Végéhez ért a Dalfutár hatodik évada. Újfent rengeteg emlékezetes pillanatot, szuper csapatokat, mókás jeleneteket és négy remek muzsikát köszönhetünk Jeli András producernek, Hajós Andrásnak és az egész Dalfutár-stábnak. Sorra vesszük, miért jó ez a produkció, illetve mi történt a hatodik évadban.
A magyar zeneipar tele van tehetségekkel. Olyan művészekkel, akik egy szimpla levegővétellel is csodákat alkotnak. Zenészekkel, akik érzéseket formálnak dallamokká, írókkal, akik szavakba szabadítják a gondolatokat, énekesekkel, akik megemelt beszédhangjukon játszanak a szívünkkel. Ezt a feltételezést erősíti, hogy ha felcsapjuk a YouTube-ot, és belekezdünk a Dalfutár eddigi évadainak bármelyik részébe, biztosan találunk az épp aktuális alkotók közül olyat, akit bár lehet, hogy eddig nem ismertünk vagy zenei profilja miatt kevésbé kedveltünk, mégis pozitív meglepetést okoz.
Tavaly megpróbáltunk a végére járni, mi lehet a Dalfutár népszerűségének titka. A cikk végi szavazás arra enged következtetni (A kérdésre, miszerint Hajós András nélkül robogna-e a Dalfutár biciklije? kimagasló volt a nemmel szavazók aránya), hogy Hajós András, aki neve mellett arcát, szarkasztikus humorát és gyermeki kíváncsiságát adja a produkcióhoz, egyértelműen az egyik legvonzóbb eleme a műsornak. Megszólaltatva a korábbi szereplőket, több olyan szempont merült fel, ami hozzátesz ahhoz a függőséghez, amit Dalfutárnak nevezünk.
Kezdjük azzal, hogy a műsort nagyon okosan építették fel. Folyamatosan jelen van az izgalmi faktor, kezdve azzal, hogy Hajós András felkér egy zeneszerzőt, egy szövegírót, egy producert és egy énekest, akik egymásról nem tudva, függetlenül dolgoznak a születendő dal egyes állomásain. A résztvevők különböző zenekarokból, néha külön területről érkeznek, így az összecsiszolódásuk folyamata adja az emberi szálat. Vannak konfliktusok és meglepő egymásra találások.
A dinamika a szereplők között folyamatosan változik, hiszen domináns karakterek és visszahúzódóbb személyiségek egyaránt jelen vannak, ám mivel saját területükön kellő maximalizmussal és önbizalommal rendelkező művészekről beszélünk,
néha pont a leghalkabb áll ki leginkább saját elképzelései mellett, a társaság középpontja pedig megtanul alkalmazkodni, engedni és nyitni.
Ám a dal csak akkor tud megszületni, ha a négy szereplő összecsiszolódik. Ez pedig, amellett hogy nézőként is izgalmas folyamat, tudat alatt nevel.
A hatodik évad négy csapatot verbuvált össze, azaz nyolc részt kaptunk. Az előző szezon után a produkció megtartotta azt a rendszert, hogy minden új csapat első epizódja a Dalfutár YouTube-csatornáján debütál. A premier után a csapat stúdiónapjáról forgatott rész elérhetővé válik weboldalukon, amelyet fizetés ellenében meg tudnak nézni azok, akiknek nincs türelmük egy hetet várni az új epizódra, vagy csak támogatni akarják a műsort. Persze akinek erre nincs lehetősége, hét (félelmetesen hosszúnak ható) nap elteltével a YouTube-on ingyenesen tekintheti meg a folytatást.
Az idei szezon egyik újítása, hogy belekeverték a jótékonysági vonalat, amitől szinte már gusztustalanul tökéletessé fejlesztették az adásokat.
Az első csapat énekese idősek otthonában karaokézott, a második csapat pacsirtája együtt táncolt árvaházi gyerekekkel, a harmadik daloló falat vakolt, a negyedik csapat énekesi pozíciójára felkért szereplője pedig rászorulók étkeztetésében segédkezett szendvicsgyártással.
November közepén startolt az új évad, ami azt jelentette, hogy január elejéig segítették át a nézőket a téli hétfők depresszióján, persze ez csak azokra igaz, akik minden premier időpontjában a monitorokra ragasztották tekintetüket. Lehet, hogy szerencsésebb helyzetben vannak azok, akik csak most kezdenek neki az évadnak, hiszen az ünnepek után egy kilencvennaposnak tűnő januárt nehezebb átvészelni, mint a csillogó fényekkel teli decembert a karácsony előtti hajtásban.
Most pedig azok számára, akik már csak nosztalgiázni jöttek a hatodik évad után, nézzük végig, milyen dalokat hoztak össze, és mégis kik.
Hajós lebokszolta Czutor Zoltánnal, a Belmondo zenekar énekesével, hogy rittyentsen a műsorba egy dalt. Az előadóművész egy fülbemászó muzsikát kreált, amelyet feleségével fel is nanáztatott. Az alapot adta ajándékba a biciklisfutár Szabó Benedeknek, aki a galaxisokból hozta le a csillagokat szövegéhez. Majd a mondanivalóval ellátott popos dallamvilágot a Belau zenekar két tagja állatias módon meghangszerelte, és saját ízlésvilágukkal tették egyedibbé. Ez a csomag került el végül Csobot Adélhoz. Az összhang elég hamar kialakult a művészek között, mintha már nem először dolgoztak volna együtt. A stúdiómunka gördülékenyen haladt, elég hamar értek el a dal felénekléséig. Itt került Csobot Adél a reflektorfénybe, aki minden sebezhetőségét és komplexusát is magával vitte a mikrofon mögé, ez pedig emberivé varázsolta a celeblányt. Bár Adél az X-Faktor tehetségkutatójában tűnt fel, és ott ismerte meg a közönség, mégis inkább személyisége tartotta a népszerűség csúcsán. Most viszont énekesként kellett helytállnia, önbizalomhiányának leküzdésében pedig remek emberek segítették. A végeredmény leginkább az indi pop műfajába illeszthető. A klip helyenként olyan lett, mintha David Lynch rendezett volna egy netflixesített Eufória-epizódot.
A második csapat zeneszerzője a Heaven Street Seven frontembere, Szűcs Krisztián lett, akitől Hajós igazi zenei bonbont remélt. A műsorvezető kíváncsi volt, hogy a zenész mennyire lép ki vagy marad benne a Szűcs Krisztián-osságban, amire a választ a szövegírónak felkért exfocista, ma már rapper fenegyerek Beton Hofi adott, aki első hallásra a HS7 stílusát hallotta ki az alapból. A művésznév mögött megbújó Schwarcz Ádám műveltségéből és lazaságából szőtt dalszöveget a dallamok fölé, amiről le sem tagadhatta volna, hogy milyen műfaj képviselőjeként vesz részt a zeneiparban. A produceri munka a Middlemist Red feladata lett, akiknek a Szűcs által írt dallamvilág passzolt a stílusukhoz, ám struktúrában kicsit komplexebb dologra számítottak. Pont ezért eléggé átírták a HS7 frontemberének alapötletét. Ettől a zenekar szinte átvette a dalszerzői pozíciót, de Szűcs a stúdióban később visszaszerezte az irányítást. Őket egészítette ki Opitz Barbi, aki énekeseknél ritkán fellelhető határozottsággal tette bele a munkát a dal létrejöttébe. A négy teljesen különböző stílusban tevékenykedő szereplő elkezdett közelíteni egymás felé, a végeredmény egyedi lett, szenvedélyes és kifejezetten élvezhető.
Meglepetésepizódnak is titulálható a harmadik csapat két része, hiszen a Dalfutár történetében először visszatérő szereplőkkel állt össze a brigád. Már önmagában ez is extra, de mivel a stúdiómunka premierje pont karácsony előtt jött ki, így Hajós szigorúan ünnepi dalt kért a résztvevőktől. Ezt pedig Hien (zene), Tariska Szabolcs (szöveg), Závodi Marci (producer) írta meg. A harmadik csavar a sztoriban, hogy egy duettet kaptunk, amit ketten énekeltek fel; Zentai Márk és Kis Flóra. A dal szerencsére kliséktől mentes, igazán hangulatos és finom lett. Az epizódból külön ki kell emelni Hajós és Zentai egyik zenei ökörködését, ami már a Mörk énekesének első Dalfutár-szereplésében is kimagasló volt, pedig csak jammelgetést nyomtak a srácok. Valahogy a két művész között az alkotói kémia annyira erős, hogy egy külön műsort is megérne.
Majd jött a keserédes zárás. Örülhettünk egy új csapatnak, de már gyászolhattuk, hogy a produkció megint hónapokra eltűnik. Petruska Andrásra esett a Dalfutár csapatának a választása az évad utolsó zeneszerzője pozíciójának betöltésére, amivel Hajósnak hátsó szándékai voltak. Az effajta szándékokról annyit érdemes tudni, hogy nem kommunikálja őket az ember, így esett meg az eset, hogy bár a műsorvezető egy balladisztikus muzsikát várt, nem azt kapta, hanem egy sokkal dallamosabb dalkezdeményezést. De ez így van jól. Bernáth Kornél, a Third Planet énekes-basszgitárosa a Bethlen Téri Színház színpadán nyújtóztatta meg Hajóst, akitől cserébe a szövegírói felkérést kapta, bízva a zenész líraibb énjében. A hátsó szándékú biciklis dalfutár olyan végeredményt remélt, ami egy szál zongorakísérettel lopja be magát a szívekbe. Ehhez pedig nem is választhatott volna tökéletesebb zenei producert, mint Tempfli Erik zongoristát, aki hamar rá is hangolódott a feladatra. A szöveg és a dallamvilág közötti harmónia felfedezésére munkahelyi és magánéleti partnerét hívta segítségül, az énekes Hegedűs Borit. A zenészek megtartották Petruska ötletét, csupán lassítottak a tempón, így született meg a Hajós által áhított balladisztikus történet. Veres Mónika, azaz művésznevén Nika lett a választott énekes, ám a stúdiónap előestéjén lebetegedett, így a stábnak rögtönöznie kellett, hogy a kialakult szituáció ne legyen azonos a dal címével. Tempfli Erik háta mögött elhívták Hegedűs Borit, aki így utolsó pillanatban ugrott a produkcióba, viszont szerencsére úgy ált a projekthez, mintha mindig is első választás lett volna. Hajós Andrással együtt mi is megkaptuk a balladisztikus, egy szál zongorával kísért évadzáró muzsikánkat.
(Borítókép: Hajós András. Fotó: Németh Sz. Péter / Index)