Rengeteg területtel foglalkozik, ezúttal fókuszáljunk a filmiparra. Legutóbb Kálomista Gábor panaszkodott a magyar filmforgalmazásra, de már Jancsó Miklós is azt mondta, hogy baj van vele. Az tény, hogy a hazai filmek a nagy amerikai stúdiók termékeivel versenyeznek az itteni mozikban is. Sok pénzből sok magyar film készül. Eljutnak a mozinézőkhöz?

Nemcsak Magyarországon, hanem európai szinten sincs megoldva igazán a forgalmazás helyzete. Amerikában régóta tudják, hogy ebben van az üzlet, nekünk is meg kellene tanulnunk. Fontosnak tartanám, hogy ezen a területen is felzárkózzon Európa. Nem kellene félni az erősebb protekcionizmustól sem. 

A Nemzeti Filmintézettel dolgozunk azon, hogy jobb helyzetből indulhassanak a magyar filmek a forgalmazásban.

Ráadásul a helyzeti előnyben lévő nagy amerikai stúdiók is szívesen forgatnak Magyarországon, nyilván azért, mert ez előnyös számunkra.

Azért lényeges többek között a bérmunka, mert ennek is köszönhetően jött létre a világszínvonalú magyar filmes szakembergárda, akikkel olyan óriások forgatnak, mint Steven Spielberg, Ridley Scott. Ez komoly bevételt jelent a gazdaságnak, de kialakult ugyanakkor az a helyzet, hogy a külföldi produkciók, amelyek ezt megengedhetik maguknak anyagilag, elviszik a legjobb szakembereket.

A magyar produkciók elől?

Igen, pedig a magyar filmesek nagyon szeretnek magyar produkciókban dolgozni. Hasonló a helyzet a stúdiókkal is. Kevés magyar film engedheti meg magának, hogy stúdióban forgasson, mert magasak a díjak, és évekre előre le vannak foglalva. Ezért kezdtünk stúdiófejlesztésbe.

Fóton és Mogyoródon is épül egy-egy hatalmas stúdiókomplexum. Az előbbi állami, az utóbbi magánpénzből. Ezek majd rivalizálnak egymással, egymás elől próbálják elhalászni a megbízásokat?

Kedvenc példám erre a prágai Aranyművesek utcája. Ha az első aranyműves kinyírta volna a következőt, most nem lenne ilyen utca. Nagyon komoly kereslet van a stúdiókapacitásra. A londoni egyeduralmat csökkentette, amikor a Marvel tíz évre kibérelte az ottani kapacitás nagy részét. Ha mi csak a morzsákat csipegetjük össze, azzal is megtöltjük a hazai stúdiókat. Ez jó dolog, de ami ennél is jobb, hogy a bérmunkákba kezd beépülni a hazai kreatív ágazat. Remélhetőleg eljutunk arra a szintre, hogy teljes produkciók mindegyik kreatív részét is magyar szakemberek készítik.

Kik tartoznak a kreatív ágazathoz a filmgyártásban?

Például a producerek, rendezők, a forgatókönyvírók, a látvány-, a díszlet- és a jelmeztervezők.

Díszlet- és jelmezügyben már elég jól állunk, de a forgatókönyvírásban még nem tartozunk a legjobbak közé.

Ez tény, ráadásul szorosan összefügg a forgatókönyvírás és a produceri munka. De bedolgozni már ebbe is tudnánk. Nagyon fontosak a koprodukciók, amelyekből még a Covid-járvány alatt is elég sok volt.

Ezekben mi szakemberekkel és helyszínnel vettünk részt?

Nemcsak ezzel, hanem kreatív szakemberekkel is. A Dűne készítői is rendkívül elégedettek voltak az itteni díszlettervezéssel és -kivitelezéssel. Elérünk majd arra a pontra, hogy ez természetessé válik.

Milyen hatással volt a külföldi bérmunkákra, hogy LMBTQ-ellenességgel vádolják a magyar törvényhozást?

Próbálták felhasználni ezt Magyarországgal szemben, de kiváló szakembereket, helyszíneket, stúdiókat és igen előnyös feltételeket kínálunk a külföldi produkcióknak. Nálunk projektenként nincs felső plafonja a harmincszázalékos adó-visszatérítésnek, ami nagyon progresszív irány az állam részéről, ráadásul imádják Budapestet, Magyarországot a sztárok, biztonságos és jól élhető.

A haszon erősebb, mint a rossz imidzs?

Egy itt dolgozó producer barátunk adott erre egy jó választ:

A nemzetközi filmgyártásban, ahogy az amerikai mentalitásban mindig erős szerepet játszanak a számok, a gazdasági érvek. De nemcsak azért szeretnek idejönni, mert olcsóbb, hanem azért is, mert Magyarország egyszerűen jó hely. Én imádom ezt az országot, imádom egész Közép-Európát, ezt tartom a világ közepének. A világ szellemi erejének a tekintélyes része innen szivárgott ki a világ többi tája felé.

Nemrég itt volt John Travolta, aki a lányát látogatta meg. Meghívtam a Müpába, hogy nézze meg a Ludwig Múzeumban a Nagylátószög − 120 éves a magyar film című kiállítást, és le volt nyűgözve. Megdöbbent, hogy egy ilyen kicsi országban 120 éve ilyen magas színvonalon gyártanak filmeket.

Nagyszerű kiállítás, de rettenetesen zsúfolt. Ez valóban egy múzeumnyi anyag, ami sokkal nagyobb teret kívánna.

Ez egyfajta bájos provokáció, hogy megmutassuk, milyen hihetetlenül gazdag anyag várja, hogy helyet kapjon a leendő Magyar Mozgókép Házában, amit a közeljövőben szeretnénk megvalósítani. Gondoljunk bele, hogy százhúsz éve senki sem állította össze ezt az anyagot. Legyünk boldogok és örüljünk neki, hogy ekkora kincsünk van. Most mondanám el, hogy az archívumunk munkatársai milyen hatalmas örömmel, szívvel-lélekkel dolgoztak ezen a hatalmas munkán. Ezzel megfogalmaztuk, hogy a magyar mozgóképtörténet ugyanolyan gazdag és értékes kulturális kincsünk, mint az irodalmunk és a zenénk. Aztán átsétáltunk a Müpa másik felére, Travolta beült egy Tosca-előadásra, ahol a címszerepet a sztárszoprán, Anna Netrebko énekelte. Utána azt hajtogatta, hogy ilyet még nem látott, elájult az akusztikától is, de főleg a közönségtől.

A Müpa rendben, a magyar film múltja fényes, de mit jelent a magyar filmgyártás jövője szempontjából, hogy a kreatív szakembereket képző Színház- és Filmművészeti Egyetemet film szakos osztályok hagyják el?

Ez azt jelenti, hogy ők az előző oktatási formában szocializálódtak. Abba nőttek bele és azt szeretnék folytatni. Ők ezt választották, és ebben az országban lehet így választani. Akik most kezdik, azok az új rendszert fogják megismerni, megszeretni, ehhez fognak ragaszkodni.

Most azért nehéz rendezőt találni egy magyar sorozathoz, mert az elmúlt harminc évben főleg szerzői filmes képzés folyt az egyetemen. Én is ilyen szellemiségű képzést kaptam, szinte autodidakta módon kellett megtanulnom a reklámfilmkészítést. Nagyon jó lett volna, ha az egyetemen ezt is tanították volna, vagy az lett volna a feladat, hogy mindenki készítsen el egy sorozatepizódot.

Ilyen irányba módosul a képzés az állami SZFE-n?

Az újjászervezett SZFE filmes szakán elindult oktatási programot maximálisan támogatom. Ez olyan oktatás, amely a filmgyártás minden zsánerét tanítja. Lesz egy alapképzés, ahol a szakma leggyakorlatiasabb alapjait kell elsajátítani az elméleti képzéssel együtt, utána aki továbbmegy a mesterképzésre, annál elválik, merre halad tovább, akár a szerzői filmes kibontakozás irányába is. Az aktív filmesek többsége számára nem volt kérdés, hogy módosítani kell az oktatást a filmipar sikere érdekében. Nagy szükség volt a megújításra, mert elképesztő dinamizmussal fejlődő ágazatról beszélünk. Most jöttek ki az adatok arról, hogy bár az év elején még dúlt a Covid, az ágazat bevételei az első félévben meghaladták az eddigi csúcsév azonos időszakát. Ez már a GDP-ben is szemmel látható összeg.

Mennyi ez milliárdokban?

Az eddigi csúcsbevétel 164 milliárd volt 2019-ben. A Nemzeti Filmiroda előzetes becslése alapján jó esély van arra, hogy idén ezt meghaladjuk.

Ez anyagilag biztató, de milyen következményei lesznek a magyar filmes szakma, a képzés átpolitizáltságának, polarizálódásának?

Kevésbé veszélyes következményei vannak az átmeneti polarizálódásnak, mint annak, ha minden maradt volna a régiben, és nem kezdik el a szakmai átalakítást, ezért eltűnnek a szakemberek. Ezt az egyetemet fejleszteni kell, nem működhet a korábbi megalázóan rossz, idejétmúlt infrastruktúrával. Ez egy technikai sportág, nem lehet korszerű eszközök nélkül az élvonalban maradni.

Egyféle irányt képviselt, a szerzői filmes képzésről szólt.

Ki fogja tanítani a zsánerfilmeket és a sorozatkészítést, ha eddig mindenki szerzői filmesnek tanult?

Ott van például Koltai Lajos, aki most kap hideget-meleget, mert elvállalta az oktatást. Elég komoly világsztárokkal dolgozott rendezőként, operatőrként pedig a filmkészítés nem szerzői oldalán is bőven van átadható, világszínvonalú tudása. Kevés hozzá hasonló, világszerte elismert szakemberünk akad. Sok aktív filmes jön majd tanítani, kurzusokat tartani a világ minden tájáról.

Milyen konkrét segítséget nyújt az NFI a filmes képzésnek?

Első körben közvetítjük az elvárásokat az egyetem felé, megfogalmazzuk mik azok a képzési irányok, amikre praktikusan szükség van. Összekapcsolható ez a felnőttképzéssel is, hiszen egy világosító, vagy egyéb fontos filmes szakember képzéséhez nem kell feltétlenül egyetemi diploma. A produceri, gyártási, forgalmazási tevékenységek oktatása is nagyon fontos. A hazai szervizcégekben óriási tudás halmozódott fel. Akik egy sor nagy produkcióban dolgoztak, nyilván sokkal tapasztaltabbak azoknál, akik csak magyar produkciókban mérettettek meg. Ezt a tudást is át kell adni.

Pénzt is ad az NFI?

A diplomafilmekre, ahogy eddig is.

Az átpolitizálódott szakmában joggal merülhet fel a fiatal filmesekben, hogy ha lázadnak, nem kapnak támogatást a terveikre, pályázataikra.

Magyarországon még mindig az állami költségvetés által biztosított „áldott állapotban” készülnek a filmek. Minden filmes az gondolja, hogy ebből alanyi jogon neki is jár. Aki nem kap, nyilván politikai és egyéb okokkal magyarázza meg magának, miért nem kapott, pedig ez szakmai kérdés.

Herendi Gábor például többször elmondta a közelmúltban, hogy minden tervét visszadobják, pedig több közönségfilmjével bizonyított, és az ősszel bemutatott Toxikoma miatt sem kell szégyenkeznie.

Neki is elmondtam: magam is úgy gondolom, hogy élete legjobb filmje a Toxikoma. Ha elfogadnánk tőle egy olyan forgatókönyvet, ami nem elég jó, vele tolnánk ki. Nincs emögött semmi sötét titok.

Egy forgatókönyv alapján egyértelműen eldönthető, hogy érdemes-e belevágni egy filmbe?

Az biztosan kiderül, ha nem. A forgatókönyvírás talán még mindig a leggyengébb láncszeme a magyar filmkészítésnek. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a szerzői filmek kinyírták a zsánerfilmeket, ahol nagyon pontosan be kell tartani a műfaji szabályokat. A hetvenes évekig nagyon komoly forgatókönyvíróink voltak – mint például Szász Péter, Szász János rendező édesapja, akik zsánerfilmeket is tudtak írni. Ha Keleti Márton nem lett volna zseniális filmes szakember, kinyírták volna, de a kisujjában volt a szakma, és megcsinálta az Állami áruházat Latabárral.

Ezek a rendezők ‘45 előtt tanulták a szakmát, amikor Magyarország európai filmes nagyhatalomnak számított. Ők átadták a tudásukat a tanítványaiknak és így tovább. Ezért fontos, hogy ne szakítsák meg ezeket a vérvonalakat a képzésben.

Azok már korábban is sok helyen megszakadtak. A hatvanas-hetvenes években nemcsak az irodalmi berkekben, hanem a filmesek között is dúlt az urbánus-népies vita, ahol alulmaradt a népies oldal. Az is egy megszakított DNS-lánc, pedig a hatvanas évek filmes aranykorának pont a sokszínűség volt a lényege. Az akkori televíziós tartalmak között is rengeteg nagyon magas színvonalú produkciót találunk. Elképesztő teljesítmény volt.

Aztán valahogy

Ezért fontos cél az, hogy újra színesebbé, teljesebbé tegyék a palettát.

A készülő filmek palettája már most is színes. A Hunyadi családról filmsorozat készül, a hírek szerint legalább tizenegymilliárd forintos költségvetéssel. Valóban a TV2-n mutatják majd be a magyar Vajáknak becézett történelmi sorozatot?

A Hunyadi-sorozat alapanyaga egyedülálló, nincs szükség becézésre. Igen, az egyik legszélesebb elérésű országos televízió, a TV2 adja majd a hazai forgalmazási felületet, a nemzetközi terjesztést a Beta Film nevű német székhelyű világforgalmazó intézi. Lényegi szerepük volt többek közt a Babilon Berlin, a Gomorra vagy a Magyarországon forgatott Borgiák című sorozatok nemzetközi sikerében.

Világforgalmazásban is gondolkodnak?

Így van, ebbe csak így érdemes belevágni. Jók az esélyeink, mert a Hunyadiak története egész Európát érinti, a történet olyan erős, hogy a fantasyműfaj határait súrolja, tehát mindenütt kíváncsiak lehetnek rá. Nem véletlenül érdeklődött az ötletünk iránt a Beta Film. Valóban hatalmas vállalkozás, ezért is vonunk be világszínvonalú szakembereket a gyártásba.

A nemzetközi sikerekhez élvonalbeli rendezők, forgatókönyvírók kellenek.

Bízunk Robert Lantos producer és a showrunner, a szintén kanadai-magyar George Mihalka szakértelmében, akik már nagy és sikeres produkciókban bizonyítottak.

Milyen ütőkártya van még a kezükben?

Sok jó lapunk van. Arról talán még nem esett szó nyilvánosan, hogy a népeken, országokon átívelő történet szereplőit a saját nemzetükből választjuk. Lesznek török, olasz, német, osztrák, lengyel színészek. Ez tényleg nagy vállalkozás, amit ugyanaz a magyar szakembergárda vesz körül, mint például a Vaják vagy az évek óta nálunk gyártott Last Kingdom – Az utolsó királyság című Netflix-sorozatot.

Arra számítanak, hogy esetleg nyereséget is termelhet a Hunyadi a nemzetközi forgalmazás révén?

Ez nehéz kérdés. Természetesen arra törekszünk, hogy minél több forgalmazási bevételt hozzon. Több külföldi sztár is szerepet kap a sorozatban, ez lényegesen segít a külföldi nézők megszólításában. Ne felejtsük el, hogy eddig még nem készült nagy volumenű magyar történelmi témájú sorozat. Ez lesz az első. Nemes cél és igazi kihívás, hogy szintet lépjen a magyar filmipar.

Meddig folynak az előkészítő munkák, mikor indul a forgatás?

A jövő évben kezdődik a forgatás. Ha a tízrésznyi hosszat nézzük, akkor öt mozifilmnyi anyagról van szó, elképesztő előkészítést – díszletek, jelmezek, statisztéria, kaszkadőrök, próbák – igényel.

Készülőfélben van egy másik történelmi témájú film Hadik Andrásról, a legendás magyar huszárról, aki Mária Terézia hadvezéreként megsarcolta Berlin városát. Újra lesz egy történelmi film, ahol mi győzünk?

Ez is nagy vállalkozás, ezen a héten indult a forgatás. A 80 huszár óta nem készült ilyen nagyságrendű történelmi huszárfilm Magyarországon. Ahhoz képest, hogy az amerikaiak Pearl Harbour szétbombázásáról is tudtak olyan filmet forgatni, amelyben ők a győztesek, nekünk könnyű a dolgunk Hadikkal.

(Borítókép: Káel Csaba. Fotó: Csibi Szilvi)