A Valentin-nap után bemutatott Frici&Aranka című kosztümös film Karinthy Frigyes és Böhm Aranka magánéletébe kalauzol. Jelenetek egy különös házasságból, főként erős idegzetűeknek.
Az írófeleségek talán legkellemetlenebbike volt Karinthy Frigyes második neje, Böhm Aranka. Kegyetlen, gonosz, kacér, arrogáns. Ennek a nőideálnak, mondjuk, a kor is kedvezett. A végzet asszonya típusból a húszas-harmincas évekre felbukkant jó néhány démonikus nagyvad, akik a szipkaszíváson és a Marcell-hullám fodrászati beállításán túl a szabados életvitel tekintetében is utat mutattak az arra fogékonyaknak.
Ilyen volt Böhm Aranka is. Személyében egy hiú, önbizalomhiányos, narcisztikus személyiségzavarral küzdő, örökké pozitív visszacsatolást igénylő, törtető, pénzéhes, csapodár nő nézett farkasszemet közel két évtizeden keresztül a máshogy önbizalomhiányos és nem is mindig hűséges írózseni férjjel, Karinthy Frigyessel. A két dudás egy csárdában tankönyvi példái ők. Ma úgy mondanánk, családon belüli erőszak elkövetői és áldozatai voltak, jellemzően verbális károkozással. Gyilkolták egymást. És míg más menekülne egy efféle kapcsolatból, a folytonos vibráció kifejezetten inspirálta őket. A pszichés stimuláció volt a drogjuk egészen addig, amíg Karinthy egy Arankával folytatott szóváltást követően agyvérzést kapott.
A film kettejük kapcsolatára fókuszál, azon belül is inkább a feleség személyére. Az alkotók célja az volt, hogy a sztereotípiákkal teleaggatott Aranka-képet némileg árnyalják, és megszabadítsák az elmeorvost az intrikáktól. Az Arankát érzékenyen alakító Szakács Hajnalka azt mondja, hogy Karinthyné tele volt bizonytalansággal, ezt kompenzálta a folyamatos szerepléseivel, erős sminkjeivel. Imádta nagykanállal habzsolni az életet, szeretett jókat enni, locsolni magára a parfümöt, teli szájjal nevetni, és imádta, ha minden róla szólt. Törékeny és sérülékeny lélek volt, aki pszichoanalitikát tanult, mert meg akarta fejteni önmagát. A Tóth Tamás által rendezett film 80 percében a femme fatale álarca mögött egy sebezhető, tépelődő, a fiatalság, a szépség múlásával küzdő, a háziasszonyi létformától rettegő, folyton szorongó nőalak bontakozik ki. Az Aranka-figura hol roppant szánandó, hol húsbavágóan közönséges. Annyira, hogy a kegyetlenkedéseit egyébként sokszor kéjesen végignéző udvartartása – Erdélyi Tímea, Balázs Andrea és Eke Angéla – egy ponton hátat fordít a kontrollálhatatlan, bicskanyitogató arroganciának.
Ezen a ponton érdemes hálát adni azért, hogy ezúttal nem a minden magyar filmben felbukkanó öt-tíz színész játékát kellett elszenvednünk, hanem teret kaptak a szerepekben visszafogottabban fürdőző színészek is.
Mindig azzal viccelődtek az osztálytársaim, hogy egyszer Radnótit fogom eljátszani, erre jött Karinthy
– mondja az Indexnek Bölkény Balázs, aki két éve végzett Kaposváron Cserhalmi György osztályában. A szerep megformálása miatt többször konzultáltak a nemzet színészével. Így jól jött Bölkénynek a tanács osztályfőnökétől, miszerint ne Karinthyt imitálja, hanem legyen „bölkényes”, ettől lesz a szerep majd karinthys. A filmben a főszereplő nem teszi áldozatszerepbe az írót, inkább megmutatja, hogyan tud ez a furcsa pár egymásba kapaszkodva átvergődni az életen, humort, szeretetet találni kettejük tragikomédiájában.
Üdítő a filmben Aranka udvartartása, a Hajdu Tibor által megformált Kosztolányi Dezső. De remekel Kosztolányiné (Páder Petra), az egyetlen nőalak, aki ki meri mutatni mélységes megvetését Karinthyné magatartása miatt. Tulajdonképpen nincs a filmben olyan alakítás, ami kínos félrenézésekre vagy mobiltelefon-bütykölésre adna okot. Az alkotás beszippant, az idő múlását a történelmi mozgóképkockák bevágása teszi érzékelhetővé és igazít el a tekintetben, hogy vérzivataros idők jönnek. És itt nemcsak arról van szó, hogy a II. világháború előszobájában toporgunk, Karinthy 1938-ban bekövetkezett haláláról is, ami mindent megváltoztatott. A család életszínvonalát, a körülményeket, de ha kellett, Aranka ismét tigrissé változott, aki harcba indult, hogy eleséget szerezzen a kölykének – írta róla fia, Karinthy Ferenc. A film Aranka bevagonírozásával ér véget, de nem mutatja azt a halála körül kialakult legendát, hogy a párduc utolsó leheletével karmolt még egyet, és agyonlövése előtt felpofozta gyilkosát. Hogy igaz-e, ma már senki sem tudja, tőle mindenesetre ez sem lenne meglepő.
Az alkotás jól sikerült kísérlet egy hazai kosztümös filmre. A haj, a smink, a kulisszák, a kiegészítők, a ruhák tökéletes összhangban vannak. Ezt támogatja meg a Szecsanov Martin által teremtett, füstgépekkel derengősebbé varázsolt képi világ. A Frici&Aranka vizuális és szellemi csemege, jó ritmusban pergő történelmi film, egyben házassági lecke középhaladóknak. Moziban is látható tévéfilmnek készült, de irodalomórák segédanyaga éppúgy lehet. Hasonlóan erős filmélményt legutóbb talán A napfény íze nyújtott, pedig annak is már 22 éve.
Keserédes körülmény, hogy a film a létrejöttét a pandémiának köszönheti. A Nemzeti Filmintézet a járvány miatt a színházak megsegítésére pályázatot írt ki, hogy az ott dolgozók ne maradjanak bevétel nélkül. Juhász Anna a Karinthy Színházzal közösen nyert pénzt a házaspár életének megfilmesítésére. A mű végeredményben karanténtermék, ami ilyen gyorsan nem született volna meg békeidőben. Külön csavar, hogy a film betétdalait Karinthy Vera, Karinthy Frigyes dédunokája énekli, a végfőcím pedig kifejezetten fülbemászó lett.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)