A Ted Lasso című sorozat már az első szezonnal egy sor díjat besöpört, de talán kevesen tudják, hogy eredetileg egy reklámkampányra kitalált karakterből készült a koncepció az Apple TV-nek. A kérdés egyértelmű: hogy lehet egy reklámfilmből tv-sorozatot faragni?
A reklámosoknak ismerős lehet a Ted Lasso név. 2012-ben az NBC egy kreatív, nagyon vicces reklámfilmsorozattal promózta a Premier League meccseit, azaz ekkor kezdték el adásba tenni az európai labdarúgás egyik legerősebb bajnokságának mérkőzéseit. Igen, az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a labdarúgás egyet jelent az amerikai focival: azzal, ahol bukósisakban rohangál összevissza egy rakás ember, hogy a végén mindenki a tojás formájú labdára ugorjon, és kicsi a rakást játsszon, amíg a bíró szét nem szedi őket.
Na, pontosan így mutatta be az európai labdarúgást is az NBC az amerikai lakosságnak a kitalált Ted Lasso segítségével.
Ted Lasso, az amerikaifoci-edző a Tottenham Hotspurhöz igazol edzőnek. Természetesen felkészületlenül. Számára a szerelés az, amikor valakinek nekifutva és ráugorva elsodorjuk az ellenfelet, a labdakezelés meg az, amikor szó szerint kézzel fogjuk meg, és szaladunk vele. A humor forrása, hogy mindez már munka közben vagy a sajtótájékoztatón derül ki. Például az, hogy négy negyed helyett két félidő van, rájátszás nincs, viszont döntetlen és a bajnokságból kiesés is van, és még hosszan sorolhatnánk.
Élmény végignézni mind a négy percét az első filmnek, azt a részt pedig külön, amikor Lasso gyakorolja, hogyan kell kezezés nélkül elvégezni egy-egy hétköznapi alapfeladatot. A dialektális különbségek is nagyon viccesek, főleg a Tottenham Hotspur amerikai ejtése, de a „wanker” szónak egy amerikai számára nincs sok értelme. Az angolban viszont rendkívül lealázó (legviccesebb magyarítása a ’reiszmanfréd’).
Miután elég jól teljesített a reklámfilm (csak a YouTube-on 15 millió feletti a nézettsége), a Premiere League következő szezonjában ott folytatták a reklám történetét, ahol az előzőt abbahagyták. Miután Lassót kidobták a Spurstől, visszatért az Államokba, ahol fociszakértőként szerepel a tévében, valamint egy középiskolás női labdarúgócsapatot edz. A félreértésekre, Lasso féleszűségére rátesznek még egy lapáttal: többek között az időeltolódás miatti szurkolói sörözések nehézségét is bemutatják, tesztelik a jobbkormányos autózást az USA-ban, a lányoknak tartott edzések részeként pedig az európai labdarúgás titkos fegyverét, a műesést is gyakorolják.
Oké, a kérdés még mindig nyitott: hogyan lesz egy komplett idióta karakterből népszerű tv-sorozat?
A trükk annyi, hogy a hollywoodi forgatókönyvírók és a reklámosok egyazon módszert használnak: a karaktervezérelt forgatókönyvírást. A módszer (egy nem-arisztotelészi ars poetica) atyja Egri Lajos, akinek a negyvenes években az Egyesült Államokban megjelent könyvének (The Art of Dramatic Writing, A drámaírás művészete) tulajdonítják a karakter elsődlegességét a konfliktushoz képest.
A lényege, hogy a történetet nem a konfliktus, hanem a karakter vezérli. A karakter belső, feloldhatatlan feszültséget hordoz, amit folyamatosan megpróbál megoldani, és ez a törekvés hajtja előre: mindig motivációt ad, mindig megküzd vele, és persze soha nem tudja megoldani (csak úgy alakul). Így aztán egy másfél órás forgatókönyvből simán lehet írni egy tizenkét részes sorozatot, vagy éppen három, öt, kilenc részben folytatni.
Ezzel dolgozik a reklám is: karaktereket épít, akiknek a problémáit ábrázolja úgy, hogy az másokat, akik azonosulnak a karakterrel, megoldásra sarkall: egy rövid, 30 másodperces filmben felvázolt szimpatikus karakter saját, feloldhatatlan problémája ösztönzőleg hat a nézőre, hogy ő maga oldja fel azt – saját maga számára.
Azonban a reklámban használt kétdimenziós Lasso-karakter még kevés lett volna: 12 részhez egy labdarúgást nem ismerő amerikaifoci-edző kevés. Végül hozzáépítették a karakterhez az amerikai álom főszereplőjét, a világot mindig pozitívan, a poharat pedig mindig félig telinek látó személyiséget. „Hülye vagyok, oké, de pozitív, bizakodó, motivált, célratörő.” Azt, hogy a reklámfilmből sorozat legyen, Jason Suedikis színész akkori felesége vetette fel még 2015-ben.
A karakter külön érdekessége, hogy az egyik inspiráló személyiség a Liverpool FC edzője, Jürgen Norbert Klopp volt, aki valóban elvitte karaokés csapatépítésre a saját csapatát, hogy jobban összeforrjanak. Klopp figurája is hozzátehetett ahhoz az új karakterhez, ami a bugyutasága mellett egy, a félig üres poharat állandóan teljesen telinek látó, pozitív életszemlélettel és jövőpercepcióval rendelkező, tántoríthatatlanul derűs és persze továbbra is buggyant Lassót csinált a reklámfigurából.
A már második szezonnál tartó sorozat a reklámból ismert nyitóhelyzetből egy megríkató romkommá alakul, olyan binge watchingra késztető sorozattá, aminek ugyan már nem mi, cinikus reklámosok leszünk a legnagyobb rajongói, de a díjai arra mutatnak, hogy bőven volt és még valószínűleg lesz is nézettsége.
(Borítókép: An American Coach in London: NBC Sports Premier League Film featuring Jason Sudeikis. Fotó: NBCSportsNetwork / YouTube )