Egyik reggel Hernádi Judittal forgat Makkosszálláson egy díszletfaluban, következő nap már zoknizsákkal a lába között fújják a barnítósátorban, miközben az edzője eteti, hogy meglegyen a töltés, mire a színpadra megy. Nemrég Ella Travolta oldalán forgatott, október elején pedig ezüstérmet nyert naturál testépítőként egy pécsi versenyen, de a világbajnokságig meg sem áll. A két szakma összeférhetetlenségéről, az általa megtalált piaci résről, motivációról és jövőbeni terveiről beszélgettünk Gömöri András Mátéval.

Mi ültette el magában azt a gondolatmagot, hogy testépítő legyen?

Sokszor úgy gondolok magamra, mint egy álmodozó örök gyerekre. Mivel 1992-ben születtem, a Disney-generációhoz tartozom, háromévesen láttam a Herkulest. A mai napig ezzel a mesével gyógyulok, amikor beteg vagyok. Később jöttek a Rambo- és Rocky-filmek, amelyeket látva már szabályosan megőrültem, hogy bajnoknak, hősnek és izmosnak lenni mennyire menő. Ezt az érzést a kétezres években tovább mélyítették a Marvel-mozi-élmények. Ki akartam próbálni, milyen lehet olyan magabiztosnak lenni, mint Chris Hemsworth. Ezek motiváltak, amikor 2016-ban elkezdtem dolgozni az edzőmmel, Kalas Csabával, aki egyébként Miskolcon osztálytársam volt a villamosipariban. Én feljöttem Pestre hajtani az álmaim, ő pedig otthon maradt, rendőrnek tanult, de közben több szakirányt kitanult a testépítésen belül, így lett edző. Tőle láttam először, hogy ez a fajta mellbevágó mellizom elérhető medikális rásegítés nélkül is. Számomra a naturál testépítés filozófiai döntés, azért a hitelességért, amit szeretnék képviselni, illetve a hosszú távú fenntarthatóság miatt. A bajnoki mentalitás és kisugárzás belülről kell hogy fakadjon, másrészt pedig nem volnék igazán hiteles, ha adott esetben több hónapig el lennék zárva a külvilágtól egy show-műsor forgatása miatt, és összeszottyadnék, mint egy kilyukadt strandlabda.

Nincs olyan élsport, amely ne jelentene veszélyt az egészségre. Gondolom, a naturál testépítés sem veszélytelen.

Annak ellenére hogy WADA-tiltólistás szereket nem, de a naturális potenciál maximalizálása és az egészségmegőrzés érdekében rengeteg táplálékkiegészítőt, optimalizálót használunk, amelyeknek gyógynövények, ásványi sók, vitaminkészítmények és teák adják az alapját. De ezzel olyan sok a matek, hogy az edzőmmel már szimbiózisban élünk, mindennap kommunikálunk. Persze a felkészülés végén, amikor túlhidratáljuk a testet, hogy minél több vizet kihajtson, az szörnyen tud kinézni. Ilyenkor teljesen beesik az arcom és rendesen hullafejem van, de ilyet csak versenyek előtt kell csinálni.

Volt-e olyan pozitív mellékhatása ennek a sportnak, életmódnak, amelyre elsőre nem is gondolt?

Tavaly október végén találtam ki, hogy idén ősszel versenyezni fogok. Ez azt jelenti, hogy már akkor elkezdtem a felkészülési időszakomat. Idén januárban tizenöt év után letettem a cigit és az alkalmankénti alkoholfogyasztást is hátrahagytam, minden káros szenvedélyről lemondtam. Mindezt azért, hogy maximalizáljam a potenciálom; ha a tüdőmben volt még öt százalék javulási lehetőség, akkor azt is használni akartam. Ebben az évben minden lehetőt megteszek a legjobb formámért. Edzettem akkor is, amikor már fájt, amikor hármat próbáltam, négyet játszottam, ötöt forgattam. Amikor csak pár órát aludtam, és remegtem a fáradtságtól, ugyanúgy felkeltem hajnalban megcsinálni a kardiót, elpakolni az aznapi kaját, és megettem a sótlan halat, pedig néha már hányingerem volt tőle. Azt, hogy mindezt ilyen hosszú távon folyamatosan csinálni tudjam, és motiváció nélkül is elvégezzem a dolgom, az „akaróizmot” is fejleszteni kellett. Ez nem megy egyik napról a másikra. De minden évben érzem, hogy egyre hosszabb távon tudok akarni. Még mindig van hova fejlődnöm, de már olyan szinten vagyok, hogy egy egész évet kibírtam.

Mi adja a következő löketet, amikor a motiváció épp cserben hagyja?

Vannak bizonyos technikák, amikkel tréningezhető a motiváció fenntartása. A legegyszerűbb dolgok is számítanak. Vannak alapmantráim, fotókkal vettem körbe magam színész testépítőkről, hogy mindig lássam a célt. De az is segít, ha megtalálod a legbelsőbb zsigeri dolgaidat, mint például a félelem. Ki kell tudni mondani, hogy félek attól, hogy megvernek a színpadon vagy a sportban, amibe beletettem az életem, a szenvedélyem, a lelkem és a családom energiáit is. Ezt nem elhessegetni kell, hanem szembenézni vele, megérteni és reagálni rá. A reakció jobb esetben az, hogy akkor tovább csinálom. Ez mindig elég lesz a következő étkezésre, edzésre vagy napra. Mindennek az alapja, hogy meghozod a döntést. Volt olyan az elmúlt hetekben, amikor annyira fáradt voltam, hogy sírva ültem hajnalban a kardiógépre, de tudtam, hogy jön értem az autó, visznek forgatni, ám az edzés nem maradhat ki. Mert nincs kompromisszum.

Az élet más területein tudja kamatoztatni ezeket a készségeit?

Minden összefüggésben van mindennel. Ez az akaróizom, amit évek óta fejlesztek, nem csak a testépítésre jó. Működik akkor is, amikor szöveget kell tanulnom. Nem olyan régen egy este derült ki, hogy a másnapi forgatás betegség miatt megváltozik, így a tíz megtanult jelenetem helyett kaptam tizenhat másikat, amik ráadásul végig az én karakterem köré épültek. Az elmúlt évekkel a hátam mögött már könnyebben mondom azt, hogy bár fáradt vagyok, de oké, gyerünk, tanuljuk meg! Ez az izom az életem minden egyes aspektusára kiterjed, és összefogja őket. Olyan, mint Venom. Igaz ez akkor is, amikor tudom, hogy a feleségem egész nap melózott, én pedig megoldom, hogy hazafelé még berohanjak a virágoshoz, és meglepjem valamivel. Mert tudom, hogy ez jól fog esni neki, és ez is visszahat rám.

A közösségimédia-platformjain rendszeresen képviseli az egészséges életmódot. Miért fontos ez önnek?

Misszióm, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a modern, ülő, illetve a városi életmóddal járó betegségek nagy része gyógyítható testmozgással és táplálkozással. Szó sincs arról, hogy az embernek salátán és csirkén kell élnie, én is imádom a gyorskaját. A fontos inkább az, hogy tiszteld magadat annyira, hogy bár bulizol egy nagyot, és hazafelé betolod az aluljárós gíroszt, reggel újra szedd össze magad, egyél egy tisztességes reggelit, menj el mozogni és igyál meg legalább három liter tiszta vizet.

A közvetlen környezetére is hatással van életmódjával?

Mindkét nevelt fiam enyhe túlsúllyal küzdött tizenegy-két évesen. Nem érezték magukat jól az iskolában, szekálták őket, nehezen tudtak koncentrálni. Próbáltam nekik segíteni, de sosem az megy át, amiről beszélsz, hanem az, amit példának mutatsz. Végignézték az első felkészülésemet, látták az eredményeket. Mára eljutottunk oda, hogy az én lendületem begyűrűzött a családba. Az egyik gyerekről 12 kilót faragtunk le, gyors lett, majdnem két egész jegyet javult az átlaga. A kicsinek szintén lement 12-13 kiló, megtanult pontosnak lenni, tanulni. Dagadnak az akaróizmok. De anyósomra még büszkébb vagyok. Évek óta nézegeti a felkészülésem, sokszor segít, például megcsinálja a rizst, ha megkérem. Bár lassan hetvenéves, addig nézegette, hogy mit hogy kell csinálni, míg ő is elsajátította, és fogyott húsz kilót. Sokkal több energiája van, kisimult az idegrendszere. Lilla élete formájában van, úgy néz ki, mint az álom. Sógorom 24 kiló mínusznál tart, mert úgy gondolta, hogy ha már az egész család tolja, ő is beszáll az egészséges életmódba. Ez nagyobb dicsőség nekem, mint az Elite-ezüst.

A színházi közegben hogyan fogadták ezt a hirtelen jött hobbit, ami végül a mindennapjai részévé vált?

Teljesen szürreális elvárás az, hogy bárki értse az én víziómat. Egyetlen ilyen ember volt, van, ő a feleségem, Polyák Lilla. Teljesen hihetetlen, de tud az én szememmel látni és a fejemmel gondolkodni. Egyébként inkább az a jellemző, hogy az emberek nem értik, miért kell ez nekem. Nem bulizom, nem iszom, le tudok mondani programokról, ha másnap korán dolgom van. Annyit látnak, hogy mindig kicsit izmosabb leszek azért, hogy a végén barnára fújjanak és egy érmet akasszanak a nyakamba. Nem tudják, hogy az érem csak szimbólum. Azt jelképezi, hogy ha elhatározom magam, képes vagyok bármire. Ha jövőre forgatnék egy filmet A szitáros szuperhős címmel, akkor tudom, hogy tudnék annyira akarni, hogy fél év múlva itt üljek profi szitártudással. Ezt a színházi légkörben sokan nem értik.

Színésznek lenni nem könnyű, mert sokan vannak, de kevés a szerep, így mindig kiélezett a versenyhelyzet. A testépítő színész fogalom Magyarországon nem is volt ismert, hogyhogy eddig senki sem töltötte be ezt az űrt?

Valószínűleg azért volt nyitva számomra ez a kapu, amin csak át kellett sétálnom, mert baromi nehéz átsétálni rajta. A színházi-filmes létezéssel nem igazán egyeztethető össze ez a másik filozófia. Vannak rajtam kívül is kipattintott srácok a magyar színházi életben, de versenyminőségű fizikumot senki sem tud felmutatni. Pontosan azért, mert elmebeteg akarat kell hozzá, amivel képes leszel hajnal négykor sírva kardiózni forgatás előtt.

Mit jelent, hogy nem összeegyeztethető a két filozófia?

A színház a múló pillanatok művészete. Azért érdekes beülni egy darabra, és nem moziba menni, mert az a pillanat, ami két ember között megszületik, egyszeri és megismételhetetlen. Amikor ennek tanúja lehetsz, megéled a színház varázsát. A színész rendszerint a szaladó pillanatok után fut, igaz ez akkor is, amikor vége az előadásnak, de még beül egy kocsmába átbeszélni a dolgokat vagy filozofálni az életről. Ez a bohém életérzés jellemzi a színházat, én is eltöltöttem benne tíz évet, és imádtam. Most is előfordul, ha olyan időszakom van, például egy Szegedi Szabadtéri Játékok alatt, hogy a Tisza-parton talál meg a napfelkelte. Csodálatos érzés ez is, de nagyon örülök, hogy sikerült ebből időben kijönnöm, mert ha nem, akkor az ember azon kapja magát, hogy idő előtt koravén bácsivá válik, aki már nem olyan szép, nem olyan ügyes, nem tudja megtanulni a szöveget. Legyünk őszinték, ilyet már láttunk eleget. Szóval fura béka vagyok ezzel a mixszel, de pontosan ez az, ami miatt unikummá válok.

Úgy tűnik, valóban unikummá vált. Jól tudom, hogy volt szerep, amit kifejezetten a maga fizikumára írtak?

A drága örökösökben forgattam egy epizódszerepet. A sorozat producerével, Hámori Barbarával forgattunk egy nap, és szóba jött a fitnesz. Mutattam neki, hogyan néztem ki 2019-ben, amikor magyar bajnok lettem. Összeszaladt a stáb, mindenki ledöbbent, hogy néztem ki, és képes voltam erre. Befejeztük az örökösöket, majd csörgött a telefon, hogy lenne egy munka az RTL Klub sorozatában, a Keresztanyuban. Átküldték a karakterleírást: Bárány „Zozó” Zoltán, született 1992. augusztus 29-én, az én születésnapom, nagy példaképe Chris Hemsworth és Dwayne „The Rock” Johnson – mint nekem. Ezenkívül olyan is bekerült a leírásba – bár sosem derült ki a sorozatból –, hogy a srác titokban néha musicalt hallgat. Ez óriási megtiszteltetés volt. Nyáron John Travolta lányával, Ella Travoltával forgattam, az a szerep is úgy talált meg, hogy egy orosz maffiózófőnök kimagasló fizikumú munkatársa karakterét keresték. A 200 első randi című napi sorozatban is úgy hívtak fel, hogy a szerepet nem írták ki castingra, mert nekik egy ilyen fizikum kellett. Az elmúlt években a szerepeim hetven százaléka ezen keresztül futott be hozzám.

Egyértelmű, hogy a versenyszintű fizikum a színészetben is meghozta a gyümölcsét, de gondolom, sok szerepet ki is zár. A fejekben a testépítő legtöbbször egyszerű, izomagyú embert jelent.

Igen, ez valóban így van, de hozzátenném, hogy főként a magyar sztereotip karakterlistán. Nemzetközi értelemben az én adottságaimmal rendelkező színészek a hősök. Persze itthon sokszor a tapló gyúrós szerep talál meg elsőre. De visszatérnék oda, hogy miért naturál testépítés. Nyolcvanöt kiló vagyok, nem pedig egy 120 kilós izmos állat. Amint van rajtam egy pulcsi, és nem feszülős ruhát adnak rám vagy nem vagyok félmeztelen, nem nézek ki brutális vadállatnak, ez a testalkat színpadon is elöltözhető. Ezenkívül nemrég megtalált egy olyan szerep is, amiben egy indokolatlanul hosszú életű srác karakterét alakítom. Az a különleges képessége, hogy hiperintelligens, mindent azonnal összefüggéseiben és komplexitásában lát, és ebből lett milliárdos. Na, ez már nem a tapló gyúrós. Szóval ezek a kapuk is nyitva állnak szerencsére.

Magyar filmekben kevesebb a hőskarakter, szuperhős pedig elvétve sem fordul elő. Ha ez így marad, van rá esély, hogy nemcsak az itthon forgatott nemzetközi produkciókban, hanem külföldön is kipróbálja magát?

Sőt határozott célom. Nem vagyok az a típus, aki várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb, mindig mindennek utánamegyek, és hajtok az álmaimért. Jövőre nyilván kicsit pihennem kell ez után az év után, de már megvannak azok a lépések, hogy hova, kihez milyen anyagokat kell eljuttatnom. Addig pedig tudok dolgozni az angolomon, mert nem vagyok akcentusmentes. A fizikumom csak egy aranyjegy a csokigyárba, aztán majd meglátjuk, mennyire tudom teleenni magam édességgel.

(Borítókép: Gömöri András Máté. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)