Szülővárosában, Újhartyánban a nagynénje volt a fő adatközlő, aki három napig imádkozott a temetőben, amikor elolvasta a kéziratot, de a könyv megjelenése óta már ő is örül.

ami az ő életében is jelen van.

Kisközösségekről, az összetartás erejéről, az értékeink megtartásáról is beszél, ami minden nehéz helyzetben képes segíteni.

A mai Magyarországon különösen példaértékűnek tartja a sváb közösségek toleranciáját mindenkivel, aki hozzájuk tartozott – ideértve a köztük élő olasz, zsidó, magyar családokat is –, hiszen egymás elfogadása, segítése, tisztelete teszi lehetővé, hogy fennmaradjunk.

Az elfogadásban még sok tanulni valónk van – teszi hozzá.

Mióta az erdő szélén él, a Pilis szerelmese, de nem foglalkozik a szívcsakrákkal. Következő könyvét az állatokról, emberekről és a természetről írja. Mostanában dalokban is erről gondolkodik, miközben rendbe teszi a dömörkapui öreg házat, ahol koncerteket, túrákat, erdei mozit szerveznek. Sört is csapolnak annak, akit az ilyesmi érdekel.

Továbbra is fellép a Budapest Bárral, folytatja a Zabolátlan lovaim című dalestjeit és a Kollár-Klemencz Kamarazenekarral szintén új anyagon is dolgoznak.

Az is kiderül, hogyan tervezi öregkorát Szentendre főterén tűzoltózenekarral és Cumi szamárral.

A beszélgetésen kimondatik többek között az is,

• hogy kicsit mindannyian svábok vagyunk,
•  melyik utcában lakott valójában Béla bácsi,
•  miért ijesztő, ha valaki elolvassa, amit mesél,
•  kik ütötték-verték első regénye írása közben,
•  mit fest mostanában,
• mikor fejezi be röptét a Kis Tehén.

Az arútluK korábbi adásaiban beszélgettünk Szirtes Edina Mókussal és Vári Bertalannal a János vitézről, Dinyés Dániel karmester-zeneszerzővel, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetőjével  a vidéki operajátszás ellehetetlenüléséről, és még rengeteg izgalmas, titokzatos és szórakoztató dologról, amelyek a főoldal tetején található podcast-fülecskére kattintva mind meghallgathatók.

(Borítókép:  Kollár-Klemecz László. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)