek között.
A negyvenöt perces beszélgetés alatt a negyvenöt éves Kásás többször fogalmazott úgy, hogy ő egy lelki síkon mozgó ember. Válogatott vízilabdásként is hatással volt a karrierjére, hogy milyen napja van, ha nem érezte magát jól lelkileg, akkor vagy beteget jelentett az edzés előtt, vagy pont hogy a víz segített neki kilábalni a rosszkedvből.
Viszont nem szeretné, ha örökké meg lenne bélyegezve azzal, hogy ő Kásás Tamás, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, szerinte nem ezek alapján kell megítélni egy embert.
Nekem fontosabb, hogy milyen ember vagyok, mint hogy három olimpiát nyertem.
Ami szintén kötődik a lelki vonalhoz, bár biztos sokakat meglep, hogy Kásás már négy éve a vegán étkezést követi. Az állatok szeretete miatt 2017-ben elhatározta, hogy nem szeretne többé állati eredetű ételt fogyasztani. Békés vegánnak vallja magát, bár nem szereti kijelenteni, hogy ő az, mert úgy gondolja, hogy az emberek fejében erről is sok sztereotípia él.
Bár nem erősíti a „térítő vegánok” táborát, ő is átment azon a folyamaton, hogy mikor rájött arra, pontosan mi történik az étellel egészen addig, amíg eljut a tányérunkra, úgy gondolta, hogy ezt a tudást másoknak is át kell adni. Viszont inkább a saját példájával és tetteivel próbálja képviselni ezt a nézetet.
Még mindig nem haltam meg fehérjehiányban. Soha nem fáj a hasam, az ízületeim sem fájnak, és ad egy lelki megnyugvást; mikor eszem, jó érzés van bennem, hogy nem járultam hozzá semmilyen szenvedéshez. De mások vagyunk, ezért nem szabad ezt ráerőltetni senkire.
Az újságíró és a volt válogatott vízilabdás beszélgetése kifejezetten olyan érzetet kelt, mintha belelesnénk egy baráti találkába. Közvetlenek, mintha nem is lennének kamerák az autóban. Ebből adódóan az interjú legjobb pillanatai azok, ahol D. Tóth Kriszta kilép a szigorúan vett riporterszerepből – ami ebben a műsorban nem szokatlan, de mindig üdítő –, és próbálja megfejteni, hogy Kásás Tamás igazából mire is vágyik.
Egy ponton például kiderül, hogy Kásás Tamás egyik nagy vágya írni egy könyvet, mert úgy érzi, van mondanivalója a világ számára, de a cselekvés kényszere megbénítja. D. Tóth Kriszta, aki már több könyvet is írt, azt tanácsolta neki, hogy csak kezdje el, mert az a folyamat legnehezebb része, de ha ezt szeretné, akkor csak csinálni kell. Úgy tűnt, a beszélgetés és a noszogatás kellő motivációt adott Kásásnak, aki úgy fogalmazott, hogy:
Én most kijelentem, hogy fogok írni egy könyvet. Innentől ezt meg kell valósítani, különben segget csinálok a számból.
(Borítókép: Kásás Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó 2015. május 13-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)