Ha tanítani akarná valaki, hogyan ne csinálj reklámot, a Microsoft bőven elég lenne arra, hogy minden elrettentő példát összegyűjtsön ehhez. Most itt a Windows 11 filmje, és ebben sem sikerült eltérni a márka szokásos hagyományaitól.
Van egy hatalmas brand, együtt élünk vele meg a különféle termékeivel, és a borzasztó marketingje, ügyfélszolgálata, felhasználófelület-fejlesztései és reklámjai ellenére mégis sikeres és életképes tud lenni. Erre szokták azt mondani, hogy a lendület viszi előre, de alapvetően a válasz nélkül is érdekes jelenség ez az egész Microsoft.
Követik a piaci igényeket, a beágyazódó fejlesztéseket, blablabla, de igazából dögunalom az egész márkaélmény, amit létrehoznak. Lehet, hogy ez lenne a megfejtés?
Saját magukról ezt akarják tudni a legkevésbé. A Windows 11-hez megjelent új reklámjuk megint arról árulkodik, hogy a Microsoft magát sem mint márkaentitást, vállalatot, közösséget, tudást és technológiát nem ismeri, és nem ismeri a fogyasztóját sem, akinek nem élete legnagyszerűbb pillanata, ha bekapcsolja a gépét...
Talán pont fordítva: megint melózni kell, intézkedni, kommunikálni és bámulni a monitort, ami biztos rövidlátáshoz, agysorvadáshoz, gerincvelő-felszívódáshoz és totális bezombuláshoz vezet.
Persze lehet ennek totálisan ellenállni és vágyvezérelt képeket festeni egy reklámban, de ha a fogyasztó maga nem képes ebben felismerni magát, akkor a reklám csak a márkának szól. A fogyasztónak tök mindegy, mire gondolt a szerző.
Miről is van itt szó? Az operációs rendszer használatával több tapasztalatot és élményt szerzel, aminek segítségével „közelebb kerülsz ahhoz, amit szeretsz”. Hm. Tehát ha a monitor előtt kockulsz, ez az új operációs rendszer olyan élményt fog adni, mintha kirándulnál, játszanál, könyvtárba mennél vagy táncórára – de az egész olyan, mint egy nyomasztó science fiction film, amiben
a főszereplő egy olyan Robinson, akit gazdag digitális világ vesz körül, a tökéletes virtuális valóság – miközben tök egyedül van.
És olyan időket élünk, hogy sokat vagyunk egyedül. A nagyvárosi életmódra és a túldigitalizált munka- és szabadidős környezetünkre még a pandémia is rátett egy lapáttal, hogy a barátainkkal is csak csetelni tudjunk. Márpedig ebből a filmből hiányzik az, hogy ez a szerencsétlen főszereplő emberek között legyen – noha a táncos férfit szinte távolságtartáson belülre közelíti meg, de az is valahogy a monitoron meg mögötte van.
Miért gondolja bárki is, hogy a közeljövőben az emberek alapvetően több és minőségibb időt akarnak tölteni a monitor előtt – miközben egész nap telefonok és laptopok monitorjai előtt élnek? Várhatóan egyre többen fogják megfogalmazni azt az igényt, hogy becsukják a laptopot, kikapcsolják a telefont, és kimenjenek a patakpartra lábat lógatni.
A Microsoft márkastratégiájának hübrisze éppen az az állatorvosi ló, amit érdemes kritikus szemmel figyelni.
Egy jó operációs rendszer hatékonyan tud abban segíteni, hogy eljuss oda, amit „igazán szeretsz”, de nem úgy, hogy az, amit szeretsz, maga az operációs rendszer: a túlígérés annyira hiteltelen, hogy az ember egyből el is felejti, amit látott. Ehelyett ahhoz az ősrégi márkastratégiához kellett volna folyamodni, hogy a márka maga könnyebbé teszi azt, hogy elérd az igazi céljaidat. Kijuss a természetbe, elmenj futni vagy úszni, evezni, együtt legyél emberekkel, jót beszélgess, nagyot veszekedj, bulizz, énekelj, lélegezz – de ez ott kezdődik, hogy lecsukod a laptop fedelét.
Ahhoz, hogy a fogyasztó észrevegye, túl sokat ül a monitor előtt, és minél hamarabb lecsukja a fedőt, ez a film tökéletes.
(Borítókép: Windows 11 | Brings you closer to what you love. Fotó: Windows / YouTube)