Eszenyi Enikő 2020-ban botrányos körülmények között távozott a Vígszínház éléről, miután vezetői stílusát kifogásolva kollégái azzal vádolták meg, hogy közös munkájuk során folyamatosan alázta őket. A színész-rendező ezt követően visszavonta az igazgatói posztra ismét benyújtott pályázatát, nem sokkal később pedig végleg befejezte a munkát a Vígszínházban. A teátrumot 2020. július 1. óta Rudolf Péter vezeti.

A Vígszínház volt igazgatója ezt követően jó időre eltűnt, ám érkezett néhány hír arról, hogy vidéken próbálkozik, legutóbb az ő rendezésében mutatták be Kecskeméten a Cirkuszhercegnő című darabot. Ebben Járai Máté is szerepet kapott, aki ennek kapcsán tett közzé egy bejegyzést szombaton az Instagram-oldalán. A poszt lényege egy kérdésfelvetésre összpontosult, miszerint a történtek után vajon szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt, illetve fontosnak érezni a közös munkát vele. A Jászai Mari-díjas színész egy képet is megosztott a rendezővel.

A hvg.hu szúrta ki, hogy Járai Máté kiírására a szintén Jászai Mari-díjas Lengyel Tamás Facebook-oldalán válaszolt nyilvános bejegyzésben. 

Kérdésedre, hogy szabad-e szeretni Eszenyi Enikőt, a válasz az, hogy szabad szabadon érezni. Örülök, hogy neked és a társulat többi tagjának nem kellett átélnie mindazt, amit nekünk. Remélem, soha többet nem fog megtörténni senkivel, ami a Vígszínházban történt. Jó, hogy kölcsönös bizalommal, nyitottsággal és szeretettel tudtatok fordulni egymás felé mindazok után, amit olvasni és hallani lehetett.

Lengyel Tamás szerint amíg az ügy lezáratlan, és a 71 panaszos nem kap választ arra, mi is történt, azt is meg kell vizsgálni, milyen másodlagos jelentése és hatása lehet Járai Máté kérdésfelvetésének. Ez ugyanis szerinte akár állásfoglalásnak is tekinthető, ami megkérdőjelezi a panaszosok állításait, akik Lengyel Tamás elmondása szerint a mai napig nem ismerhették meg a vizsgálóbizottság álláspontját. A főváros ugyanis nem hajlandó elárulni, milyen megállapításra jutott az ügyben, a megküldött jelentésből pedig az érdemi részeket személyiségi jogokra hivatkozva kisatírozza, így személyes adatnak minősül az is, ha például szeretné megtudni, hogy a vizsgálóbizottságnak mi a véleménye arról, ami vele történt. Ezek után a színész megosztotta a cenzúrázott jelentést, amelyhez a közérdekű adatigénylés során jutott.

Az üzengetésnek nincs vége. Lengyel Tamás posztjára Járai Máté nyílt levélben reagált. A színész szerint kollégája már akkor azzal vádolta, hogy szemen köpi Eszenyi 71 áldozatát, amikor megtudta, hogy egy olyan darabban játszik majd, amelyet a Vígszínház egykori igazgatója rendez. A korábbi bejegyzésében szereplő „Szabad-e…” kérdésfelvetés pont ennek az attitűdnek szólt. Azt is hozzátette: tisztában volt vele, hogy ha leírja a saját tapasztalatait és érzéseit a közös munkáról, és azok nem negatívak, lesznek, akik azt feltételezik majd, amit Lengyel Tamás is a posztjában, és olyan szavakat adnak a szájába, amelyeket sosem mondott, illetve olyan gondolatokat feltételeznek róla, amelyeket sosem gondolt.

Senki mellett nem teszem le a voksomat, nem kérdőjelezem meg az áldozatok állításait, traumáit, és nem akarok sugallni semmit

– folytatta gondolatmenetét, hangsúlyozva: elfogadhatatlannak tartja, ami történt, azt pedig különösen, hogy azok, akik tudtak erről, és tehettek volna ellene, tíz éven át nem tettek semmit. Emellett azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy azért ne mondhassa el a saját tapasztalatait és megélését, mert az nem egyezik a többség véleményével, és egyesek szerint nem szalonképes.

Olyan elképesztő vádakkal illetsz, amelyek csupán a te feltételezéseidből és előítéleteidből fakadnak. Nem lehet célod azt sugallni szakmán belül, hogy aki ezentúl Eszenyi Enikővel dolgozik, az áruló és semmibe veszi a 71 áldozat traumáját, mert így ez az ügy csak még tovább növeli a megosztottságot. Higgyünk benne, hogy bármekkora ellenszélben is elmondhatjuk a véleményünket, és bízzunk benne, hogy akkor nem lesz több áldozat.

Lengyel Tamás ezek után Járai posztjának kommentszekciójában reagált a neki címzett sorokra.

Ha nem kérdőjelezed meg senki traumáját, akkor elhiszed, hogy a dolgok megtörténtek? Ha elhiszed, hogy megtörténtek, akkor miért nem érzed úgy, hogy a panaszosok mellett ki kell állni? Ha a panaszosok mellett ki kell állni, hogy lehet az elkövető mellett is? Ha elfogadhatatlannak tartod, ami történt, akkor miért fogadsz el mégis és támogatsz a munkáddal egy olyan helyzetet, ahol az elkövető újra emberek felett diszponálhat, és fennáll a veszélye, hogy minden megismétlődjön? A kérdéseim nem Enikő szakmai minőségét érintik. A szolidaritást egymással. Az empátiát. Ha lenne következménye a tetteknek, könnyebb dolgunk lenne. Következmény az is, ha főváros vizsgálóbizottsága kimondja, hogy nem történt hatalommal való visszaélés.

(Borítókép: Eszenyi Enikő. Fotó:  Mohai Balázs / MTI)