Településre ilyen erejű vihar talán még soha nem csapott el, mint 1597 novemberében a türingiai Lauschára. Mintha az istenek el akarták volna tüntetni a föld színéről. Pedig alig volt ott bármi, amit az ember épített volna.

A tájra pokoli sötétség ereszkedett, az eső megállíthatatlanul hullt az égboltra tapadt tengerből, a szél pedig olyan erővel támadta a fák csontjait, hogy ropogásuk mennydörgésként visszhangzott az univerzumban.

Az alig ezer méter magas hegyek között megbúvó falucskában üvegkészítők éltek. Így volt ez a XII. század óta, köszönhetően a Lauscha-patak tiszta vizének, s hogy a közeli Steinheidben homokot bányásztak, fa pedig bőven nőtt a hegyoldalon. Némi mészkő és hamuzsír kellett már csak, valamint egy ügyes kezű mester, aki a természet adta alapanyagból üveget készített.

Hans Greiner mindössze negyvenhét éves volt, amikor vihar a völgyre támadt. Tekintetét az égre emelte, és megfogadta, ha az istenek megkegyelmeznek az itt élőnek és élettelennek, olyan örökséget hagy az utókorra, amire minden istenek szíve megenyhül, s tán még a pokolban is támad némi világosság.

Alig mondta ki a szavakat, az eső elállt, az égbolt kitisztult, Hans Greiner meg ott állt fogadalmával a völgytalpon. Tanúi voltak a hegyek, a fák, a völgyben futó patak vize, és minden csönd, amely valaha uralta is ezt a tájat.

Hogy így történt-e, nem tudni. A történetekben az a szép, hogy bárki bárhogyan mesélheti, továbbadhatja azokat. Ráadásul senki nem képes felidézni azokat a pillanatokat, hogyan és miért készültek Greiner mester első üveggömbjei, de immár tudható, hogy ezek a csodák az ősei azoknak a pompázatos formáknak, amelyek a keresztény világban minden évben a karácsonyfák díszeiként ragyognak.

Merthogy üveggömböt álmodott Hans Greiner, amelyek ma már annyiféle színben és formában díszítik a karácsonyi otthonokat. Vannak, akik úgy tartják, hogy a gömbök azért születtek, mert a mesteréknek nem volt díszítésre szánt almájuk, sem diójuk vagy mogyorójuk, de ez is éppen elég erős mesebeli fordulat, amelyből a legendák ereje táplálkozik.

Petra Durst-Benning 2003-ban írt egy regényt Az üvegfúvó címmel, de az a családregény a maga nemében szintén csupán fikció, romantikus, ám tény, a karácsony hangulatához, a karácsonyváráshoz különösen szerethetően illő történet.

Az üveget mint anyagot az emberiség régóta ismerte, de az első üveghutákat, üveggyárakat főként kolostorok közelébe építették fel, pontosabban a kolostorokat építették a hutákhoz, és azokban főként templomokhoz készítettek ablaküvegeket.

Hans Greiner neve viszont valóban azért maradt fenn az utókorra, mert nevéhez fűződik az első díszüveggömbök készítése, jóllehet a főként ma is ismert üveg karácsonyfadíszek csupán a XIX. század közepén jelentek meg: a lámpaüvegfúvók ugyanis először egyszerű golyókat készítettek üvegből; majd a színesre festett üvegek gyümölcsöket, dióféléket formáztak, aztán szélesedett a kínálat.

A németek 2021. március 19-én a lauschai, kézzel fújt üveg karácsonyfadíszeket fel is vették a szellemi kulturális örökségük országos jegyzékébe, mit pedig, most már tudjuk, hogy minden úgy kezdődött, hogy…

(Borítókép: Máthé Zoltán / MTI)