Érdekes konfliktus kerül elő az e heti Sunday Brunchban. Bereczki Zoltán sikeres előadóművész, de gondolta volna, hogy máig élő sebként hordozza, hogy elmondása szerint a Színművészeti Főiskolán stigmatikus bélyeget viselt magán csak azért, mert a musicalosztályba járt? A műfaj az intézményben megvetett és lenézett volt, ugyanebben a kirekesztésben részesültek a bábosztály hallgatói is állítása szerint. Nemrég arra kérték, hogy álljon ki az SZFE ellen, amely az ő idejében érzése szerint nem tett semmit, hogy ne érezze magát kiközösítettnek.

Amikor az én ismertségem kellett az SZFE-nek abban a helyzetben, amivel alapvetően egyébként egyetértünk, rám akartak kényszeríteni egy olyan kommunikációt, amivel viszont nem értek egyet: egy erőszakos, agresszív fellépést.                        

Bereczki Zoltán a tisztánlátás végett hozzáteszi, hogy amióta megkapta a diplomáját, rá sem nyitotta az ajtót erre az intézményre.

Az adás emellett más felismerést is hoz, kiderül, hogy Bereczki Zoltánra a magányos cowboy attitűd a leginkább jellemző.

Én mindig is egyedül éreztem magam a világban, a Sztárban sztár vagyok zsűrijében is éreztem azt, hogy engem senki nem ért.

A TV2-n futó Dancing with the Starsról úgy beszél, amelynek újdonsült zsűritagja, hogy nagyon egyedül van a habitusával, a véleményével, a vitára való hajlandóságával. Ezzel együtt élvezi a műsort, és azt is elmondja, mi az izgalmas benne a számára.

A legjobban használt kapu, a beszéd ebben a vetélkedésben megszűnik, marad a testbeszéd, amellyel sokkal nehezebb elfedni a hazugságokat, ezért el kell kezdeni a versenyzőknek önmaguknak lenni. Mindenki lebukik, aki nem őszinte, de mindenki cuki és imádni való még akkor is, ha nem tud táncolni, de önazonos.

A beszélgetésben választ kapunk arra, hogy az abúzus, illetve a toxikus légkör miatt hagyta-e ott anyaszínházát, az Operettet 2011-ben, pláne, hogy Szinetár Dóra is vele tartott ugyanekkor. 

• Beszél a karrierje lépcsőiről és a musical hazai helyzetéről.
• Mesél arról, miért tekintette biztonsági játéknak a Madáchban játszott darabokat és kockázatvállalónak az Operettet.
• Beavat abba, miért nem volt tagja soha társulatnak.
• Elmeséli, milyen volt megélni a pandémiát, és milyen anyagi megszorító intézkedésre határozta el magát, amikor vészesen fogyott a pénze.
• Kiderül, tánctanulásának első lépéseiben Michael Jackson volt a mestere, de az is, hogy miért a legnehezebb tanítómesterhez nyúlt.
• Mesél egy kisiklott duettről, ami végül megvalósult, de nem azzal a duettpartnerrel énekelte el a Csillagtérkép című számot, akivel eredetileg írta és akarta. 

Ez utóbbi történet a dráma, konfliktus és csalódás mellett azért érdekes, mert kiderül, hogyan születik meg egy szép duett több év munkája után egy másik partnerrel, aki amellett, hogy felfényeli a dalt, egy teljesen eltérő pályára is állítja.

Tartsanak velünk, a műsorban mellébeszélések nélkül jutunk közelebb az előadóhoz. Ahogy Bereczki Zoltán mondja, és ezt magára is igaznak érzi: aki nem önazonos, pillanatok alatt lebukik.

Alább kattintva nézzenek bele korábbi adásainkba is, ha lemaradtak róla! Vendégünk volt többek között Náray Tamás, Schobert Norbert, ahogy Pataki Ági is.