Azt mondta: most már elkezdhet hosszú távon is tervezni, mivel tavaly augusztusban öt évre megbízást kapott (korábban csak a maradék másfél évre vette át a tisztséget Eszenyi Enikőtől). 

Azzal kapcsolatban, hogy a színházi évadnyitón mindkét politikai oldal képviselője – Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár és Karácsony Gergely budapesti főpolgármester – ott ült mellette, azt mondta: „Évtizedek óta ugyanazt hajtogatom, hogy a dolgom az: ne ezeknek a törésvonalaknak a mentén éljem az életemet”.

Én Rudolf Péterként azt gondolom, hogy a szakmámnak az a dolga, hogy olyan fontos dolgokról beszéljen, amelyek karcosak. Teljesen független attól, hogy ki hova szavaz, mert az emberről beszélünk, annak a gyengéiről

– fogalmazott. 

Arra a kérdésre, hogy nem „illuzórikus gondolat”-e a színház politikamentessége, azt mondta: elismeri, hogy tényleg naivnak tűnhet a gondolat, ugyanakkor „elviselhetetlennek gondolja, látja, érzi” a mostani helyzetet, és szerinte ezzel nagyon sokan így vannak”.

Nyilván az a gond, ha te valamit másképp gondolsz, annak egzisztenciális következményei vannak. Lételemem a vita, és azt gondolom, hogy a beszélgetésből és az ütközésekből tudnak jobb dolgok születni. A színházcsinálás és egy darab is akkor izgalmas, sőt, egy jelenet csak akkor működik, ha ütközések vannak benne, ha szándékok egymásnak feszülnek

– fogalmazott Rudolf Péter.

A színházigazgató a koronavírus-járványról beszélve azt mondta, hogy fölborult az életük, de ennek ellenére sosem álltak le, mindig folytatták a munkát, ahogy csak lehetett. „Még így is vannak bérleteseink, akikre meg az ember nem tud másképp gondolni, mint csodálattal. Ők egy tervezhetetlen világban vásárolnak bérletet, ami maga a tervezettség. Ők ehhez a színházhoz kötődnek, és ezeket az előadásokat, ha esik, ha fúj, meg fogják nézni” – mondta, miközben azt is leszögezte, hogy a következő színházi évadban is terveznek bemutatókat, ezeket hamarosan meg is hirdetik. 

Rudolf Péter arról is beszélt az interjú későbbi részében, hogy a színházak biztonságos működéséhez a nézők mellett mindenképp kell állami támogatás is. Ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a tao-rendszernek előnyei és hátrányai is vannak. „A tao létrehozott egy sztahanovista helyzetet, hogy viszonylag kiszámítható dolog volt, ha X mennyiségű nézőt leültettél, azután járt pénz, közben vele járt nagyon sok kiskapu, ami érthetően engem is irritált. Aki tisztességgel csinálta, az döbbenten nézte, hogy ezeken a kiskapukon milyen sok pénz folyik ki, tehát értettem a felzúdulást a tao ellen, közben meg furamód mégiscsak volt egy kiszámíthatósága” – mondta, hozzátéve: szerencsés helyzetben vannak, hogy megkapják a tao-támogatást, mivel „Ez egy biztonságos működést eredményez, egyelőre működünk, ezt köszönhetjük most az államnak”.

Az interjú végén Rudolf Péter arról a korábbi kijelentéséről is beszélt, miszerint „egy olyan súlyú intézmény, mint a Vígszínház, alakíthat, változtathat a frusztrációkkal terhelt közgondolkodásunkon”. Ezzel kapcsolatban felmerült az is, hogy a 90-es évek vége felé egy vígszínházi előadásban elhangzott: a Szent István körúton sok minden megtörtént már, és ha nem játszanak semmit, a villamos akkor is jár, tehát, hogy az élet színház nélkül sem áll meg.

Kellő alázattal tisztában kell lennünk azzal, hogy színházat csinálni, könyvet írni, festeni, zenét írni nem a napi betevőről szól. Tehát a villamos jár, ez [a színházlátogatás] bizonyos értelemben luxus, de szerintem ez a luxus az élet értelme

– mondta erről Rudolf Péter. 

(via Infostart)