Pandémia után vagyunk, mégis maszkban beszélgetünk. Nyilván ön sem kívánja vissza az elmúlt másfél évet.

A járványhelyzet több nehéz megoldandó feladat elé állított bennünket. Az első és talán a legfontosabb, hogy biztosítsuk minden dolgozónknak a munkahelyét. Örömmel jelentem ki, hogy az elmúlt másfél évben minden munkatársunkat megtartottuk. A másik fontos feladatunk az volt, hogy az évi 350-400 ezer nézőnkkel, aki szeret bennünket, ne veszítsük el a kapcsolatot. Amikor a pandémia kitört, több száz millió forint értékben volt eladott jegyünk a már meghirdetett előadásokra. Biztosítani kellett a nézőinket, hogy vagyunk és leszünk! Folyamatosan életjeleket adtunk azáltal, hogy az interneten produkciókat hoztunk létre. Ezzel segíteni tudtunk a színészeinken is, bevételhez juttattuk őket.

Amikor újra megfújta a kürtöt, azaz összehívta a színházát, milyen döntéseket hozott meg a jövővel kapcsolatban?

Úgy döntöttem, hogy az évad első felében nem tartunk bemutatót, mert az a jelenlegi járványhelyzet miatt rendkívül kockázatos lenne. Az 1500. Macskák előadással indítottuk az évadot. Ez országos rekord, és a Magyar Rekordok Egyesülete hitelesítette ezt a kiemelkedő teljesítményt. Decemberig még újabb két előadásunk ér el kiemelkedő előadásszámot: novemberben lesz a Mamma Mia! és decemberben a Mary Poppins 400. előadása. Most úgy tűnik, jól döntöttünk, mert december végéig szinte minden jegy elkelt.

Az elmúlt másfél év nem csak a pandémia miatt volt nehéz. Az SZFE-botrány szintén megrengette a szakmát. Ön nyilván követte, és van is véleménye róla.

A színházi szakma lételeme a verseny. Ebben az értelemben nálunk sosincs béke. Amikor látszólag nem történik semmi, akkor is van harc, de inspiratív és építő módon. Az a véleményem, hogy az egzisztenciális harcok nem kedveznek a művészeteknek, és azt sem szeretem, ha a szakma veszekszik.

Szente Vajk pályázásának hírét a Madách Színház élére hogyan élte meg, illetve mit szólt a gyors visszalépéséhez?

Szente Vajkot én fedeztem fel, az ő pályája a Madáchban indult el színészként és rendezőként is. Tehetséges és ambiciózus fiatalembernek tartom, a tehetség természetes útja pedig az, hogy elindul valahonnan, és törekszik valahová. Hozzáteszem: az én pályám ritmusa egészen más. Sokáig nem akartam színházigazgató lenni. Rendkívül élveztem Ádám Ottó igazgatósága alatt a rendezői lét szabadságát. Vezetői felelősség nélkül dolgozhattam, ugyanakkor rengeteget tanultam színházról, irodalomról, képzőművészetről, zenéről. Hasonlóképpen élveztem tizenhat éven keresztül Kerényi Imre igazgatása alatt ugyanezt az életformát. Ezután jött el az az idő, amikor úgy éreztem, hogy most már megpályázhatom a direktorságot, de, hangsúlyozom, ez én vagyok. Hozzáteszem, hogy bár a színházban a leglátványosabb poszt az igazgatóé, a legfontosabb a rendezőé. Ő lehet a színház szelleme, lelke, megújítója, gondolati központja. Ezt az időszakot érdemes hosszan megélni, és meggyőződésem, hogy akkor lesz valakiből jó igazgató, ha ezt az utat bejárja a maga teljességében. Szente Vajk másik irányt választott, nyilván azt gondolta, ő már érett erre, aztán visszakozott. Lehet, hogy megértette a stációk megélésének fontosságát, ezért döntött úgy, hogy visszalép a pályázástól.

Mások szerint az aktív büntetőügye volt inkább ennek az oka. Az, hogy Szentét tavaly jogerősen egy év börtönbüntetésre ítélték két évre felfüggesztve egy költségvetési ügyben, mennyire viselte meg önt?

Óriási trauma volt számomra. Erről soha nem mesélt. Noha tudtuk, hogy a NAV vizsgálja a tevékenységét, de hogy jogerős ítélet van ellene, az nagyon megdöbbentett.

A Hamupipőke-ügy kirobbanása is meglepte?

Hamupipőke-ügy nincs. A darabot elmarasztaló cikkek azelőtt jelentek meg, hogy ezt a Webber-művet egyáltalán bemutatták volna Londonban. Hadd jegyezzem meg, hogy a Madách Színház sosem mutatott be olyan darabot, ami bármilyen szempontból megosztó lett volna. Nekünk a közönség teljes vertikumára van szükségünk. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy emberek akár csak kis töredéke is felháborodjon az előadásainkon. A Madách nem botrányszínház. Én ezt a darabot hamarosan meg fogom nézni, és ha megosztónak bizonyul, nem tárgyalunk róla.

Amikor kiderült, hogy még öt évig igazgathatja a Madáchot, mit érzett?

Örömöt és megkönnyebbülést. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akiknek a bizalma hozzájárult ahhoz, hogy ezt a pozíciót ismét elnyerhettem. Az is megtiszteltetés számomra, hogy az újraválasztási folyamat során kiderült: a Madách Színházban dolgozók többsége elfogad és támogat. A színházban gyakorlatiasan, határozott terv szerint megy a munka, nincs idő érzelmes beszélgetésekre, de a pályázati folyamat során a művészek és munkatársak támogatása nyilvánvalóvá vált. A kedvező döntésben nagy szerepe lehetett a Madách Színház elmúlt 17 évi teljesítményének. Amit elértünk, együtt értük el. Hála a közösségi médiának azt is nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a közönség is ünnepelte a döntést. Ezenkívül olyan SMS- és üzenetcunami árasztott el, ami meghatott.

Az újabb ötéves ciklus végén elmondhatja magáról, hogy több mint ötven évet töltött a Madáchban. Mi kihívást talál még az igazgatásban?

A Madách Színházban az elmúlt 17 évben rengeteg minden történt. Hatalmas zenés színházi tudás és tapasztalat halmozódott föl. Jól képzett szakembereink vannak a színházi munka minden területén. Bevételeink jelentős részét visszaforgattuk az épület korszerűsítésébe. Ma a Madách Színház mind a személyi feltételeket, mind a technikai lehetőségeket illetően képes a legigényesebb nyugati musicalek magas színvonalú bemutatására. A teljesítményünket szerte a világon elismerik, és a jogtulajdonosok örömmel bízzák darabjaikat a Madách Színházra. Jelenleg is a legnagyobb világsikerekről tárgyalunk.

A Covid kitörésekor megláttuk a válságban az esélyt. Elsőként hoztunk létre online produkciót és ennek továbbfejlesztéseként tévéstúdiót, ahol ma már tévéfilmeket forgatunk. Írók és szerelmek címmel indítunk egy sorozatot, az első két előadásunk Ady Endréről és Karinthy Frigyesről szól majd. Kordokumentumokból, magánlevelekből és életrajzi ismeretekből születik valódi dráma, amelyben hangsúlyos szerepet kapnak az adott szerzők művei is. Csodálatos színészeket nyertünk meg ehhez a vállalkozásunkhoz, íróként Nyáry Krisztián és Fráter Zoltán jegyzi az első két filmet. Úgy döntöttem, hogy a zenés színházban megszerzett hasznot visszaforgatom a magyar irodalomba, méghozzá prózai darabokba. Ennyi év zenés sikerei után tartozunk ezzel. És nem mellesleg feladatomnak tekintem a magyar irodalmat újra „divatba hozni”, meggyőződésem, hogy a tévéfilmjeink, modern feldolgozásaink a fiatalokat és az irodalom iránt kevésbé érdeklődőket is megszólítják majd.

A Madách Színház különleges értéke az is, hogy létrehoztunk egy szabadtéri színpadot az épület tetején. Ezeket teremtettük az elmúlt években, és ezeket szeretnénk a közönségnek a jövőben megmutatni.

Ön ismerte a komoly irodalmi darabokat színre vivő Madách arcát is. Az ő szellemiségéből mit mentett át a ma jellemzően zenés darabokról ismert színházába?

A színházszeretet, a hivatástudat, a nyitottság és a műveltség iránti igény beleivódott a falakba. Jelen volt, és jelen van ma is. Az egykori Madách színházi társulat színészóriásokból állt. Dolgozhattam (a teljesség igénye nélkül) Tolnay Klárival, Psota Irénnel, Domján Edittel, Kiss Manyival, Mensáros Lászlóval. Ma is rendkívüli tehetségű művészek alkotnak a Madách Színházban. Bár a színház műfaja megváltozott, de a szelleme változatlan.

A mostani évadból mi a kedvence? Mit ajánlana a repertoárról?

Személyes kedvencem a Macskák második felvonása és Az Operaház Fantomjának utolsó 20 perce. De nagyon szeretem még a Mamma Mia!-ból a Lepereg az idő című dalt és azt, amikor Mary Poppins átrepül a nézőtér fölött. Büszke vagyok arra is, hogy nagy emberek szelleme van jelen a színházban. Egykori igazgatómé, Ádám Ottóé és barátomé, Seregi Lászlóé, aki a Macskák koreográfusa volt, és foglalkozását tekintve a táncművészetben félisten. Valójában mindannyian, akik zenés színházat csinálunk, Seregi köpönyegéből bújtunk elő.

Árulja már el, mi a Macskák titka?

Pontosan nem tudom, de sejtéseim azért vannak. A ’80-as évek elején, amikor Webber ezt a művet írta, a zenés színház minden elemével a valóságba kapaszkodott. Valóságos díszletben valóságos emberek valóságos problémákkal foglalkoztak. Andrew Lloyd Webber merészsége és leleménye, hogy a zenés színházat elrepítette a fantázia világába. Zseniális találmánya, hogy zenés darab alapja lehet akár egy szürrealista versciklus is, konkrétan T. S. Eliot versei, a főszereplői lehetnek macskák és nem emberek, és mindezt a mű a tánc nyelvén beszéli el. Felismerte továbbá az emberek menekülés iránti vágyát, hogy örömmel szabadulnának ki akár csak egy színházi előadás időtartamára a saját életükből. És mindehhez ihletett, csodálatos zenét szerzett. A magyar Macskák sikerében, azt hiszem, még egy fontos elem van. 1983-ban, amikor bemutattuk, Budapesten a Macskák egy szabadabb és szebb világ ígéretét hozta. Különleges emberek különleges teljesítménye volt, ami túlmutatott az akkori magyar élet keretein és lehetőségein.

(Borítókép: Szirtes Tamás. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)