Mahler IX. szimfóniáját adja elő a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kovács János vezényletével csütörtökön a budapesti Müpában. A zeneszerzőt utolérte a sorsa.
Beethoven IX. szimfóniája után kialakult a zeneszerzőkben a félelem a 9-es számtól. Sokan attól tartottak, hogy ők sem tudják majd megírni a maguk kilencedikje után a tizediket. Mahler is közéjük tartozott; VIII. szimfóniája után a kilencedik szám helyett inkább a Dal a Földről címet adta. Amikor azonban megnyugodva elérkezett a már sorszámmal is vállalt kilencedikhez, sorsa utolérte, mivel ez lett az utolsó szimfóniája, a tizediknek már csak az első tételét tudta befejezni – olvasható a Nemzeti Filharmonikus Zenekar MTI-hez eljuttatott közleményében.
Mahler 1908–1909-ben írta a kilencedik szimfóniát, amely nagy zenekari létszámot igényel, technikailag rendkívül nehéz mű. Négy tételből áll, akár egy klasszikus szimfónia, időtartama azonban epikus, 75 és 90 perc között ingadozik.
A tételek rendje teljesen eltér a hagyományos szimfóniáétól:
a kompozíció lassú tétellel kezdődik és lassú tétellel is fejeződik be, a második és a harmadik tétel pedig a Ländler és a Rondo-Burleske feliratot viseli. Rendhagyó az is, hogy a mű hivatalosan D-dúr hangnemű, valójában azonban minduntalan változik a tonalitás, a zárótétel például Desz-dúr. Az alábbi felvételen Leonard Bernstein vezényli a Bécsi Filharmonikusokat.
Van, aki szerint ez a mű a világtól vett búcsú, mások a darab életigenlését hangsúlyozzák. Komplex, rejtélyes, mindig új felfedezést kínáló kompozíció – írja a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a közleményben. A csütörtöki koncert karmestere a Müpában a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Kovács János.
(Borítókép: Kovács János karmester a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben 2014. március 18-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)