Ezen a hétvégén négy koncerttel tiszteleg a Concerto Budapest a Zeneakadémián Johannes Brahms zeneszerző előtt. A szombati eseményeket követően az Index olvasói 17 órától online követhetik figyelemmel a koncertsorozatot. Este 20 órától pedig élőben is kapcsoljuk a Zeneakadémiát. A zenei programot a Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas, Kossuth-díjas érdemes művész, Keller András állította össze, a koncertsorozatot is ő vezényli.
Amint arról már írtunk, az Index olvasói, Johannes Brahms zeneszerető hallgatói vasárnap az Indexen is figyelemmel kísérhetik a Concerto Budapest ünnepi Brahms-koncertsorozatát.
A Hallgassunk Brahmsot! című koncertsorozat 17 órakor kezdődő zenei kínálata az Index YouTube-csatornáján követhető figyelemmel.
Az elhangzó zeneművek:
Brahms a B-dúr szextettet fiatalon, huszonhét évesen komponálta. A B-dúr szextett jelentős mérföldkőnek számít a vonósnégyes műfajhoz vezető rögös úton. Brahms Bach előtt tisztelgő lassú tétele pedig a popkultúrába is betört – többek közt egy Star Trek-epizódban is hallani lehet. Előadja a Keller Quartet, Szomor-Mekis Janka (brácsa), Perényi Miklós (cselló).
Az f-moll zongoraötösre sokan Brahms kamarazenéjének koronájaként tekintenek. A Keller Quartet és Keller András zongoristapartnere ezúttal az az Elisabeth Leonskaja, aki már fiatal korában jelentős nemzetközi versenygyőzelmeivel vívta ki az elismerést, a Szvjatoszlav Richterrel készült négykezes felvételekkel pedig csak még inkább felhívta a figyelmet magára.
Brahms 1862-ben, 29 évesen kezdett dolgozni a zongoraötös zenei anyagán, amely kalandos úton nyerte el végleges alakját: a zeneszerző eredetileg egy vonósötöst tervezett, azt kétzongorás szonátává alakította, míg végül megtalálta a zongoraötös formát. A különböző változatok kidolgozásában Joachim József, Clara Schumann és a karmester Hermann Levi is támogatta Brahmsot. A Concerto Budapest leirata alapján a mű születése szép példája annak, hogy a német zeneszerző életében milyen fontos szerepet játszott a közvetlen, őt körülvevő baráti és zenei közeg, amely végigkísérte az alkotási folyamatot.
Amikor Brahms 1865 novemberére elkészült a véglegesnek szánt változattal, Levi elragadtatásának adott hangot:
Olyan szép, hogy azt nem lehet szavakba önteni
– fogalmazott a műről, és úgy vélte, aki korábbi formáiban nem ismerte a darabot, az soha nem hinné el, hogy eredetileg nem erre a formációra született. A zongora és a vonósok hangszínének kontrasztjai mélységesen gazdag zenei szövetet alkotnak.
(Borítókép: Johannes Brahms. Fotó: DEA / A. DAGLI ORTI / De Agostini / Getty Images)