Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas író, költő az rtl.hu hírportálnak adott interjúban arról beszélt, hogy 2021-es évét, ahogy mindannyiunknak, a Covid-járvány határozta meg, így minden rossz és jó esemény is ehhez kapcsolódott.
A legrosszabb alighanem a Covid, ahogy poszt-Covidba s újból Covidba váltott. A hétköznapi belátás, hogy ez »a háború után is« tartósan itt marad velünk, a szörnyű hozadékaival, a tanulságaival is, a közös sérülékenység tudatával, hogy – Balázs Béla százéves soraival a Kékszakállú herceg vára szövegkönyvéből – »az világ kint haddal tele, de nem abba halunk bele, Urak, Asszonyságok«.
Az író az idei év hozadékának tekinti, hogy felkérésre tavasztól őszig megírt egy kisregényt, egy „féltényprózát” Árnyékporocska címen, egy elfelejtett Kner-rokon, Kner Piroska elfelejtett szakácskönyvének kísérőkönyveként lényegében arról, mit tudhatunk valakiről, akiről szinte semmit nem tudunk.
Arra a kérdésre, mit vár 2022-től, Parti Nagy azt mondja, egyrészt azt, hogy a Covid betagolódik a rendszeres oltással féken tartható légúti betegségek közé, másrészt hogy a magyar választásokon sikerül végre leváltani Orbán fékevesztett rendszerét. Amitől a legjobban tart azonban, az az, hogy ez mégsem lesz ilyen egyszerű.
Szakmája legfontosabb feladatának, legnagyobb jövő évi kihívásának azt tekinti, hogy
megállítsuk a kultúrharc el- és kőgazdag alapítványokba kiszabadult hajóágyúit,
s lassan, gondosan, méltányosan, szakmai alapon építsünk ki egy működő, demokratikus rendszert a kultúrára fordítható közpénzek elosztására.
(Borítókép: Parti Nagy Lajos 2015. március 14-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)