Nagy Ervin másodszor indul a Nemzeti Vágtán, először a Kincsem forgatásának évében, 2016-ban szállt nyeregbe.

Másodjára vágtatok hivatalosan, először négy évvel ezelőtt vettem részt, abban az évben, amikor kijött a Kincsem, de azóta hanyagoltam. Nem saját lóval versenyzek a jótékonysági futamban, kölcsönkértem egy filmes lovat, nekem nincs saját lovam, még csak a lányomnak vettem egyet, ő előbbre való, mint az apja  – mosolyodik el a népszerű színész. – Két lovat tartani nem olcsó mulatság, és akkor az az egy legyen inkább a lányomé. 

Nagy Ervin annak idején, amikor Alagon forgatták a Kincsemet, Balogh István mester szakmai segítségével készült fel a szerepre, bár lovagolni természetesen korábban is tudott. „Pityu bá” ezúttal is tevékeny résztvevője a vágtának, több lovat és lovast is felkészített, köztük egy Cziráky Zsombor nevű kissrácot Sződligetről.

Egy olyan lóval versenyzek, amely ügetőn is indult, fogatban is volt, nyereg alatt is, kimentem vele Örkénytáborba, és ott meghajtottam, az az igazság, hogy nagyon menős, gyors, jó lovacska. Huszonöt százalék telivér is van benne, Ármánynak hívják, herélt. Hogyha a manapság divatos genderterminológiát használnám, azt is mondhatnám, hogy se nem fiú, se nem lány, vagyis nem bináris – neveti el magát a színész.

Nagy Ervin nem galoppírozza el magát, amikor arról kérdezem, milyen helyezésre számít a sztárfutamban.

Nincsenek vérmes reményeim, engem Sipos Imre kért fel, hogy induljak, ő már kétszer megnyerte a Nemzeti Vágtán a sztárfutamot, a színészek között ő a legjobb lovas. Egy évfolyamra jártunk a főiskolán, ő mondta, hogy szeretnének egy olyan vágtát, amely biztonságos, és jól lovagló színészek vesznek részt benne. Így hát óriási megtiszteltetés, hogy a jó lovas színészek között rám gondolt. Boldog lennék, ha egy második-harmadik helyet el tudnék csípni. Nem akarok mindenáron nyerni, mert azért ez egy veszélyes üzem, gondoljunk csak szegény Jeles Eszter halálos balesetére. Fő a biztonság, a lényeg, hogy ló és lovas egyaránt épségben érjen célba. Szóval egy ezüstéremmel elégedett lennék. 

Nagy Ervin hetente legalább egyszer lóra ül, de ez nem jelenti azt, hogy profi lenne.

Minél többet lovagolok, annál jobban érzem, mennyire messze vagyok attól, hogy jó lovasnak nevezhessem magam – mosolyodik el. – Mondjuk úgy, hogy most már nem csak utazom a lovon, tudok már viszonylag értelmes utasításokat adni az állatnak. Két hónapja estem egy jó nagyot, ez sajnos benne van a pakliban, nem hinném, hogy van olyan lovas, aki még sohasem bukott. Nem az esések száma határozza meg, hogy az ember mennyire jó lovas. Viszonylag már jó lovaglónak számítok, de azért ott még nem tartok, mint Sasvári Sándor vagy Sipos Imre. Akik egy héten ötször, hatszor ülnek lovon, azok jóval ügyesebbek. Talán annyit megengedek magamnak, hogy van hozzá tehetségem. Annak idején a legendás kaszkadőr, Oroszlán osztályában kezdtem, szóval lovagoltunk a főiskolán, de annyira korán kellett kimenni hajnalonként a Tattersallba, és annyira hülyék voltak azok az öttusalovak, amelyeken szenvedtünk, hogy csak Sipos Imrének volt kitartása ahhoz, hogy rendszeresen járjon. Mi inkább elsinkófáltuk... Úgyhogy én igazából a Régimódi történet sorozat és a Kincsem forgatása közben hoztam fel magam erre a szintre, ahol most vagyok. De a Kincsem óta beszippantott magába ez a csodálatos világ, havonta legalább kétszer, háromszor lovaglok, de ha tehetem, akár többször is.

Szotyori Nagy Kristóf a kezdetektől a Nemzeti Vágta versenyigazgatója.  

„2007-ben jött a gondolat a Nemzeti Vágta megrendezésére, ami valójában egy országimázs-fesztivál, a vidék, a határon túli területek és a főváros találkozója – mondta a versenyigazgató. – A Hősök tere mint helyszín természetes módon adta magát. Megpróbáltunk biztonságos pályát felállítani, ami ovális, és lónak, lovasnak egyaránt alkalmas. 2008 óta egyszer sem maradt el Vágta, az idei a tizennegyedik. Még a Covid sem tudta megállítani, zárt kapuval tavaly is megrendeztük.”

A pálya vonalvezetése nagyjából ugyanaz, bár évről évre biztonságosabb.

„Idén is megpróbáltuk beépíteni azokat a tapasztalatokat, amelyeket az évek során megszereztünk. Az átmérőn, a korlátok és a szivacsok elhelyezésén próbáltunk úgy változtatni, hogy csökkentsük a balesetveszélyt. A talaj speciális homok-textil keverék, amit év közben tárolunk, és ilyenkor 12 centi vastagságban helyezzük el a Hősök terén. Annyira nedvesítjük, amennyire szükséges. Az az optimális, ha a ló patája egy-két centiméter mélyen hagy nyomot a talajban, nem csúszik meg, nem is ragad bele. A sérülések elkerülése végett ez a legoptimálisabb mélység. Ovális a pálya, körülbelül 400 méter a belső íven. Sohasem volt kör alakú. Megemeltük a külső oldalon a falat, így nem tudnak kisodródni a lovak.” 

Az esélyekről nem igazán lehet beszélni, hiszen a Nemzeti Vágta győztesét szinte lehetetlen megjósolni.

„A címvédő Veszprém megyei Porva lova, Ricardó sajnos idén nem ment át az orvosi vizsgán, a délvidéki Temerin és a Cegléd melletti Csemő mindig jó, előbbi többször is nyert, de Csemő is. Kiegyenlítettebb a mezőny, mint korábban bármikor. Hatvanan jutottak el idáig, ötvenkilencen indulnak a tizenkét ötfős előfutamban, illetve az egyik értelemszerűen csak négyfős lesz. A középfutamba huszonöten kerülnek be, öt középfutam van, és az öt győztes jut be a vasárnapi döntőbe. Határon túli győztes volt már, 2018-ban és 2019-ben Temerin lovasa, Nagy Arnold győzött Fantázia nyergében.” 

(Borítókép:  A másodikként célba érkező Stohl András, a győztes Sipos Imre, a negyedik helyen végző Nagy Ervin és a bronzérmes Barabás Kiss Zoltán színművészek (b-j) a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamában a fővárosi Hősök terén 2016. szeptember 18-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)