Nagy értékű Cezanne-művel gyarapodott a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye; a műtárggyal – amelynek mindkét oldalán egy-egy akvarell látható – a február 13-ig nyitva tartó, Cezanne-tól Malevicsig című kiállításon találkozhat a múzeum közönsége.
A Cezanne-akvarellt a múlt év végén a Christie’s New York-i aukcióján vásárolta meg a múzeum. A mű 35 évig magángyűjteményben volt, a legjelentősebb Cezanne-kutatók közül Geskó Judit, a kiállítás kurátora is mindössze kettőt ismer, aki valaha látta ezt az akvarellt.
A most Magyarországra érkezett műtárgy egyik oldalán a svájci Colombier-kastély látképe, másik oldalán pedig egy facsoporttanulmány látható
– mondta el az alkotás csütörtöki sajtóbemutatóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.
Az amerikai aukción 750 ezer dollárért (mintegy 227 millió forint) megszerzett akvarell a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alapját képező, európai rangú Esterházy-gyűjtemény 1871. évi állami megvásárlásának 150. évfordulója előtt tisztelegve került a múzeumba.
Az 1890-ben készült Cezanne-alkotás megvásárlását a magyar kormány támogatása tette lehetővé,
mint ahogy az elmúlt években Stuart Mária Henrietta esküvői portréja című Anthony van Dyck-alkotás és Pierre-Auguste Renoir Fekvő női aktjának gyűjteménybe kerülését is.
Nem ez az egyetlen mű, ami a Cezanne-tól Malevicsig című kiállítás apropóján új szerzeményként bekerült a gyűjteménybe, de ez az, ami a szívünk kellős közepébe talált – mondta Geskó Judit, a kiállítás kurátora. – Az akvarell 35 évig magángyűjteményben volt, a legjelentősebb Cezanne-kutatók közül is mindössze kettőt ismerek, aki valaha látta ezt az akvarellt.
Cezanne nagyon gyakran ökonomikusan dolgozott, a lapok mindkét oldalát felhasználta, de sokszor húsz év is eltelt, mire a lap másik oldalára is felkerült egy kompozíció. Ez esetben azonban egyszerre készült a két alkotás. A komplettebb rajz, amely 1890-ban a svájci kisvárosban, Colombier-ben készült, a cezanne-i életműben is rendkívül érdekes teljességet mutat. A művész nagyon sokszor arra törekedett, hogy a festményén vagy az akvarelljén legalább egy részt üresen hagyjon, hogy a papír érvényesüljön. Ebben az esetben viszont a fényviszonyokat ecsetkezeléssel alakította ki. Itt, a rectón egy kubisztikus felépítésű épület, a lap másik oldalán pedig egy facsoport látható – amely a Colombier várkastély bevezető útja mellett húzódik –, és
ÉPPEN EZ A KETTŐSSÉG KELTETTE FEL BAÁN LÁSZLÓ ÉS GESKÓ JUDIT FIGYELMÉT,
hiszen az újonnan beépített mű kitűnően kapcsolódik a Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztrakcióig című nagyszabású múzeumi kiállításba mind Paul Cezanne árkádiai jellegű műveihez, mind azokhoz a kubista jellegű művekhez, amelyek az 1907 és 1930 közötti konstruktív-konkrét avantgárd előfutárai voltak.
A most megvásárolt alkotás egyik oldalán – az úgynevezett rectón – található akvarell a Colombier-kastélyt ábrázolja távolnézetből. A képen Cezanne pályájának utolsó két évtizedére oly jellemző laza, foltokból építkező, a papírt néhol üresen hagyó oldottsága mutatkozik meg. A mű tipikus példája a korszak mind erősebb geometrizálásának, ötvözve az impresszionizmus levegős, derűsen világos, napsütötte atmoszférájával. Mindezen eszközök alkotják a speciálisan csak Cezanne-ra jellemző, szinte már térbeli hatást elérő tömegformálást.
Cezanne tájképei között jellemzően megtalálható az épített tömegek és a környezet organikus elemeinek ütköztetése, harmonikus egymás mellé helyezése, amely jól láthatóan hosszan foglalkoztatta a művészt,
aki számos kiváló kompozíciós megoldást talált e művészi problémára. A kompozíció és a helyszín megválasztása kedvelt volt a korabeli művészek között, akik ugyanebből a pozícióból gyakorta festették meg a környezetébe harmonikusan illeszkedő kastély látképét.
A műtárgy másik oldalán – az úgynevezett versón – látható facsoport szintén a cezanne-i gondolat- és képi világ egy nagyon jellemző, a művészt még befejezetlenségében is maximálisan kifejező tanulmányrajza. A vázlatnál talán többnek is mondható facsoport vertikalitása bizonyára a recto ábrázolásához hasonló téri és kompozicionális problémák feszegetésének lenyomata.
E facsoport konkrét helyszínét is meghatározta a szakirodalom, oly élethűen örökíti meg a látottakat a művész.
A tálaló című ismert festmény mellett a Szépművészeti Múzeum öt rajzot és négy sokszorosított grafikát birtokol a francia mestertől. E kollekció méltó kiegészítése és gazdagítása az aukción megvásárolt alkotás.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)