1991. október 1-jén a győri önkormányzat egy külvárosi művelődési házban Madarász Zsuzsa igazgatónő vezetésével megalapította a Győri Városi Bábszínházat. Az intézményben eleinte a Győri Nemzeti Színház színészei játszottak – kedvtelésből. 1991-ben a bábszínházak szakmai megítélése jócskán elmaradt a maitól, így a Nemzeti színészei nem szerződtek le a bábszínházba. 

A bábművészetet akkoriban még nem tanították felsőoktatási intézményekben, a színészek legfeljebb kisebb stúdiókban kaptak képesítést. Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a Vaskakas 30 év alatt az ország egyik legprogresszívebb vidéki bábműhelyévé váljon. Minden elfogultság nélkül mondom, hogy a báb a színházművészet királynője

– fogalmaz Kocsis Rozi, aki 1997 óta igazgatja a Vaskakas Bábszínházat. 

A külvárosi művelődési ház csak a kezdet volt, a nézők figyelme idővel egyre inkább a bábszínházra irányult. A színészek és a vezetők maguk vették kezükbe a bábművészek képzését: pályázatokat nyertek, tanárokat toboroztak. A társulat ekkor 8 főt számlált, tagjai az évi 300 előadás mellett folyamatosan képzéseken vettek részt: színészmesterség-órák, művészibeszéd-kurzusok, hangképzések, animációs tréningek váltották egymást rendszeresen, több mint 15 évig.

Eleinte kötelezővé tettük a foglalkozásokat, aztán idővel már nem kellett senkit sem kötelezni, mert mindannyian éreztük, hogy a szintlépéshez és a feladatokhoz előbb nekünk kell felnőni.

A közönség kiszolgálása, az évi öt-hat bemutató próbái és az előadások mellett a társulat külföldi mesterektől tanult – eleinte csak nemzetközi fesztiválokon, a nézőtér soraiban, később már fesztiváli résztvevőként. A lengyelek, a csehek és a bolgárok fényévekkel a magyar bábművészek előtt jártak, ezeknél a nemzeteknél a bábművészet megítélése is sokkal jobb volt, mint itthon. Kocsis Rozi szavaival élve a Vaskakas színészei „lehidaltak” a káprázatos előadások láttán. 

Mára a közvélemény és a színházi szakma is elismeri, hogy ez nem amatőr elfoglaltság, nem a paraván mögött mutyizás, nem gyerekes unaloműzés. Felkértem Ujvári Jankát, a Bóbita Bábszínház színészét a művészeti vezető posztra, hiszen nekem akkoriban még nem volt tapasztalatom a bábművészet terén. Később Tengely Gábor érkezett erre a posztra, ma pedig Markó Róbert tölti be a szerepkört. Szívesen jönnek ide ismert rendezők, színészek és koreográfusok, például Novák Eszter, Pelsőczy Réka vagy Ladányi Andrea.

Képzettség és tehetség terén ma már nem tesznek különbséget báb- és prózai színészek között. Egy különbség azért biztosan akad:

A bábművész szemében a báb fontosabb, hiszen abba vetíti mindazt, amit a karakter személyiségéről közölni akar, a bábszínész szerényen mindig a báb mögött marad, arra fókuszál. Egyébként a kortárs bábjátszás alapszabálya, hogy a színész a bábura csak azt a karaktert bízza, amit a báb tud hitelesen megjeleníteni, tehát a szürreálist. Ha a báb és a mozgatója egyszerre jelenik meg a játékban, az mindig rendkívül izgalmas, összetett viszonyok megjelenítésére ad lehetőséget.

2021-ben négy játszóhely várja a bábművészet kedvelőit a Vaskakasban. Van itt minden, babaszínház, gyermek- és ifjúsági előadások, felnőtteknek szóló színdarabok. Felmerül a kérdés: Győrnek mit jelent a bábszínház? Elsősorban a Győrkőcfesztivált. Az eseménysorozat 12 éve indult hódító útjára, évente 50 ezer érdeklődőt vonz Győrbe – és persze a Vaskakas Bábszínházba, amely a Győri Nemzeti Színház, a Győri Balett és a Győri Filharmonikus Zenekar mellett a negyedik városi előadó-művészeti intézmény.

Kocsis Rozi október 2-án, a színház születésnapi ünnepségén vehette át a Pro Urbe díjat. 

Nagyon megtisztelő ez a díj, nagyon örülök neki, hogy a város vezetése engem talált alkalmasnak erre a kitüntető címre, ugyanakkor továbbra is hiszem, hogy a siker záloga a csapat. Színházat csak együtt, közösen lehet csinálni

– vallja az igazgatónő.

(Borítókép: Vaskakas Bábszínház)