Február 25-én és 26-án a Jurányi Házban lesz látható az idén húszéves Tünet Együttes új előadása, a Nothing Personal. A létezés eufóriája című filmjével világszerte ismertté vált rendező ezúttal a kiégés témájával foglalkozik. A darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel, a Tünet Együttes egyik alapító tagja saját meséjüket és belső démonaikkal szembeforduló mesehőseiket alkotják meg Boldizsár Ildikó meseterapeuta segítségével.
Volt egy ember, már ha tényleg volt, aki addig-addig facsarta és zsigerelte magát, míg kemény lett, száraz, örömtelen és hajlíthatatlan. Az egész világgal csak hadakozott, ezért aztán páncélt kellett növesztenie. De volt ennek az embernek egy gyermeke, és ez az ember nem akarta, hogy a gyermek észrevegye rajta a változást, így hát szemre ugyanaz maradt, aki előtte volt. De a páncélzata a bőre alatt egyre csak hízott befelé és vastagodott. Végül már az egész ember nem volt más, csak egy magától mozduló páncél, amiben a kötelességtudó szív minden dobbanással önmagát repesztette-sebezte. Néha már jobban fájt neki a létezés, mint amennyire az ő halála fájhatna bárkinek is ezen a földön. És akkor ez az ember...
Ez a történet nem rólam szól. Nem azért, mert sokan járunk hasonló cipőben, hanem azért, mert ott kezdődik, ahol megszűnik az én
− mondja Szabó Réka rendező, aki a próbafolyamat során az alkotókkal a Boldizsár Ildikó által kifejlesztett terápiás módszer segítségével járja körbe az elakadástörténeteket, hogy megalkothassák saját meséjüket és mesehőseiket.
A mesék szimbolikus világában mindenfajta életválság megjelenik – így a kiégés is. Láthatod magad a mese egy pontján, reménytelenül elakadva, megfosztva képességeidtől, külső és belső erőforrásaidtól. Nem akarsz lapozni, mert úgy érzed, saját történeted utolsó oldalánál tartasz, és ezután már csak a fedél csukódik rád. Pedig a mesehős útja folytatódik, és ezzel azt üzeni, hogy nemcsak muszáj, de lehetséges is erről a pontról elmozdulni, megküzdhetsz fenevadjaiddal és kihúzhatod magad a veremből
− vall a rendező, aki a próbák során régi alkotótársaival, a Tünet Együttes egyik alapító tagjával, Szász Dániellel, Peer Krisztián költővel (aki 2006-ban a balatonaligai strandon először mondta ki a társulat jelenlegi nevét) és Márkos Albert zeneszerzővel újra összetalálkozott. Ennek eredménye lesz a produkció, melyben a rendezőt az foglalkoztatja, hogy a vallomásosság és az absztrakt színházi forma hogyan hatnak kölcsönösen egymásra.
Az előadás a 2020 végén elhunyt Szirtes Attilának, a független táncszínházi szcéna jelentős alakjának állít emléket.
(Borítókép: Tünet Együttes)