A huszonhárom nyertes mű poketzsebkönyvformában jelenik meg, a hozzá tartozó huszonhárom óriásplakát pedig a Városházán lesz látható.
Magyarországon nyolcadik alkalommal hirdették meg azt a pályázatot, amelynek lényege, hogy az ember se több, se kevesebb, száz szóban mondja el történetét, érzelmeit Budapestről vagy annak egy részéről, villantson fel egy hozzá fűződő személyes vagy többeket érintő emléket, tárjon a nagyérdemű elég egy olyan momentumot, amelyről azt mondjuk, ez igen, ez betalál, velem is pont így esett meg, vagy épp azt, hogy te jó ég!, hát kinek a pap, kinek a papné.
Egy forgalmas metrómegálló, egy aprócska tér romantikus légyottokat bonyolító kopottas padocskája, egy körúti pékség mindannyiunkat beszippantó illata vagy a nagybetűs Történelem, amely elsodorja a kor kisemberét a Blahán, a Dob utcában, a Lövölde téren, a fonódó villamoson, a hetes buszon izzadva-kapaszkodva, vagy ahol a hatos megáll.
S noha büszkék vagyunk Budapestünkre is és megannyi százszavasunkra is, nem a székesfővárosi polgár fejéből pattant ki az ötlet. A szervezők, a Mindspace tagjai a chilei Plagio csapatától vették át a történetíró pályázat ötletét, és bábáskodnak felette azóta is, karöltve Budapest Főváros Önkormányzatával és a Budapest Branddel, utóbbiak támogatásával. Az elmúlt nyolc évben mintegy tízezer budapesti történet született.
Idén a korábbi tizenkettő helyett huszonhárom nyertes pályamű született, hozzájuk illusztráció készült kortárs magyar grafikusok közreműködésével, amelyek november 25-től december 13-ig láthatók Budapesten a Városháza parkban.
Ők voltak a zsürorok a budapesti százszavasoknál:
A nyertes művek pedig:
A 18 év alatti kategória győztese Barabás Mikolt lett A polgárpukkasztó lufi című írásával.
A száz legjobb pályamű poketzsebkönyv formájában is megjelenik.
Íme a nyertes pályamű. Fazekas Viktor: Telezöld
Senki nem tudja, hogy pontosan hogyan, de egyszer csak a város összes piros lámpája zöldre váltott. Mégis, csodával határos módon senkinek nem esett baja. A körúti taxisok sosem látott előzékenységgel engedték a zebrára lelépni a kisnyugdíjasokat, miközben azok zergefürgeséggel szökkentek a túloldalra. Mivel a villamosvezetőknek nem kellett a fékbe taposni, a forgóban kapaszkodás nélküli emberek sem döccentek egymásnak. Még a Margitsziget sorompói is dicsőn a magasba emelkedtek, ám sem a kíváncsi turistákat szállító busz, sem a kacagó apukák által hajtott nyikorgó bringóhintók nem ütköztek össze a kocogó emberekkel. A folyton rohanó város egy röpke pillanatra célba ért.
És a második helyezett Homan Bence: Antonio Banderas
Egyszer Antonio Banderas elsétált előttem a Nyugatinál. Nem ő volt az.
A harmadik helyezett alkotását egyelőre nem ismerjük.