Bodor Johanna író-táncművész-koreográfus regényéből született a 80-as évek Romániájába röpítő megrázó előadás, melyet szeptember 24-én este mutat be az Orlai Produkció a Kaszásdűlői Kulturális Központban. A darab sorstörténet, de közben a tánc, a balett és az újságírás sajátos szabályokkal szegélyezett, kegyetlen világába is betekintést enged.
Nem baj, majd megértem címen jelent meg 2014-ben a Magvető Kiadónál Bodor Johanna önéletrajzi regénye. A könyv a felnőtté válás története, azoké az éveké, amikor a zabolázhatatlan fiatal lányból nő lesz, de nem akárhol, a 80-as évek abszurditással és kegyetlenséggel teli Romániájában. A regényből készült azonos című előadást szeptember 24-én a Kaszásdűlői Kulturális Központban láthatja először a budapesti közönség Bánfalvy Eszter, Kerekes Éva, Gyabronka József és Ötvös András főszereplésével.
Az Orlai Produkció repertoárjának hangsúlyos részét alkotják azok az előadások, amelyek a közelmúlt történelmét egy mindenki számára átélhető perspektívából, alulnézetből, az egyéni sorsokon keresztül vizsgálják. Bár a Hamis hang, az Egy német sors, a Varsói melódia, az Élet.történetek.hu darabjai, a Mi és Ők, A hullaégető, a Pesti barokk műfajilag távol állnak egymástól, mégis összekapcsolódnak. A bennük megmutatott eseményekről közösek az ismereteink, hőseik átlagemberek, hétköznapi ismerőseink.
A mostani darabbal is, melyet szerzőként Ari-Nagy Barbara és Szikszai Rémusz jegyez (utóbbi rendezőként is) ez a fajta múltfeldolgozás, szembenézés folytatódik: a tizenhét éves Johanna, a bukaresti balettintézet ígéretes növendéke egyedül marad Ceaușescu Romániájában. Névházasság segítségével próbál szabadulni a pokolból és áttelepülni a viszonylag élhetőbb Magyarországra. Választania kell a szerelme és a szülei, az ígéretes karrier és a bizonytalan jövő között. Döntéseket hozni, pedig csak rossz és még rosszabb közül választhat.
Két évig várja, hogy sorsa eldőljön, ezalatt lehallgatják, követik, a hatalom árgus szemmel figyeli, hibázik-e. Miközben mindent kockára tesz, hogy semmit és senkit se veszítsen el, tulajdonképpen észrevétlenül elveszíti önmagát.
Egy rég letűnt világ emlékei ezek, ahol dőlt a televízióból a hazug állami propaganda, ahol mindenki rettegett és túlélt, ahol utazni csak háromévenként lehet, és akkor is csak úgy, ha az ember a gyerekeit, mintegy zálogként otthon hagyta. Ahol a boltokban az üres polcokon pár konzerven kívül nem volt semmi, ahol az állam beszivárgott a privát életbe.
A táncművész-koreográfus az olvasópróbán elmondtaa, a regényben, ami kiszakadt belőle, nem a saját énjét látja, hanem az ügyet, hiszen ez a történet nem csupán róla, hanem 22 millió ember sorsáról szól.