Kiss Luca 23 éves, dombóvári születésű diáklány, az Állatorvostudományi Egyetem harmadéves hallgatója. Ha ez önmagában nem lenne figyelemre méltó teljesítmény, az orvosi iskola mellett kaszkadőrködik is. Az Index stábja az örökmozgó fiatal tornatermi edzésén járt.
Este hét órakor sötétség borul a sportpályára, csak egy lány alakja sejlik fel a szürkületben. Luca üdvözöl minket a kapunál, majd az autók között manőverezve betessékel a tornaterembe, ahol apró tornászlányok rohangálnak fel-alá, és furcsán méregetik a két betolakodót. A tornaterem jellegzetes szaga azonnal megcsapja az ember orrát, a műanyag- és az izzadságszag jellegzetes elegye, ami vélhetően fel sem tűnik a rutinos sportolóknak. Fotós kolléganőmet rögtön elönti a déjà vu, feltörnek belőle a gyermekkori emlékek: kislányként ő is itt ugrált a szivacsgödörbe.
A maroknyi kaszkadőrcsapat nyolckor kezdi meg a szokásos keddi edzését. Indiánszökdelés, bukfencezés, hátrafelé futás, a zsámolyok, gerendák és felemás korlátok között szlalomozás – már a bemelegítés is felér egy kisebb edzéssel.
A kétórás tréning közben néha az jár az újságíró fejében, hogy a kaszkadőröknek valószínűleg nincsen fájdalomküszöbük. Nézni is fájdalmas, amit csinálnak, de ők rezzenéstelen arccal vetik magukat a földhöz, vagy karatézzák le a párjukat.
A nyakát fogd, ne a vállát, ez nem keringő!
– hallatszik az edző utasítása, miközben két huszonéves fiú próbálja átdobni egymást a matracra. A fiúk gyorsan fogást váltanak, majd hatalmas puffanással érnek földet. Az edző elismerő szavakkal illeti „fiait”, közben szemmel tartja a többiek munkáját is. Mintha egy nyolcszemű pók lenne, aki egyszerre figyeli a trambulinon szaltózó csoportot, a felépített „zsámolyhegyről” leugró tanulókat, a levegőben akrobatikus elemeket végrehajtó fiúkat, és mindezek tetejébe még az éppen vele bokszoló lányra is képes odafigyelni, sőt – ütést mérni rá.
Néha egy nyögés, máskor hatalmas puffanás töri meg a csendet. Az ember akaratlanul is a hangforrás irányába fordul, az egymást fojtogató tanulók vagy az oldalukra eső – pontosabban a magukat szándékosan földhöz verő – kaszkadőrök láttán szinte meghűl a vér a szemlélő ereiben.
Kiss Luca sorsa már óvodáskorában eldőlt. X-Men-fanatikus kislányként elvarázsolták a szuperhősökről szóló filmek. Az akciódús mozik szeretete addig terebélyesedett, míg később a legnépszerűbb videómegosztón el nem kezdett úgynevezett „behind the scenes”, vagyis forgatási háttérmunkát bemutató kisfilmeket nézni. Volt, hogy látott egy jelenetet, és meg kellett állítania a filmet, hogy megnézze, hogyan csinálták azt a mutatványt. Nem telt bele sok idő, Luca rájött, hogy az izgalmas mutatványokat bizony kaszkadőrök csinálják, nem pedig a színészek vagy a szuperhősök. A lány így mesél a kezdetekről:
Jött egy gondolat, hogy milyen menő lenne kaszkadőrnek lenni. Van egy olyan tulajdonságom, hogy ha egy ötlet felmerül bennem, akkor annak utánajárok, próbálom megtalálni a módját, hogy valóra válthassam az elképzelésemet. Láttam, hogy Magyarországon van OKJ-s kaszkadőrképzés, igaz, ekkor még nem határoztam el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Luca egy németországi kiruccanás után döntötte el, hogy mégis kaszkadőr lesz. Egy német vidámparkban látott egy kaszkadőrbemutatót, ami teljesen elvarázsolta.
A kaszkadőrök egyik épületről a másikra ugráltak, ledobták egymást a magasból, verekedtek, egyszóval mindent tudtak, ami a lány szerint menőnek számított. A gimnazista szeme felcsillant: én is ezt akarom csinálni!
Mivel a képzést Pesten hirdették, én pedig dombóvári vagyok, csak akkor tudtam volna beiratkozni, ha felköltözöm Budapestre. Ekkor már eldöntöttem, hogy az állatorvosira is szeretnék járni, de az is a fővárosban volt. A két szenvedélyem egyszerre csalogatott, így megfogadtam, ha az egyetem miatt felköltözöm Budapestre, akkor elkezdem a kaszkadőrképzőt is.
A koronavírus-járvány természetesen a kaszkadőröket sem kímélte, a lány majdnem egy évig kénytelen volt otthon edzeni. A kényszerszünet alatt mintha megfordult volna az élete: az online oktatás miatt nem érezte magát egyetemistának, ugyanakkor több forgatáson is dolgozott. A visszarázódás nem egyszerű, a lány figyelme és lelkesedése megoszlik az orvoslás és a kaszkadőrködés között.
Budapesten gyalogos, lovas, autós és motoros kaszkadőröket képeznek – a gyalogoskaszkadőr-képzés amolyan beugró a többihez. Luca jelenleg gyalogoskaszkadőr-képzésen vesz részt, amely magában foglalja a magasból ugrást, a gurulásokat, a koreografált verekedést, a szaltót, a műugrást és a dobbantóról ugrásokat.
Első ránézésre simán lebirkózik egy kétszáz kilós férfit, ugyanakkor kecses szaltókat vet, és igazi akciófilmes stílusban veti magát a mélybe. A karjaival és lábaival kalimpál, ezzel vizuálisan is feldobja a sima esést: látszik, hogy a mozdulatsor filmbe kívánkozik. Edzés közben is mosolyog, süt róla, hogy élvezi, amit csinál, hiába van lassan este 10 óra.
Először is az adott film felkeresi a kaszkadőrkoordinátort, aki kijelöli a kaszkadőröket. A lány szerint elsősorban testalkat alapján válogatnak. Luca jól esik magasból, így volt, hogy az ő koordinátora úgy választotta ki egy munkára, hogy az esési képességét helyezte előtérbe, de jól jött a lány ugróköteles múltja is, hiszen kimondottan akrobatikus elemeket is meg tud csinálni.
Luca és csapata jelenleg magyar filmekben dolgozik, első munkája a Pesti balhé című akció-vígjáték volt – igaz, a filmből kivágták, végül alig egy másodpercre tűnt fel a képernyőn. A lány Petrik Andrea dublőze volt.
Magyarországon kevés dublőrre van szükség, mivel kevés az olyan akciófilm, amellyel ki lehetne tűnni. A külföldi produkciók általában saját dublőrökkel dolgoznak. Sok tömegjelenetben szerepelünk, csapatostul vonulunk, rendőr-civil összecsapásos jelenetben dolgozunk, de tömegben senki nem foglalkozik veled, nem is vagy felismerhető. Ahhoz, hogy valaki kitűnjön, hosszú időre és rengeteg filmes munkára van szükség. Mire az ember ennyi tapasztalatot szerez, addigra már ott tart, hogy ő maga is kaszkadőrszakértő, akárcsak Gulyás-Kiss Zoltán, az én koordinátorom
– fogalmaz Luca.
Annak ellenére, hogy Magyarországon nehéz kaszkadőrként kitűnni, Luca fiatal kora ellenére szerepelt
Szívem csücske a Hotel Balaton. Soha nem gondoltam volna, hogy magyar filmben egy nő ilyen szerepet kaphat. Hatalmas élmény volt, látványos mutatványokkal. Lehetett verekedni, tányérokat dobálni, ugrálni. A stáb is nagyon aranyos volt
– emlékszik vissza a forgatásra.
A laikus azt hinné, hogy egy kaszkadőr alkalmazkodik a színészhez, közben pont fordítva. Gera Marina például arra kérte meg a fiatal dublőzt, hogy járja be a forgatás előtt vele a helyszínt, hogy a színésznő is gyakorolhassa a trükkösebb mozdulatokat (hiszen a színésznővel is felveszik a közeli jeleneteket). Persze az sem árt, ha a kaszkadőr is meg van áldva némi színészi vénával, hiszen sokkal hitelesebb, ha nemcsak a testével, de a mimikájával is átadja a karaktert.
Luca vallja, hogy a kaszkadőrség legalább annyira női szakma, mint férfi. A bátor kislányoknak azt üzeni, hogy legyenek kemények és türelmesek, amíg nem jön egy lehetőség, valamint, ha ezt a pályát választják, gyakoroljanak sokat, legyenek ott az edzéseken, de ne felejtsék el élvezni, hiszen ez a legfontosabb.
Bár Luca elsősorban állatorvosként képzeli el később önmagát, legnagyobb vágya mégis az, hogy egy Marvel-hős bőrébe bújjon.
(Borítókép: Kiss Luca. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)