„Ha nincs gólya, nincs gyerek. Ha nincs gyerek, nincs jövő. Ha nincs jövő, nincs jelen. Ha nincs jelen, nem vagyunk. Ha nem vagyunk, az a világvége. Egyetlen gólya lelövése katasztrófával fenyeget” – a Baltazár Színház a lehető legaktuálisabb témát választotta új előadásához, A világot tartó oszlopokhoz.

A társulat kérdésfelvetése az, milyen problémákkal küzd az emberiség a jelenben. A világunkat tartó oszlopok közös értékeinket jelentik: a hitet, a szabadságot, egymás szeretetét vagy a természet tiszteletét, pont azokat az értékeket, melyek kapcsán ma sokszor joggal érezzük úgy, hiánycikkek a XXI. század társadalmaiban.

A Baltazár Színház új előadása többre vállalkozik, mint hogy felmutassa az őket foglalkoztató problémákat. Ahogy Vörös István költő-drámaíró a tőle megszokott lírai módon megfogalmazza a társulat számára írt új darabjában:

Mi is afféle festők vagyunk. Újrafestjük, ami megtörtént, megváltoztatjuk a megváltoztathatatlant.

Az előadás különlegessége, hogy a színház négy rendezője – Elek Dóra, Farkas Dorka, Kováts Kriszta és Réti-Harmath Olívia – közösen dolgozott rajta, ezzel a munkafolyamatban is modellezve a közös értékteremtésre való törekvést.

Ebben az előadásban lép először színre a Baltazár Színház új társulatai tagja, Klabacsek Dániel, de a produkcióban részt vesznek vendégművészek is: Básti Andrea és Felföldy György tanárként és színészként már évek óta erősíti a Baltazár Színház csapatát, míg Formán Bálintot és Keresztes Sándort első alkalommal láthatja itt a közönség.

A produkció további különlegessége, hogy Keresztes Anna, a Baltazár színésznője első alkalommal lép közösen színpadra édesapjával, Keresztes Sándorral. Az előadás zenéjét Szirtes Edina Mókus szerezte.

Íme egy kis ízelítő a Baltazár Színház korábbi előadásából, a Por címűből.