Mivel Petőfi Sándor szilveszter éjszakáján született, hivatalosan is 2022–2023-ban ünnepeljük születésének 200. évfordulóját. Kérdés, hogy a bicentenárium idején lesz-e egy vékony értelmiségi réteg, amely a hivatalos megemlékezésekkel szemben valamiféle „ellenünnepet” szervez, ahogy erre a korábbi évfordulókon akadt példa.
„Az az elképesztő önmarketing, az a költői öntudat – ami nagyon sok ponton benne van a költői életműben – talán az egyik momentum, ami miatt azt lehet mondani, hogy Petőfi vált a magyar költő szimbólumává.” Többek között erről beszél dr. Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gyűjteményi főigazgató-helyettese abban a videóban, amely a múzeum virtuális kiállításához kapcsolódik.
Pontosabban a Bolyongó üstökös – A Petőfi-kultusz alakváltozatai című kamarakiállítás az állandó Petőfi-tárlat mellett a valóságban is létezik, ám a múzeum honlapján virtuálisan is végig lehet járni. A cím Az apostol című műben található önjellemzéséből való, amely Petőfi önképe is egyben:
…alatta a sötét homloknak
Két fényes szem lobog,
Mint két bolyongó üstökös,
Mely nem fél senkitől
S melytől mindenki fél.
Tekintete
Mindég messzebb, mindig magasbra száll.
Mig elvesz ott a végtelenben,
Mint a felhők között a sas!
Ezek a sorok nem arra utalnak, hogy szerzője depressziós lett volna, pedig
Petőfi Az apostolt élete mélypontján írta,
amikor politikusként megbukott (1848 júniusában Szabadszálláson elveszítette a képviselő-választást Nagy Károllyal szemben), költőként perifériára szorult, s miután nem vette föl a kardot, és kiábrándultságában nem ment el a szabadságharcba, a közvélemény is elfordult tőle. Mindezeken túl erőteljes személyes válságba is került (felesége várandós volt Petőfi Zoltánnal, betegeskedő szüleit pedig felhozatta Vácról Pestre, az általuk lakott különszobát ő fizette), mégis tudott magáról olyan öntudattal írni és gondolkodni, mint aki nem fél senkitől, és akitől mindenki fél. Erre utalt Kalla Zsuzsa az önmarketinget, a saját személyének a hangsúlyozására való képességet emlegetve.
Petőfi alakja ma is foglalkoztatja a közvéleményt.
Legendája a bizonytalanság miatt marad mindig időszerű, mert nem lehet tudni, pontosan hol született és hol halt meg.
Az biztos, hogy nem került a hadifoglyok közé, és a segesvári csata is azért vált ismertté, mert itt tűnt el Petőfi Sándor, aki a szabadságharc szimbólumává vált – olvasható a PIM honlapján. A csata helyszínének egy részét ma legelőnek használják, a másik része erdős, és útépítéssel is megbontották az egykori terepet, de az ütközet lenyomatai még megtalálhatók. A segesvári csatateret két-három éve a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a PIM kutatta korszerű tudományos eszközökkel: nem katonasírokat tártak fel, hanem a segesvári csatamező tájrekonstrukcióját végezték el, s közben tárgyi emléket találtak: lövedékeket, ruházati darabokat, személyes iratokat.
A PIM kamarakiállításának középpontjában annak a kérdésnek a megválaszolása áll, hogyan alakult, formálódott át újra meg újra „a költő” nemzeti emlékezetben megőrződött alakja a társadalom különböző rétegeiben, az irodalom, a képzőművészet, a politika által használt motívumokban, szólamokban, a hagyományőrzés retorikájában.
A virtuális séta keretében rákattinthatunk filmhíradó- és játékfilmrészletekre, megtudhatjuk, hogy Petőfivel kapcsolatban az elmúlt száz évben kevés film született, azok közül is kettő eltűnt: Aczél Pál 1914-ben filmesítette meg Az apostol című költeményt, ez teljesen elveszett, a költő születésének 100. évfordulóján, 1922-ben született kosztümös Deésy Alfréd-alkotásból pedig csupán képkockák maradtak meg. Petőfit ebben a 27 éves Uray Tivadar, feleségét Bajor Gizi játszotta. A magas költségvetést mutatja, hogy a film keretéül szolgáló segesvári csatában tízezer statiszta vett részt.
Bele lehet viszont kukkantani a Petőfi ’73 című filmbe, amely a költő születésének 150. évfordulóján készült. A filmet Kardos Ferenc rendezte, és a trapéznadrágos, lázadó fiatalok között látni lehet a 20 éves Dörner Györgyöt is. Petőfit Kovács Mihály alakítja.
A bicentenáriumra Rákay Philip és alkotótársai terveztek nagyszabású filmet a márciusi ifjakról, ami, ha minden az elképzeléseik szerint alakul, 2023 márciusában kerülhet a mozikba.
A Petőfi-bicentenárium időszaka alatt kulturális programok és Kárpát-medence-szerte megújuló intézmények várják majd a látogatókat. A Petőfi Irodalmi Múzeum – névadójának tiszteletére – megújítja állandó Petőfi-kiállításait, átalakítja a PIM-nek otthont adó Károlyi-palota közönségforgalmi tereit. Terveik szerint összenyitják a Károlyi-palota udvarát a Károlyi-kerttel, Petőfi-buszt indítanak, amely vándorkiállításként járja majd be a Kárpát-medencét. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) a két éve során 6 milliárd forintot a Petőfi-bicentenárium programjaira, illetve további 3 milliárdot a vidéki múzeumok támogatására fordíthat.
Kérdés, vajon mi történik még ebben a két évben, hiszen mint ahogy Kalla Zsuzsa is említi,
az ünnep mindig társadalmi csoportok vetélkedése a figyelemért, a díszbeszéd pozíciójáért, a megemlékezések presztízséért.
Alkalom a hatalmi prezentációra, de a helyi közösségek önfelmutatására is. Vajon sor kerül-e ismét arra, amire az elmúlt évfordulók során mindig, hogy egy vékony értelmiségi réteg ellenünnepet szervez, és csömört érezve a hivatalos állami ünnepségektől, privát módon emlékezik meg az ünnepeltről? Az irodalomtörténész a százéves évfordulóra megjelent Nyugat-emlékszámot (1923) hozza példának, amelyben Babits a Petőfi koszorúi című versében így siránkozik: „Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, / de ma már maga sem tudja hogy mit akar.”
(Borítókép: A Petőfi Irodalmi Múzeum [PIM] az V. kerületi Károlyi utcában 2019. június 6-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)