A másolatnak hitt képet 65 fontért vette meg egy művészettörténész. A portéról most kiderült, hogy negyvenezer fontot érhet.
Christopher Wright művészettörténész karrierje önmagában is ritkaságnak számít: öt évtizede dolgozik a szakmában. Ez idő alatt számos régi mester – értékes – festményét fedezte fel, amelyekre köz- és magángyűjteményekben talált rá. Nemrég azonban élete kincsére bukkant, méghozzá a saját otthonában.
Wright még 1970-ben, 65 fontért vásárolt egy Anthony van Dyck-festményt, pontosabban annak a másolatát –
legalábbis máig azt hitte, hogy másolattal van dolga, miközben valószínűleg az eredeti remekművel ÉLT egy fedél alatt.
Sőt a képet eredetileg I. Károly angol király számára készítette a XVII. századi flamand festő.
A művészettörténész a Guardiannak elmondta: a festményt egy nyugat-londoni kereskedőtől vette, aki másolatként árulta. Hiába a szakértelem, Wright maga sem jött rá, hogy a valódi példány került hozzá. Becslése szerint a festmény körülbelül negyvenezer fontot érhet, bár számos Van Dyck-kép hét számjegyű összegért kelt el.
Anthony van Dyck a XVII. század legjelentősebb flamand festője Rubens mellett. Antwerpenben született, és gyerekkorától festészetet tanult. Előszeretettel tanulmányozta és inspirálódott az olasz művészek, elsősorban Tiziano munkásságából.
Van Dyck rendkívül sikeres portréfestő, valamint vallási és mitológiai képeket alkotó művész volt. Főleg Antwerpenben és Itáliában dolgozott, leginkább I. Károlyról és az angol uralkodó udvaráról készített elegáns ábrázolásai miatt maradt fent a köztudatban.
A másolatnak hitt portré Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnőt ábrázolja. Most, hogy Wright átértékelte a képet, a művészettörténész azt szeretné, ha a portré közintézménybe kerülne: kölcsön adná a Cannon Hall Múzeumnak, amely megannyi XVII. századi holland és flamand festménnyel büszkélkedhet.
Wright csak azután vetett közelebbi pillantást a 81,5 cm x 70,5 cm méretű, vászonra festett olajképre, hogy Colin Harrison, az oxfordi Ashmolean Múzeum európai művészetért felelős vezető kurátora felfigyelt rá. A művészettörténész a vételkor azt feltételezte, hogy a darab Van Dycknek az infánsnőt ábrázoló portréjának egyik másolata. A portré sosem tetszett igazán Wrightnak.
A nő mindegyik másolaton apácaruhában jelenik meg, ezzel fejezve ki gyászát és hűségét férje, VII. Albert osztrák főherceg 1621-ben bekövetkezett halála után. Az asszony 1633-as haláláig saját jogán uralkodott, lemondott a pazar ékszerekről és ruhákról, amelyekben fiatalabb korában ábrázolták.
A portré 1628 és 1632 között készülhetett, hiszek Van Dyck ekkor már Angliában dolgozott udvari festőként. Wright megjegyezte, hogy bár egyesek szerint a liverpooli Walker művészeti galériában található félalakos változat Van Dyck eredeti műve, ezt a véleményt a galéria nem osztja, hiszen az online leírás szerint a mű csak „valószínűleg” a flamand mesteré.
(Borítókép: Izabella Klára Eugénia portréja. Fotó: Fine Art Images / Heritage Images / Getty Images)