A 19.30-kor kezdődő műsorban a következő zeneművek hangoznak fel a Zeneakadémia Nagytermében:

LIGETI: Concerto Românesc.

I. Andantino

II. Allegro vivace

III. Adagio ma non troppo

IV. Molto vivace

Előadja a Concerto Budapest, vezényel Keller András

Concerto Românescjében Ligeti saját és a Bukaresti Népművészeti Intézet gyűjtéséből használt fel román népi dallamokat. Mai füllel hallgatva nehéz elképzelni, 1951-ben miért tiltotta be az államszocialista rezsim a darabot rögtön az első próba után, hiszen – Ligeti későbbi műveire egyáltalán nem jellemző módon – ez a mű megtartja a tonális zene kereteit. A darab négy rövid tétele attacca követi egymást, s mindig más és más hangszer kap szólószerepet, a harmadik tételben például a kürt természetes hangolással, a szelepek használata nélkül. A finálé – csakúgy, mint Bartók Concertójában – egy rezesfanfárral indul, amelyből egy szinte már hajszolt tánctétel kerekedik ki.

VERESS: Concertotilinkó

Előadja a Concerto Budapest, vezényel Keller András, fuvolán Kaczander Orsolya játszik.

Veress Sándor élete végén, 1991-ben írt Concertotilinkója címében egy magyar népi pásztorhangszerre utal: a tilinkó egy a felhangsor hangjait megszólaltató furulya, amelynek hangmagasságát a végén található nyílással lehet szabályozni; e hangszert Veress művében a fuvola szólója képviseli. Az egytételes, rövid mű egy tizenkét hangú sorra épül, amely rögtön a mű elején, a brácsa szólamában jelenik meg, mégsem beszélhetünk schönbergi értelemben vett dodekafóniáról, hiszen a zeneszerző nagyfokú szabadsággal használja e Reihét.

WEINER: Concertino zongorára és zenekarra, op. 15

I. Allegro amabile, quasi allegretto

II. Vivace – Allegro giocoso

Előadja a Concerto Budapest, vezényel Keller András, zongorán Várjon Dénes játszik.

Weiner Leó Concertinója zongorára és zenekarra íródott 1923-ban. A cím kicsinyítő képzője is jelzi, hogy csupán két tételből áll a darab, amely leginkább a 19. század versenyműhagyományába illeszkedik. Első, pentaton hangzásvilágú, érzékeny tétele a zenei szecesszió egyik gyönyörű példája, második tétele pedig könnyed játékosságával varázsolja el hallgatóját.

A szünetben a Szabó Stein András rendezésében készülő Kárpát Rapszódia című formabontó koncertfilmből láthat részleteket a közönség

NÁDOR: Hegedűverseny

I. Andante con moto

II. Larghetto

III. Allegro giusto

Előadja a Concerto Budapest, vezényel Keller András, szólista Kelemen Barnabás

Még zenei berkekben is kevesen ismerik Nádor Mihály nevét, aki az Operettszínház főzeneigazgatója és karmestere, valamint kiváló hegedűművész volt. Többnyire a kor könnyűzenei műfajaiban alkotott, de akad néhány komolyabb műve is, köztük egyetlen hegedűversenye, amelyet a müncheni Akademie der Tonkunston folytatott tanulmányai lezárásaként komponált. Olyan nehézre sikerült azonban a darab, hogy végül maga sem tudta eljátszani – ősbemutatójára csupán 2013-ban, a New York-i Carnegie Hallban került sor Kelemen Barnabás előadásában, s ezúttal is ő játssza e rendkívül virtuóz darab szólóját.

BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123

I. Introduzione. Andante non troppo

II. Presentando le coppie. Allegro scherzando

III. Elegia. Andante non troppo

IV. Intermezzo interrotto. Allegretto

V. Finale. Pesante – Presto

Előadja a Concerto Budapest, vezényel Keller András

Méltó lezárása nemcsak a koncertnek, hanem az egész Magyar Kincsek Ünnepének Bartók ikonikus műve, a Concerto zenekarra, amelyet a zeneszerző élete végén, 1943-ban az Egyesült Államokban komponált Serge Koussevitzky, a Bostoni Szimfonikus Zenekar karmesterének felkérésére.

A Concerto előtt Bartók már jó ideje nem komponált semmit – anyagi gondjai mellett kínzó honvágy gyötörte a zajos New Yorkban, s ekkoriban derült ki, hogy leukémiás. A megrendelés és nyári rezidenciája, Saranac Lake üdítő békéje azonban felrázta alkotói válságából.

A Concerto műfaja – ahogy sok más Bartók-mű esetében is – nem pontosan meghatározható: érezhető benne Bach Brandenburgi versenyeinek hatása, ugyanakkor felfedezhetőek benne a szimfónia sajátosságai is, s bár Bartók maga nem adott meg programot, a legtöbb tétel mögött érezni egyfajta narratívát. A bevezetés a Kékszakállú herceg várának zenéjét idézi vissza, s előrevetíti a mű későbbi témáit. A második, Párok tánca című tételben érződik leginkább a barokk zene hatása, míg a középső, Elégia című tételben – amelyben ismét egy Kékszakállú-utalást, a Könnyek tavának kezdetét hallhatjuk – a honvágy érzése jelenik meg.

A legizgalmasabb tétel a Félbeszakított közjáték, egy szerenád Magyarországhoz, amelyben három idézetet is felfedezhetünk: Vincze Zsigmond Hamburgi menyasszony című operettjének Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország kezdetű dallamát, valamint Sosztakovics VII. szimfóniájának egy részletét, amely maga is egy idézet Lehár A víg özvegyéből. A mű végül egy sodró lendületű, életteli táncfináléval zárul.