2007-ben hatalmas szenzációt keltett, amikor az esztergomi királyi vár rekonstrukciója közben találtak egy falképsorozatot. Az ábrázolt nőalakon Botticelli keze nyomát vélték felidézni a művészettörténészek. A freskót restaurálták, de máig heves szakmai viták folynak róla, vajon tényleg az ő alkotására bukkantak-e 14 éve. A mű kora és stílusa egyértelműen reneszánsz mester(mű)re utal, amelyet egy (feltételezhetően) Firenzében tanult festő készített el, méghozzá finom, rajzos stílusban. Ezek a meghatározások egytől egyig érvényesek Sandro Botticelli művészetére, így szeretjük azt gondolni, hogy mi, magyarok is kaptunk egy kicsit az itáliai zseni tehetségéből.

Egy páratlan pályafutás kezdete

Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi egy iparoscsalád legifjabb fiú sarja volt. A duci kisfiút „hordócskának”, azaz botticellónak becézték, a festő pedig felnőttként már ezen, pontosabban Botticelli (hordócskák) művésznéven alkotott. A szülők udvari pályára szánták a kis Sandrót, aki fiatalon széles körű műveltségre tett szert. Ez a 15. században annyit jelentett, hogy a festő olvasott lett mind az antik, mind a keresztény irodalomban: ezek a témák végigkísérték pályafutását. Amikor nem portrékat festett, az irodalomból merítette az ábrázolások témáit. 

Mivel a fiú nem mutatott elsöprő tehetséget a humanista műveltség iránt, az elméletet pedig megvetette, Sandro elkezdett a bátyja jól menő aranyműhelyében segédkezni. Botticelli elméleti és gyakorlati tudásának hála már a húszas évei elején Fra Filippo Lippi festőművész műhelyében találta magát, tehetsége pedig egészen a pápai udvarig vitte hírét, na meg a művészt is

– fogalmazott a film díszbemutatóján Bodor Kata művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum kurátora.

Szépség, alkotókedv, tehetség: Lorenzo de’ Medici idejében Firenze a művészetek és a kultúra központja volt. A reneszánsz képzőművészet virágzása egybeesett a „sötét oldal” térhódításával: kegyetlen hatalmi harcok dúltak, az intrikák és aljas cselszövések mindennaposak voltak. Botticelli kitűnt a társai közül, hiszen mindenkinél jobban visszaadta a dualista szellemiségű korszak sava-borsát. A film készítői szerint kétség sem férhet hozzá, hogy ő volt a reneszánsz legnagyobb influenszere.

A Medici család pártfogoltja úgy definiálta magát, mint az idealizált szépség megalkotója. Bodor Kata szerint Botticelli megtalálta azt a nőalakot, aki valószínűleg a plátói szerelme volt, és majdnem minden képén ezt a hölgyet ábrázolta más-más pózokban és beállításokban. Érdekes, hogy portréin ugyanaz a női arc köszön vissza. Mégsem ez, hanem ösztönössége, hihető, életszerű mozgásábrázolása, alakjainak mozgáskultúrája és dinamikája az, ami kiemelte a festőt kortársai közül. Rajzossága, körvonalas alakjai is egyedivé tették Botticellit, hiszen a művészek akkoriban igyekeztek elmosni a körvonalakat. Mindez A tavasz (La Primavera) és a Vénusz születése című remekműveiben, az itáliai reneszánsz legismertebb alkotásaiban teljesedett ki.

Később az elbeszélő szövegek ábrázolásánál tett tanúbizonyságot páratlan tehetségéről. Legyen szó szentek életrajzairól, Boccaccio Dekameronjáról vagy Dante Isteni színjátékáról, a festő pontos, lélegzetelállító és beszédes képeken keltette életre a jól ismert történeteket. Tehetsége nem ismert határokat: egyszerre festett káprázatos, aranyozott freskókat, oltárképeket, portrékat, apró jeleneteket és hatalmas műalkotásokat, de még a római Sixtus-kápolna híres mennyezetfreskóján is dolgozott.

Botticelli életének utolsó évtizedében feltűnt a rettegett firenzei szerzetes, Girolamo Savonarola, aki szónoklataiban elítélte azt a művészetet, amely nem a vallást szolgálta, és szigorú vallásosságot hirdetett. A mozgalom meg akarta tisztítani a korszakot a humanista eszméktől, és visszahozni a kereszténység régi értékeit/fényét. A humanista kultúra emlékeit, képeit, szobrait és könyveit elégették, Botticelli azonban kiválóan alkalmazkodott az erőszakos mozgalomhoz, hiszen azt vallotta, hogy művészete legalább annyira a hité, mint bármelyik másik keresztény téma, mert az isteni szépséget festette meg: a reneszánsz zseni képeit tehát senki nem dobta a máglyára. 

Hiába volt kora kiemelkedő tehetsége, pályafutása végén már nem érkeztek be hozzá megrendelések: szegényen, elfeledve halt meg 1510-ben.

Az újjászületés 

Botticellit az angol preraffaeliták emelték ki a süllyesztőből. A preraffaelita mozgalom a 19. század közepén indult útjára, alkotói pedig a Raffaello előtti, kora reneszánsz művészekhez – például Botticellihez – nyúltak vissza. Egyedi látásmódjának és brilliáns technikájának köszönhetően munkásságát nemcsak a preraffaeliták, de számos kortárs művész (például Alexander McQueen divattervező, David LaChapelle fotográfus és Beyoncé is) újra felfedezte és hivatkozási pontnak tekintette. Botticelli legtöbbet feldolgozott alkotása kétségkívül a Vénusz születése című mestermű.

Salvador Dalí: 1939. április 30-án megnyílt a New York-i világkiállítás. Egy olyan időszakban, amelyet a nagy gazdasági világválság és a közelgő háború szele lengett be, számos futurisztikus pavilon és installáció kápráztatta el a látogatókat. Az egyik legkülönösebb alkotás Salvador Dalí The Dream of Venus, vagyis „Vénusz álma" című szürrealista vidámparkja volt. A pompás homlokzat, amely egy nagy homokvárra hasonlított, Vénusz (na meg Botticelli műve) előtt tisztelgett. 

Andy Warhol: Andy Warhol Vénusz születése (Botticelli után) című képe az isteni szépség radikális és lélegzetelállító megvalósulása. Warhol 1984-ben készítette el a Quattrocento remekműveit újragondoló sorozatát, amelynek részeként megszületett a vörös Vénusz mása is. Warhol hat különböző árnyalattal „színezte ki” Botticelli ikonikus istennőjét. A képek közül négy festővászonra, kettő pedig szövetre készült. 

Uma Thurman: Az 1988-as Münchausen báró kalandjai című film talán legemlékezetesebb – kétségkívül déjà vu– jelenete, amikor Uma Thurman előtűnik a habokból. Bocsánat, a kagylóból. Vagyis mindkettőből...

Lady Gaga: A szupersztár 2013-as albuma, az ARTPOP óda a (képző)művészethez. A lemez borítóján Botticelli festményének szegmensei köszönnek vissza. (A borítót egyébként Jeff Koons tervezte, aki maga is lelkes Botticelli-rajongó és újrahasznosító.) Az album egyik dala a Venus címet viseli. Az énekesnő harmadik nagylemeze a szerelem istennőjéről elnevezett dal mellett az Applause című slágerben (pontosabban annak videóklipjében) is megemlékezik az istennőről.

Marco Pianigiani A művészet templomai: Botticelli és a Mediciek című filmjében szakértői interjúk és műelemzések kalauzolják el a nézőket a reneszánsz festőművész világába. A film remekművekről készített részletgazdag felvételek, a korabeli életképeket megjelenítő játékfilmes jelenetsorok és Firenze nevezetességeit bemutató látványos légi felvételekből áll össze. A Botticelli és a Mediciek november 18-án debütált a hazai art mozikban.

(Borítókép: Sandro Botticelli önarcképe Fotó: Wikipédia)