Madrid neve az utóbbi években összeforrt a Netflix talán leghíresebb idegen nyelvű sorozatával, a La Casa de Papel (magyarul: A nagy pénzrablás) című műsorral, lévén, hogy ez a város adott otthont a történetnek. Az ötévados rablósztori – pontosabban a roppant szerethető bűnözők – elvarázsolták az egész világot, sőt talán még azt is ki lehet jelenteni, hogy visszatették a spanyol televízió- és filmipart a térképre.
Amikor január közepén ellátogattunk a spanyol fővárosba – nem csak a sorozat miatt, bár egy kicsit amiatt is... –, akarva-akaratlanul ismerős arcokba botlottunk: Dalí-maszkos hősök köszöntek vissza a sörösüvegekről, az ajándékboltok kirakatából, de még a madridi lakosok pulóveréről is. Nyilvánvaló, hogy a sorozat a város imázsának szerves, már-már elengedhetetlen része, hiszen megszámlálhatatlanul sok turista érkezik Madridba csak azért, hogy végiglátogassa a forgatási helyszíneket (már amennyit lehet), és ha már ott jár, erősen javallott, hogy töltsön el pár napot a gyönyörű metropoliszban, és költsön is kicsit. Vagy sokat...
Témába vágó gyalogostúrák és szabadulószobák várják a sorozat külföldi szerelmeseit, azonban nem kell több tucat eurót kifizetni egy-egy ilyen programért ahhoz, hogy pénztárcabarát alternatívákkal elégítsük ki a sorozat iránti rajongásunkat.
Öt napra utaztunk el a spanyol fővárosba, amolyan kirándulás címszóval, és ha már ott jártunk, természetesen A nagy pénzrablás helyszíneit is meglátogattuk. Utunk először a sorozat emblematikus épületéhez, a Fábrica Nacional de Moneda y Timbréhez, vagyis a Spanyol Királyi Pénzverdéhez vezetett. Aki azonban név alapján keres rá a térképen az épületre, nem a forgatási helyszínen fog kikötni, ugyanis a szériában megjelenő pénzverde valójában Spanyolország legnagyobb kutatóintézete (Consejo Superior de Investigaciones Científicas) – az eredeti Fábrica a képernyőről ismert épülettől közel négy kilométerrel délebbre található.
Ez legyen a kisebb probléma – sokkal fájóbb, hogy a kutatóintézetbe tilos a belépés. Már ha az ember nem ott dolgozik, ugyebár. A kaput sorompó választja el a telektől, ottlétünkkor két idősödő őr állta utunkat.
„Nem lehet bemenni”
– közölte velünk a kopaszodó fazon, akinek leolvastuk az arcáról, hogy naponta tucatnyi fanatikust kell elzavarnia az épület elől.
Ez egy állami intézmény, nem engedhetünk be senkit. Olyan, mintha a Parlamentbe akarna valaki besétálni...
És ennyivel le is zárta a beszélgetést, nekünk meg maradt az ácsingózás a kerítés mögül a fehér épület (közelebbi) látványa után. Nem mi voltunk az egyetlen turisták, ugyanis utánunk két dél-amerikai nő, egy anya és kamasz lánya is be szeretett volna menni, és pár fotót lőni a világ leghíresebb pénzverdéjéről. Ők elsősorban emiatt – mármint a La Casa de Papel-élmény miatt – repültek Madridba, így érthető volt a csalódottságuk. Peru kicsit messzebb van innen, mint Budapest...
A sikertelen látogatás után a Banco de España, azaz a Spanyol Nemzeti Bank felé vettük az irányt: az épület alig két utcányira van a sorozatbéli pénzverdétől, és szintén nem valódi bank, hanem a Ministerio de Fomento hatalmas komplexuma, ami a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal egyenértékű intézmény. Az épület előtt hatalmas közpark várja az érdeklődőket: a Nuevos Ministerios Garden, ahol január közepén még egy kültéri építészeti (?) kiállítás is színesítette a napunkat. Persze a belépés már itt sem volt olyan egyszerű, de legalább a kapuig eljutottunk, és testközelből megcsodálhattuk a sorozat második felében főszerepet játszó bankot. A kudarcba fulladt első utunk után ezt már hatalmas sikerként könyveltük el.
A valódi Banco de España szintén technikai okok miatt nem tűnt fel a sorozatban, hiszen a bank előtt játszódó jeleneteket képtelenség lett volna az úttesten forgatni – az építmény és környezete nem volt és ma sem lenne alkalmas a forgatókönyv megfilmesítésére.
Ennek ellenére az eredeti bank előtt is rábukkantunk A nagy pénzrablás főszereplőjére, Tokióra. Teljesen véletlenül, hiszen a rablónő parányi figurája a földön, a metrólejáróval és a járdaszegéllyel egy vonalban, a járókelők lába alatt rejtőzött. Milyen szerencse, hogy egyesek állandóan a földet nézik, miközben gyalogolnak...
És ha már utcaművészet, utánanéztünk, hol vannak Madridban La Casa de Papel-plakátok, -freskók vagy -szobrok. Legnagyobb meglepetésünkre – és spanyoltudásunk ellenére – hosszas keresgélés után sem találtunk ilyen madridi alkotást, egyet leszámítva: a Tvboy nevű művész freskóját. Az olasz graffitiművész Tokió és Nairobi csókját örökítette meg a falon 2020-ban. Igen, a képen Tokió és Nairobi szeret egymásba: a falfestmény a Chueca (magyarul: ferde) melegnegyedben van. Pontosabban csak volt. Hiába találtuk meg az interneten a pontos koordinátákat, a konkrét házszámot, az ominózus fal üres volt, vagyis a festményt azóta leszedték. A csupasz kapualj mellett egy pénisz alakú süteményeket árusító bolt működik, de az eladófiú semmit nem tudott a festményről, horribile dictu, nem is ismerte a sorozatot. A huszonéves spanyol fiataltól azért nem ezt a választ reméltük, sebaj, a közösségi médiában máig megtalálható a jelenet, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a graffiti egykor valóban létezett.
A Netflix legnagyobb európai központja Madridban van, a cég egyik spanyol munkatársával már a kiutazás előtt felvettük a kapcsolatot, és reménykedtünk a csodában, vagyis egy interjúban a sorozat szereplőivel, esetleg alkotóival. Mint kiderült, a promóciós időszak után már szinte képtelenség elcsípni őket, hiszen mindannyian új projekteken dolgoznak, a főszereplő színésznővel pedig egyenesen lehetetlen találkozni. Nem csak most, hanem általában.
„A római pápával egyszerűbb összehozni egy találkát, mint Úrsula Cobreróval”
– tudtuk meg a netflixes ismerősünktől. Ilyen az, amikor a valaha volt legnépszerűbb spanyol műsor sztárjaival kíván beszélgetni a magyar újságíró...
Végül azért (kárpótlásként) mellénk állt a szerencse. A közösségi médiában görgetve szembejött a Tokiót alakító színésznő, Úrsula Corberó bejegyzése. A posztból megtudtuk, hogy ő a Harper’s Bazaar című divatmagazin februári spanyol számának arca, a trafikos férfitól pedig azt, hogy a lap január 21-én – hazautazásunk napján – kerül a boltokba. Így aznap délelőtt közel öt euróért megvásároltuk az újságot – címlapján Úrsula Corberóval –, amelyben egy interjú és tucatnyi kép méltatja Spanyolország legfelkapottabb színésznőjét, mi pedig elégedetten könyveltük el, hogy a sorozat Madridban is van annyira népszerű, mint a világ többi pontján.
(Borítókép: Gáll Anna / Index)