Nem sokszor, de rendszeresen előfordul egy-egy olyan reklámfilm, ami megmutatja a műfaj legnagyobb erényét: az életet egy folyamatos ünnepnek bemutató, a nézőt bevonó és erős kollektív érzésekre késztető etűdnyi történetek olyan reakciókat váltanak ki bennünk, amikkel megérezzük az emberiség kollektív tudatállapotát, és egy pillanatra átéljük a minden porcikánkat átjáró katarzist.
A dadogás alapvetően nehéz ügy: egyszerre koncentrálni és elengedni egy ilyen fura jelenséget nagyon nehéz. Mindenkinek, aki valaha le tudott szokni róla, és maga mögött tudta hagyni, kijár a hatalmas tisztelet, mert azt valahol mindannyian érezzük, hogy nem egyszerű dolog megszólalni, pontosan kifejezni magunkat úgy, hogy még kevés benne a gyakorlatunk, viszont nagyon nagy a motivációnk.
Persze mindenki megtapasztalta már, hogy a dadogást a kívülálló emberi gyengeségnek veszi, és a dadogóval szemben türelmetlenül viselkedik. Mindannyian láttunk már ilyet, és valószínűleg sokakban megfordult, hogy akár türelmetlenül, akár humorral leszereljük az önmagával éppen birkózó megszólalót. Valószínűleg a leghelyesebb stratégiát látjuk ebben a filmben arra, hogy a türelmetlenség, a lesajnálás érzését felcseréljük valami másra:
ez a reklám nem magyaráz bele semmit, egyszerűen plasztikusan, jó dramaturgiával megmutatja, milyen lenne átélni azt, ha dadognál.
Nagyon egyszerű az eszköz: néhány szimpla hétköznapi megszólalást, például hogy merre van a mosdó, a dadogással küzdő személy szájába ad úgy, hogy elhelyezi egy hatalmas közönség elé, egy előadás közepére, hogy a néző érezze, mit jelent belülről a dadadadadada-dadogás. Mert mi magunk, legbelül is dadogni kezdünk, annyira félelmetesnek érezzük a helyzetet.
Ez a reklámfilm nem a dadogásnak csinál reklámot, hanem a nézőnek reklámozza az együttérzés fontosságát, sőt szinte átadja a tapasztalatot, hogy a bőrünkön érezzük, mennyire fontos a dadogóval szembeni türelem. És ha végignézzük a filmet, magunkat is jobb embernek érezhetjük, mert szinte megtörtént velünk, hogy végighallgattunk valakit, aki hosszabban artikulál, mint az átlag.
(Borítókép: SAY Premieres New :60 PSA – 'IN THE SPOTLIGHT')