A Konyhanyelv legújabb epizódja ezúttal két színpadi- és egy ételművész szemszögéből próbál választ adni arra, hogy kinek mit jelent a kiégés, hogyan lehet azt meg-, át- és túlélni. Lakatos Márk ismét gondolatébresztő beszélgetésre invitálta vendégeit, Oroszlán Szonját, Palágyi Esztert és Járai Mátét.
Százból talán egy embernek se jutna eszébe a disznótoros, ha asztalvendégei aszalt szilvát, koriandert és Szent Jakab kagylót küldenek a gasztronómiai inspirálódáshoz, de Lakatos Márk most éppen az, aki egy sunyin támadó betegség, a kiégés (burnout-szindróma) témaköréhez a lényegében az önmagába visszatöltött disznót kínálja főfogásnak.
Igaz, Márk nem akármilyen kombinációban főz és tálal, s ebben talán erős motivációt jelent az is, hogy vendégei között van
És ha már a séf meglátogatta Márkot, úgy készült, hogy ezen a találkozón bármi megtörténhet – ami egy konyhafőnök olvasatában azt jelenti: készen áll a beugrásra. Éppen ezért hozott magával spaklit és csipeszt, ami, lássuk be, egy profi hideg- és melegburkoló táskájában is megtalálható, ám ha egy séfnél is alapkellék, az csak annak bizonyítéka, hogy az élet fontos eleme a burkolás. Akár padlón vagy falon, akár asztalnál.
Lakatos Márk másik vendége
Járai Máté azt mondja,
ha valakinek az a foglalkozása, hogy az emberekben meglássa a szépet, kihozza belőlük a legjobbat, az nagyon hasonlatos ahhoz, ahogyan a konyhában is kihozza a legjobbat egy-egy ízből.
Ezt a gondolatot erősíti a harmadik vendég,
A kiégésről amúgy Oroszlán Szonja azt mondja, hogy amikor ennek első jeleit észleli magán, vagyis azt, hogy nincs kedve ahhoz, amit amúgy szeret, nincs jelen abban, amit amúgy csinál, akkor megáll, és kiveszi magát abból a helyzetből. Ha kell, elmegy egészen Amerikáig is.
Járai Máté meg azt mondja, hogy a szervezetünk előbb vagy utóbb úgyis jelez, a testünket ugyanis nem lehet büntetlenül kihasználni. Az ő esetében a színpadon érkezett jelzés: olyan rosszul lett, hogy azt hitte, az élete itt ért véget. De ami ennél is keményebb tapasztalás volt számára: szembesülni önmagával, a terápián megismerni azt, ki is az a Járai Máté. Szerinte ez az egyik legkeményebb meló. S ahogyan megfogalmazza a tanulságot:
aki igazán szereti önmagát, az nem ég ki.
Palágyi Eszter pedig, aki egy időre kerekesszékbe is került, mert fizikai tünetei már durván elfajultak, az önmegismerés, a konyhafőnökség, és az ebből fakadó teljesítéskényszer egyik érdekes aspektusát villantja fel:
mindenki azzal jön, hogy ez egy férfiszakma. Én tizenkét évet töltöttem el külföldön. Magyarország az én hazám, de kint, külföldi létemre jobban be tudtam illeszkedni, mint itthon magyarként. Itthon már érzem, hogy nő vagyok. Itt a mást kitaszítják, és elfalazzák teljesen.
Aki kíváncsi arra, hogyan éli meg a sikert egy Michelin-csillagos séf, hogy micsoda teher megfelelni a külső és belső elvárásoknak, s hogy erre egyáltalán szükség van-e; s hogy egy színész összeomlása azt is tönkre teheti, aki segíteni akar rajtunk, mert szeret; s hogy attól a problémák megoldódnak-e, ha elköltözünk egy másik kontinensre, kattintson a videóra.
A közös mese ezúttal egy öreg nénéről, és egy hamuban sült tulipános furulyáról szól. Csuda dolgok történnek. Tartson velünk most is a terített asztal mellett!