Kivételes kulturális párbeszédnek adott teret a POKET csapata: Háy János legújabb műve zsebkönyv formájában jelenik meg, írásaival pedig Omara festményeire reflektál.
Különleges újdonságra csaphatunk le a POKET-automatákban, ugyanis Háy János legújabb műve zsebkönyvként debütál. A kötet érdekessége, hogy az író prózáival a tavaly elhunyt nagy hatású képzőművész, Omara (Oláh Mara) képeire felel.
A magyar kulturális élet egyik leginnovatívabb ötlete volt három és fél évvel ezelőtt a Sztalker Csoport kezdeményezése, élén Grecsó Krisztiánnal és Vecsei H. Miklóssal:
zsebkönyv-automatákat helyeztek el, ahol jelképes összegért lehet megvásárolni kortárs és klasszikus szépirodalmi műveket.
A cél az olvasás népszerűsítése volt, az idea pedig az, hogy az emberek a tömegközlekedési eszközökön, ahelyett hogy üveges tekintettel bámulnák telefonjukat, merüljenek el a képzelet világában. Zsebkönyvek formájában ezeket az élményeket bármikor magunkkal vihetjük, így már nem lehet kifogás, hogy „nehéz az iskolatáska”.
Azóta a POKET közösséggé alakult, a társaság egyéb programokkal és eseményekkel is részt vesz a kulturális életben, az automaták folyamatosan bővülő kínálata pedig mindig tartogat meglepetéseket, kezdve az irodalmi tetoválásoktól a budapesti randitérképen át az évtervező naptárig.
Háy János legújabb műve kifejezetten a könyvespolcok ékszere lehet több szempontból is. Háy a magyar kortárs irodalom egyik legtermékenyebb és legolvasottabb alkotója, egészen rendhagyó, hogy új művét akár egy forgalmas metróhálózat megállójánál is magunkhoz vehetjük. Másrészt írásaival tiszteleg a tavaly elhunyt Omara, a roma származású festőművész emléke előtt.
A kötetben így hatvan kép és hatvan válasz található, párbeszéd a múlt és a jelen, az elmúlt és az élő, a festett és az írt között.
Szeretem, amikor tétje van a helyzeteknek és pillanatoknak, ezt érzem ennél a kötetnél
– fogalmazta meg az Index megkeresésére Vecsei H. Miklós.
Omara munkáinak legfontosabb mondanivalója az önkény, az egyenlőtlenség, a megszégyenítés ellen való felszólalás. Oláh Mara Monoron született, édesapja zenész cigány volt, édesanyja edényfoltozó beás cigány családból származott. Gyermekkora állandó vándorlással telt, mert a két család között származási és életmódbeli körülményekből fakadó állandó feszültségek dúltak – olvasható Omara máig élő weboldalának életrajzában. Ugyanitt a művész így fogalmazott festészettel való első találkozásáról:
Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdődött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott. Több mint száz képet festettem. Ezeket elajándékoztam, csak egy festményt tartottam meg, amelyik a szemészetemet ábrázolta. Ezt a képet 1991 novemberében bevittem a Nemzeti Galériába, hogy mondjanak véleményt, érdemes-e tovább festenem. A szakemberek további munkára biztattak.
Mi pedig ezeknek a szakembereknek köszönhetjük, hogy Oláh Marából kaptunk egy Omarát.
A kötetet Asztalos Emese, Sidó Anna, Horváth Panna és Bencze Péter találta ki, illetve válogatta a képeket, amelyeket az Everybody Needs Art bocsátott rendelkezésükre.
Megúszni egy verést, egy életre szóló büntetést, megúszni egy katasztrófát, áradást vagy vulkánkitörést. Semmit nem akarok megúszni, mert az életet nem lehet megúszni. Aki megúszni akar, az nem él. Élni azt jelenti, hogy nem elkerülni a dolgokat. Élni csak úgy lehet, hogy benne vagy abban, amit élsz. Hogy is lehetne megúszni, ha még úszni sem tudok. Sodródni az árral, akkor én hol vagyok? Tenni kell azért, hogy ne szakadjak el attól, aki vagyok. Tenni azért, hogy érezzem, hogy élek, akkor is, ha fáj. Hiszen nincs nagyobb vétek, mint amikor azt mondja valaki, hogy nem érzek. Szeretem a tengert. Az élet nem tenger, de a tenger élet. Szeretem a vizet. Vízből lettél és vízzé válsz. Ha fáj, sírsz, ha boldog vagy, sírsz, mert érzel. Folyik a víz az arcodon, folyik a víz a patakban, a folyóban, hullámzik a tavakban és benne a sok-sok ember, akik nem sodródnak, mert úszni kell, nem odaadni magad a rajtad kívül lévő erőknek, mert nem tárgy vagy, hanem ember
– egy részlet a Háy János – Omara Amit gondolsz – az van lefestve című kötetből. Az Everybody Needs Art és a POKET közös kiadványa megtalálható mától a zsebkönyv-automatákban.
(Borítókép: Weber Áron)