Az ARC kiállítás egyszerre fontos és jelentéktelen. Fontos, mert olyan dolgokat énekel meg a távoli jövőnek, amelyek valóban aktuális beszédtémák voltak az adott évben, viszont jelentéktelen, mert ugyanazokhoz az emberekhez szól, akik plakátok nélkül is hasonlóan látták a világot, mint amit a képek próbálnak üzenni. Ettől viszont keserédes hangulata van végignézni, ki milyen pontján ragadta meg a közelmúlt pillanatait.

Ez Orbán Viktor!

Kiált fel a hétéves forma kisgyerek a Bikás parkban, miközben családja még az általa szemlélt plakát másik oldalán fejti meg egy kép mondandóját. És valóban; a pegazuson lovagló Orbán közkedvelt mintája az idei kiállításnak. Miután a kissrác megállapította, hogy országunk vezetője mekkora sztár, már tovább is áll, és izgatottan üvölti szüleinek, hogy talált egy jót.

Az a jó pedig egy hatalmas agy, amelybe épp egy elég valósághű műpénisz hatol be. Meg kell mondani, jó ízlése van a kisfiúnak, talán ez lehet az a kép, amely leginkább jellemzi az idei kiállítást és így az elmúlt évet. Hisz minden plakát mögöttes üzenete hasonlóképp hatolt be a tudatunkba.

• Nem leszek buzi. Nem leszek buzi. Nem leszek buzi. És ugyanez a mondat leírva még sokszor köszön vissza egy csíkos füzetet imitáló plakátról. Iróniával erősítve a tényt, hogy van, ami nem döntés kérdése.
• Egy Messenger-beszélgetés, amelyben megvitatják az esti öltözéket, illetve hogy épp hol bombáznak a világban. Mintha probléma és probléma között nem lenne különbség. Mintha ugyanolyan súlya lenne egy emberéletnek, mint egy megfelelő ruha kiválasztásának.
• A Pfizer kifogyott, Moderna nem is volt – alakították át az ikonikus mondatot, miközben Bud Spencer vigyorogva nyújt egy fecskendőt.
• Semmi sem tart örökké, tudtuk meg egy másik plakátról, ahol egy vigyorgó néni mutat a tévéújságban a Barátok közt-feliratra. Tényleg.
• Három legény kullog el csalódottan a palotából, miután a király a gázszerelőnek adta egy szem lányát és fele királyságát. Hát igen, szakmát választani tudni kell.
• Az apa férfi. Az anya nő. A bébiszitter férfi – derül ki a plakátról, ahol Mária és József nevelgeti a kis Jézust. 

Ha összeállítanánk egy ötször ötös témahalmazt, hogy mit fogunk látni, ha kinézünk a 21. ARC-ra, valószínűleg mindenki bingót kiáltana. Előre lehet tudni, hogy mely témákat milyen oldalról közelítenek meg az alkotók, és emiatt idén egyetlen olyan plakát sincs, amely előtt az ember megdöbbenve állna hosszú pillanatokig, mert olyan megvilágításba helyeztek valamit, ami megváltoztatta a gondolkodását.

Cserébe az egész kiállításról üvölt a kiábrándultság, és ez sokkal erősebb hatást vált ki, mint egy kiragadott plakát a térről. Mert az átlaghangulat tűnik gyógyíthatatlannak, mintha az emberek már rezignáltan, cinizmussal és kiégéssel tekintenének a jövő felé. De hát közérzeti kiállításról van szó, és ezek szerint a közérzet ilyen.

Persze mindenki úgy értelmez mindent, ahogy kedve tartja vagy amit az adott pillanat, illetve lelkiállapota megkövetel, de a plakátok mögött inkább lehetett felfedezni egy alig pislákoló szívhangot, mintsem a tenni vágyás erős, szinte már Jumanji-szerű dobogását.

(Borítókép: A 21. ARC kiállítás Budapesten 2021. szeptember 20-án.  Fotó: Bodnár Patrícia / Index)