Honnan jött a cím?

A Konyhanyelv egy olyan formátum, amely erősen kapcsolódik a gasztronómiához, hiszen a saját lakásomba, szalonomba hívom vacsorázni a vendégeket. Beszélgetünk a konyhában egymás között – ez volt a műsor alapötlete. Fontos, provokatív, társadalmilag is érvényes, pikáns, sikamlós, tehát bármilyen értelemben izgalmas témákat vitatunk meg konyhanyelven, azaz a saját tudásunk, ismereteink alapján terített asztal mellett.

Miért kell a vitához asztal és teríték?

Mert a terített asztal nagyon fontos kulturális szimbólum. Megadja azt a civilizációs, kulturális közeget, amelyben egymástól akár nagyon távol álló vélemények, érzelmek, ideológiák, politikai álláspontok is leültethetők, egymással szembeállíthatók.

Eltérő világlátású emberek beszélgetnek, vitatkoznak, érvelnek anélkül, hogy egymást minősítenék?

Ez a szándék. Az első két epizódot már le is forgattuk. Kiderült, hogy akár heves viták, sőt veszekedések is előadódhatnak, de végig működik az, amiről már kezdünk elfeledkezni. Kiderül, hogy még a heves viták közben sem az a cél, hogy lőjünk egymásra, megsemmisítsük a másikat. Kiderül, hogy a tőlem legtávolabbra lévő emberrel is meg tudok vitatni dolgokat, őszintén, kíváncsian.

Olyasmikre derül fény, hogy emberek, akik látszólag nagyon távol állnak egymástól, bizonyos kérdésekben meglepően hasonlóképp gondolkodnak, és nagyon eltérő lehet a véleménye két embernek, akik amúgy közel állnak egymáshoz?

Egyértelműen így van. Borzasztóan leegyszerűsítjük a dolgokat, igaz-hamis kóddal próbálunk mindent és mindenkit betagolni valahová – ez egyébként marketingtechnika, amit a politikában és a kereskedelemben is alkalmaznak. Frontvonalak jönnek létre, ahonnan lőhetjük egymást. A magyar politikai életben a harc, a vadászat, a karaktergyilkosság jelentik a legfontosabb értékeket a dialógus, a párbeszéd, a vita, az eszmecsere helyett. Ha elengedjük a fekete-fehér felosztást, lelkesítő példákat látunk arra, milyen színes a világ, milyen érdekes beszélgetések jönnek létre, milyen közel vannak egymáshoz azok az emberek, akikről azt hittük, hogy fényévek választják el őket egymástól, és ez a kultúra lényege.

Miért úgy kezdődik a Konyhanyelv című beszélgetős-gasztro-világmegváltó műsor, hogy Botticelli Vénuszaként kiemelkedik egy kádnyi habfürdőből a műsorvezető?

Ez az első epizód első jelenete. Amikor vendéget várunk, az kitölti a napunkat. Mint A kis hercegben a róka, az ember korán reggel elkezdi ünneplőbe öltöztetni a szívét. Én is így teszek, amikor kádba ugrom a reggeli pacsirtaszóra. A kád azért is jó hely, mert ott születnek a legjobb ötletek. Úgy gondoltam, ezt beleteszem a készülődésbe, hiszen ott kezdtem el egyáltalán végiggondolni a napot, kik jönnek hozzám, miről szeretnék beszélgetni, mit fogok főzni.

A főzés is a műsor része?

Igen, annál is inkább, mert lehetőséget nyújt néhány improvizatív elemre. Imádok főzni, szerepeltem a A Konyhafőnökben, volt éttermem, csináltam főzős műsorokat és civilben is szeretek főzni. A főzés és a terített asztal melletti beszélgetés mellett a játék is benne van ezekben az estékben. Meghívok három embert, vacsorát főzök nekik, és ők küldenek egy-egy alapanyagot, amelyet használnom kell a főzéshez. A vacsora elején van egy érdekes rulett, ahol elnyerhetik egymástól az előételeket. A vacsora szép szimbolikus lezárással ér véget, közös meseírással fejeződik be az este.

Miért mesélnek?

A mese furcsa hangsúlyokat kapott az utóbbi években Magyarországon. Mesekönyvet daráltak, megmondanák, ki mesélhet mit és kinek. A mese gyerekkorunktól fogva fontos szerepet tölt be az életünkben, ezért a közös meseírás nagyon fontos és szép levezetése az estnek.

Írt már mesét?

Felkértek a TEDYouth-rendezvényre előadónak, ahová egy mesével érkeztem. A saját mesémmel, kicsit arra is reflektálva, hogy a meséket nem lehet kisajátítani, kiközösíteni. Ez volt az egyik alapja a közös meseírásnak.

Hogy működik ez a gyakorlatban?

Kicsit olyan, mint a Beugró című műsor. Bedobok egy, a témához kapcsolódó címet, és valaki elkezdi mesélni. Amikor azt mondom, hogy csere, egy másik vendégem folytatja. Tehát egy bizonyos ponton váltani kell, be kell ugrani a másik történetébe, improvizatív, közös alkotófolyamat jön létre, ami összekapcsolja a közös tudatalattinkat. Én a te meséd is vagyok, te az én mesém is vagy, és mindannyian egy közös mesét írunk.

Néha elég rémeset.

Az is benne van, abból se tudjuk magunkat kivonni.

A műsor részeit harminc-negyven percesre tervezik. Ha ennyi minden lesz benne – főzés, beszélgetés, vita, játék, meseírás –, az nagyon feszes ritmust követel.

Ez online formátum, nem Tarr Béla-film. A közösségi média pörgős ritmusára találtam ki, készítjük el. Az első rész negyven-negyvenöt percesre sikerült, amiben mégis erősen megjelenik az a nagyon erős és mély beszélgetés, amely a három csodálatos emberrel, a vendégeimmel létrejött.

Egyikük egy volt MMA-harcos, Dietz Gusztáv.

Aki heroinfüggő volt.

A másik vendége Molnár Áron színművész, a Toxikoma című film főszereplője,  a noÁr-mozgalom alapítója, közéleti harcos, aki nem képes tudomásul venni, hogy nem lehet megváltoztatni a világot.

Pontosan.

A harmadik vendég Nagy Zsolt, szintén rendkívüli színész és karizmatikus ember.

Aki nyilvánosan beszél arról, hogy alkoholproblémákkal küzd. A közvélemény elé tárta, hogy a két végén égette a gyertyát, és emiatt súlyos problémái keletkeztek a családban, munkában. Ő is változtatott az életén, erről a nyilvánosság előtt is beszélt, amit szerintem nagyon bátor tett. Amúgy a drogokról, függőségekről vaskosan van saját mesélni- és mondanivalóm.

Miben tud nem egyetérteni három ilyen ember?

Először is abban, hogy Áron, a Toxikoma című non plus ultra magyar Trainspotting főszereplőjeként kifejezetten a drog és az addikció elleni felvilágosítást tűzte zászlajára. Holott ő maga nem nagyon próbálta ezeket a szereket.

A világot szeretné megjavítani, ez jó cél, szép ügy, de miben vitatkozott ez a három ember a drogokkal és a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban?

Érdemes lesz megnézni. Parázs viták alakultak ki Áron és Zsolt között, Áron belém is állt néhány dologban. Kemény vita alakult ki például arról, hogy egy ilyen formátumnak mi a felelőssége, egy olyan film, mint a Toxikoma elrettenti-e a fiatalokat, vagy kedvet csinál a drogozáshoz, tehát sok fronton kerültek elő erős vitahelyzetek.

Médiamegjelenéseinél általában főszereplő, ebben a műsorban pedig mediátor. Hogy érzi magát ilyen minőségben?

Nem vagyok igazán mediátor. Olyan házigazda vagyok, aki nem próbál békíteni, mediálni, aki beleáll a saját véleményébe, ahogy ezt más helyzetekben is teszi. Adott esetben pártosan is.

Hogyan válogatja össze a vendégeit?

Olyan embereket hívok meg vacsorázni, akik amúgy is érdekelnek. Ez önkényes válogatási módszer, amit megengedek magamnak. Olyan vendégeim vannak, akik érdekelnek, valamilyen szempontból izgatnak. Lehet, hogy volt köztünk konfliktus is, például Puzsér Róbertet is szívesen elhívnám vacsorázni. Annyiszor belém áll a közösségi médiában, hogy izgalmas lenne egy közös vacsora és beszélgetés. Dúró Dórát is vendégül látnám, akivel még az Indexnél is volt néhány asszóm. Tehát nem baj, ha olyan emberek is leülnek egymással vitázni, beszélgetni, akik adott esetben nem ápolnak jó viszonyt egymással, van köztük némi feszültség, mert ez is a kultúra része.

Van egyfajta bátorságpróbarésze is az ilyen vacsoráknak, hiszen akivel komoly konfliktusai voltak, és mégis elfogadja a meghívást, az feltételezi, hogy nem kap hashajtót a desszertjébe. Ez komoly bizalom.

Pontosan. Nagyon szívesen látnám az asztalomnál Tóth Gabit és Tibi atyát is.

Miért gondolja, hogy önnek kell megcsinálnia ezt a műsort? Miért tartja erre alkalmasnak magát?

Egyrészt mert nekem jutott eszembe. Mindig kísérletező, útkereső ember voltam, mindig érdekelt, hogy olyat csináljak, amit más még nem. Arról szól az egész karrierem, hogy elsőként csinálok dolgokat. Másrészt úgy gondolom, hogy Kepes András óta nincs a magyar médiapiacon olyan formátum, aki a számomra nagyon szimpatikus felvilágosodás kori párizsi szalonokat idézni – nyilván XXI. századi köntösben.

Tehát Kepes András beszélgetős műsorait tartja mintának, követendő útnak?

Abszolút, nagyon szeretem, amit csinált, sőt tizennégy éves koromban együtt töltöttem vele egy hónapot a Francia Intézetben egy intenzív nyelvtanfolyamon. Borzasztó jókat beszélgettünk, tehát amikor a Konyhanyelven gondolkodtam, ő lebegett a lelki szemeim előtt. Nyilván azzal a kiegészítéssel, hogy mitől lehet egy ilyen műsor erős XXI. századi közösségimédia-tartalom.

A Konyhanyelv című műsor első epizódját szerdán este 20 órakor láthatja az Indexen.

(Borítókép: Lakatos Márk 2021. április 23-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)