Index Vakbarát Hírportál

Ők a Virtuózok győztesei

2021. december 18., szombat 14:40 | két éve frissítve

Kijött az igazság, öt ország öt fiatal tehetsége nyerte a Virtuózok V4+ nemzetközi tehetségkutató döntőjét. Magyarországról a 13 éves Braun Áron, Horvátországból Ivan Petrovič-Poljak, Csehországból Daniel Matejča, Lengyelországból Miłosz Bachonko, Szlovákiából pedig a fényes tehetség, Ryan Martin Bradshaw nyerte meg a versenyt.

Új mentor van a legutolsó adásban, Sergio Kuhlmann spanyol zongoraművész. Ő mentorálja a tehetségkutató egyik legtehetségesebb versenyzőjét, Ivan Petrovic-Poljak zongoristát is.

  

A horvát Ivan Petrovič-Poljakkal indulunk, ezúttal is kitesz magáért a darab választásban. Grieg a-moll zongoraversenyét játssza értő, szenvedélyes, igazán méltó előadásban. Ami fontos, mert ritkán játszott művet jó előadásban kell először hallani. A produkció műsorindításnak is karakteres, a német műsorvezetősztár, Thomas Gottschalk azt mondja róla, varázslatos és fenséges. Bár nem ő számít a legszakmaibb ítésznek, ezúttal igaza van. 

Másodikként a cseh Martin Sadílek lép színre, akire szimpatikus hárfásként emlékszünk, viszont ő volt az, aki maga mögé utasította a 13 éves zsenit, Richard Kollert hegedűst, akinek abszolút a döntőben lenne a helye. De hát a számok törvénye az a számok törvénye. Kollert legalább egy különdíjat nyer, a Dohnányi Zenekarral újévi koncerten léphet fel.

Martin nagyon nehéz helyzetben van, hisz zenekar nélkül játszik, pianoval indít, fülelni kell, hogy egyáltalán átállítsuk fülünket egy más típusú, kevésbé látványos, meghittebb zenélésre, de a zsűrinek nagyon bejön, amit Sadílek csinál. Marcel Tournier Féérie, avagy Tündérmese című művét játssza, zsűribeli honfitársa, Gabriela Boháčová zenei producer azt mondja, ő egyénileg is képes úgy bizonyítani, mint a többiek zenekarral. 

A lengyel Miłosz Bachonkoban az a legfantasztikusabb, hogy saját maga által komponált művet játszik, és a mű nem akármilyen, akár érett zeneszerző is írhatta volna. Érzelem- és tempóváltásokra, sokoldalú megmutatkozásra is lehetőséget ad. Miłosz kisebb korában már számos művet írt, nem mindet jegyezte azonban fel, a megörökítettekből csak négy-öt van. A művet átszellemülten, virtuózan, komolyan játssza, látszik, hogy konkrét érzelmi viszonyulása van hozzá. 

Az ő mentora is a spanyol zongorista Sergio Kuhlmann, aki azt mondja,

a szerencse nem más, mint a lehetőség és a felkészültség találkozása,

és neki most mind a kettő megadatik. Ez a lengyel kisfiú egy kisebbfajta csoda, s hogy zenét is ír, jóformán a klasszikusokkal vetekedő minőségűt, különösen az. Saját kis belső világa van. 

Miriam Minková szlovák hegedűs az a versenyző, aki az elődöntőben hiányolta, hogy nem kap elég bírálatot a játékára. Azt igazából most sem kap, elegáns megjelenését, játékának szépségét, vonóhasználatát emelik ki, de amikor távozik a színpadról, megjegyzik, túl nehéz volt számára a választott mű, Vitali g-moll chaconne-ja. A szomorú, télszerű művet átéléssel játssza. 

A magyar versenyző, Braun Áron ezúttal három hangszer, a bongó, a marimba és a harangjáték között ugrál, és Mozart Törökindulóját adja elő, a zongoraverzióhoz képest lassabb tempóban, áthangszerelve, betétekkel, köztük az Éj királynőjének áriájával fűszerezve. Utóbbit Miklósa Erika külön meg is köszöni. A zsűri szerint Mozart nevetne, ha hallaná ezt az egyveleget, hiszen az ő célja is az volt, hogy zenéjét minél többekhez eljuttassa.

A cseh Daniel Matejča Prokofjev D-dúr hegedűversenyét játssza olyan bravúrosan, hogy a zsűri megint állva tapsol és elhangzik az is, hogy az eddigi versenyzők közül ő a legkiemelkedőbb. Ez a mű egy küzdelem, de a szó jó értelmében, Daniel is ezt a küzdelmet mutatja meg a matériával, de nem marad alul. Sőt. 

Szerinte a második tétel olyan, mintha az ipari forradalomról szólna, szinte hallani, ahogy a gépek zörögnek, látni, ahogy a munkások izzadnak.

Jó, hogy ilyen egyéni elképzelése van, amit az előadásában is megvalósít. Daniel, akár a legnagyobbak, megint csak azt bizonyítja, hogy a nehéz művekkel is megbirkózik, sőt, saját interpretációt ad nekik. 

Kiara Janko harmonikás Horvátországból ezúttal Piazzola-parafrázist ad elő, s ezzel együtt a rá jellemző mély zeneiséget. Gabriela Boháčová azt mondja, előadása olyan, mintha már átélt volna az életben nehéz időszakokat.

Oláh Vilmos sajnos a döntőt elveszíti, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé lenne tehetséges Braun Áronnál, akinél valószínű a sokhangszerűségét is értékeli a zsűri. És hát ő az, akit Plácido Domingo újra meghív a Real Madrid stadionjának megnyitójára. Ő is szólót játszik, szájával nagyon személyes titkokat susog el. 

A lengyel Milena Pioruńska Henryk Wieniawski interpretációja, egy Faust fantázia kapcsán a lengyel zsűritag, Alicja Wegorsewska megjegyzi, végre hallhattuk Faustot énekelni, ugyanis Milena nem zenélt, hanem énekelt a hegedűjén. 

És a végére marad a verseny szlovák győztese,  

Ryan Martin Bradshaw zongorista, akiről azt mondta a zsűri, hogy ötven-száz évente születik ekkora tehetség.

Mit is mondhatnánk még? Ezúttal ismert darabot, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét játssza, de mint minden nagy művész, úgy, ahogy eddig még senki. A zsűri kifogy a szuperlatívuszokból, Alicját megríkatja. Ők a komolyzene jövői. 

(Borítókép: Daniel Matejca, Ivan Petrovic-Poljak, Milosz Bachonko, Ryan Martin Bradshow és Braun Áron. Fotó: Virtuózok V4+)

Rovatok