Pár éve épült bele a szókincsünkbe az influenszer kifejezés; még olyan friss és ropogós, hogy a Word is üvöltő piros vonallal húzza alá. Fiatal kora ellenére máris pejoratív jelzőként használjuk e szavunk, kimondása közben pedig az emberek előszeretettel mímelnek öklendező arcot. Ennek oka nem más, minthogy a cégek hamar felfigyeltek a nagy követőszámnak örvendő social média szereplőkre, és kihasználva az olcsó reklámfelületet, agresszív kampányokba kezdtek. Pedig infuálni lehet értéket is, méghozzá úgy, hogy nem eszközként veszünk részt a folyamatban. Remek példa erre a 12 éves Maja, aki belső indíttatásra könyves blogot indított.

Maja elég régóta az olvasás szerelmese. Ecsédi Orsolya írónő – aki történetesen Maja anyukájának barátnője – el is küldte neki gyerekkönyvének kéziratát, hogy véleményezze. Ez a feladat pedig annyira megtetszett Majának, hogy 2021 januárjában létrehozott egy online profilt, ahol megoszthatja gondolatait az épp olvasott könyvekről. Ez lett a Maja könyvajánlói. 

A könyvajánlás nem újonnan felfedezett műfaj, de az, hogy egy gyermek a saját korosztályának, a számára fontos szempontok szerint fejti ki egy-egy műről a véleményét, az mindenképp hiány volt eddig a magyar könyves piacon.

Az olvasás átrepít egy teljesen másik világba, ahol tényleg önmagad lehetsz, illetve bárki más. Az olvasott történet hercege, hercegnője, vagy akár egy sárkány, ezt senki sem szabályozza. Az olvasás nagyon jó élmény. Fejleszti a szókincset, a helyesírást. Az ajánlóimban az első, amit figyelembe veszek, hogy könnyen olvasható-e a történet az ajánlott korosztály számára. A másik fontos szempont számomra a könyvek tanulsága. Ezen kívül pedig a történetről szoktam írni pár sort, mert ha az izgalmas, akkor könnyen fel tudom kelteni vele az érdeklődők figyelmét.

– meséli nekünk Maja csillogó szemekkel, hogy mi alapján írja az ajánlóit.

Írnánk, hogy gyermekként - de ez nem fedné pontosan a valóságot, hisz még csak 12 éves – tehát még ennél is fiatalabb korában azért kezdte el bújni a könyveket, hogy fejlessze magát, és folyékonyan tudjon olvasni. Tudatossága a mai napig jelen van az életében, félmunkaidős állásnak is beérő hobbiján kívül versenyszinten sportol, heti ötször jár judo edzésekre. Egyetemen jogot szeretne majd tanulni, részben azért, mert hatalmas az igazságérzete, részben pedig pont az győzte meg erről, ami másokat eltántorít; a hihetetlenül vastag könyvek, amiken tanulmányaihoz át kell rágnia magát. Akár csak Hermione Granger a Harry Potterben, mikor könnyű olvasmányt keresett, ezért kivette az ezer oldalas A Roxfort történetét a könyvtárból.

A kötelező olvasmányokra nem tekint negatívan, bár elmesélte nekünk, hogy másodikos korában feladtak osztályának egy könyvet, ami kollektíven elvette a kedvét felső tagozatig mindenkinek minden egyéb olvasmánytól. Viszont a regények, amiket most tanterv szerint meg kell ismerniük, szerinte kifejezetten jók, külön kiemelte A Pál utcai fiúkat. Szerinte nem az számít, hogy régi klasszikusokat, vagy mai modern gyerekkönyveket adnak-e fel, mert maga a kötelező jelző tántorítja el a diákokat az olvasás szeretetétől. Viszont ajánlói néha osztálytársainak figyelmét is felkeltik.

A beszélgetésre magával hozott három regényt, kíváncsiak voltunk rá, hogy miért pont ezeket választotta. Tudatossága most is szembetűnő, mert két könyvet eleve úgy hozott, hogy az egyiket lányoknak, a másikat fiúknak tudja ajánlani.

Lányoknak, akik nagyjából egyidősek velem és komolyabbak, Haszán Míra Spicc/pipa című könyvét ajánlanám. A történet az önbizalomról szól, és arról, hogy ne mások irányítsák az életed. A főszereplő lány egy balerina, aki megkapja vágyai szerepét. Viszont egy picit felhízik, nem egészségtelenül, csak ahhoz, hogy elbírja a fiú partnere, le kell fogynia. Ettől pedig lebetegszik. A végén pedig kiderült, hogy neki nem is az volt a vágya, hogy balerina legyen, csak a nagymamája erőltette rá a dolgot. Fel kell ismerni, hogy mi az, amit mi szeretnénk az életben. Fiúknak pedig remek lehet a Zebulon (Jean-Claude Mourlevat), főként azért, mert nyomozós, de nem csak ez jó benne. A tanulsága, hogy nem szabad lenézni senkit. Itt az állatok emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Ugyanúgy viselkednek, mint mi, mégis az emberek lenézik őket, csak azért, mert mások. Szerintem ez elgondolkodtató.”

A harmadik könyvről (Al Ghaoui Hesna: Holli, a hős) megtudtuk, hogy még egy tanára is kölcsön kérte, így szinte kortól és nemtől függetlenül lehet érdekes bárkinek. Maja szerint egy gyógyító mese arról, hogy hogyan éljünk bátran. Egy történet, ami megmagyarázza, hogy az ember miért fél, és hogy a félelem hasznos.

Ha már félelem, arra is kíváncsiak voltunk, mit gondol azokról a mesékről, amikben horrorisztikus elemek vannak. Napjainkban egy új keletű jelenség, hogy szülőként annyira védjük gyermekeinket, hogy csak olyan történeteket olvasunk fel nekik, amikben nincsenek elborzasztó jelenetek. Míg többségünk azon nevelkedett, hogy szegény gyufaárus kislány halálra fagy karácsonykor, addig a mai mesékben mindent egyre mézesmázosabban ábrázolnak.

Az ilyen történeteknek van helyük, mert lehet, hogy rémisztők, de van tanulság alapjuk. Például anyukám arra tanított, hogy ne engedjek be idegeneket. Majd egyszer úgy csinált, mintha elment volna otthonról, később pedig bekopogott... Rögtön eszembe jutott, hogy Hófehérke beengedte a banyát és megbízott egy idegenben, én pedig tudtam, hogy ezt nem lehet. Szerintem ezek a mesék tanítanak az életre.

Maja a következő években mindenképp szeretné folytatni könyves ajánlóit. Bár még csak egy éve ír rendszeresen ajánlókat, már a Móra Könyvkiadó is felfigyelt a kislányra, sokat segítenek neki, előszeretettel dolgoznak vele közösen. Néha ellátogat a kiadóba, és választ magának pár regényt, de már a választása is tanulságos lehet a csapatnak. Maja szerint igenis fontos, hogy egy könyvnek milyen a borítója, hiszen az az első, ami felkelti az érdeklődők figyelmét.

A kislány szakértelmére még Szabados Ági is felkapta a fejét, akit pedig Maja anyukája követ rendszeresen, ha olvasni vágyik, csak épp nem tudja, mit válasszon. Szabados Ági nemrég Győri Zolival kiegészülve készített egy olvasást népszerűsítő társasjátékot, aminek bemutatóján Maja is részt vett (és amiről korábban az Index is írt).

Mikor a társasteszt végén Szabados Ági kikérte a kislány véleményét, ott is egyértelműen kirajzolódott, hogy a csillogó szemű lány olyan szempontok alapján tud beszámolni az élményeiről, amivel valóban tudja influálni a környezetét. Lehet, hogy könyves blogja nemsokára egy gyerekeknek szánt társas ajánlóval egészül ki?

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)