„Ma reggel óta Jászai Mari tér a Rudolf tér” – írja 1950. november 27-i számában a Világosság, s hogy miért pont akkor, arra egyszerű a válasz: ez a centenáriuma legnagyobb tragikánk, a Nemzeti Színház nagyasszonya, a Krippel Mária néven született Jászai Mari (1850–1926) születésének. Jobban tehát a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága nem is tudott volna időzíteni, hogy székesfővárosunk méltó módon emlékezzen a színpad csillagára, aki azonban élete végét már leginkább a négy fal szomorú magányában töltötte.

A Belügyminisztérium épületére és a tér valamennyi házára a mai napon már felkerültek a legnagyobb magyar színésznő nevét viselő utcajelző táblák

– olvasható az újságban. A kor ideológiája és társadalomkritikája persze egy ilyen aprócska hír közlésénél sem maradhat el, mert a híradás így folytatja:

Budapest utcáit és tereit a kapitalizmus éveiben az elnyomó osztrák császári család tagjairól nevezték el: kormányzatunk a dolgozók régi kívánságának tett eleget azzal, hogy a rossz emlékű Habsburg főherceg neve most lekerült a térről, és a haladó hagyományok megbecsülésének jeleként most a magyar színművészet kimagasló alakjának emlékét tisztelte meg a térelnevezéssel.

Bár nem tudjuk, a hagyományok miként lehetnek haladók, az oximorongyártás, úgy látszik, már akkor jellemző volt a hírlapírókra. Lényeg, hogy már akkor sem csak az számított, kiről nevezünk el utcát, teret, az is éppannyira, hogy ki helyett.

A főleg tragikus sorsú szerepekben tündöklő művésznő sok helyen élt, például a Bródy Sándor utca 7.-ben – de nem a rádió épületében, hanem a korábban ott álló házban –, aztán a Vas utcában, majd 1914-ben költözött a Rudolf trónörökös tér 6. szám alatti Palatinus-ház ötödik emeletére. Az épület Vidor Emil tervei alapján készült 1911-ben szecessziós stílusban.

Unokahúga, Királyné Jászai Gizi a Színházi Élet 1932. szeptember 16-i számában így ír a művésznő lakásáról: 

Jászai Mari Rudolf-téri lakásába ha benyitott az ember, nagy, tágas előszobában találta magát, mely körös-körül sima, fehér gardróbszekrényekkel volt tele. Szemben tükör, telefon, jobbra, balra ajtók, szobák. A Dunára nézett a tízméteres szalonja és a nyolcméteres hálója; udvarra a kis ebédlője. Egy tízméteres zárt folyosó végén volt a kristálytiszta hófehér konyhája...

A lakás központi helyén Széchenyi István portréja függött, amelyet Friedrich von Amerling osztrák arcképfestőnek a Magyar Tudományos Akadémián található monumentális olajfestménye után másoltatott a művésznő, de Holló Barnabás két oroszlánszobra is jelentősebb művészi értéket képviselt.

Prielle Kornéliáról (1826–1906), az erdélyi–francia származású színésznőről, a Nemzeti Színház első örökös tagjáról Kelenföldön neveztek el egy kis utcát, ami az emlékezés szándékán túl inkább csak önkényes döntés, a városrész az ünnepelt művésznő idejében ilyen formában még nem is létezett, a színésznőnek így nem volt köze hozzá. Prielle Kornélia igazi díva volt, korának rendkívül népszerű színésznője: Déryné oktatta, Petőfi feleségül kérte (aztán végül Szendrey Júliát vette el), majd halála előtt nem sokkal, 79 évesen feleségül ment a nála 45 évvel fiatalabb Rozsnyai Kálmán íróhoz. 

Márkus Emíliáról (1860–1949), korának híres, mozgalmas életű színésznőjéről a VIII. kerületben van utca a nemzet csalogányáról elnevezett tér környékén, a Stáhly utcát köti össze a Rákóczi úttal. Erről az utcáról sokkal kevesebben tudnak, ahogyan Blaha Lujzához képest a színésznőről is, pedig a Nemzeti Színház művésznője, akit saját öltöztetőnője akart meggyilkolni, már 1951 óta névadója a Corvin Áruház tőszomszédságában lévő utcának.

A színésznő házassága a művészettörténész Pulszky Károllyal nem lehetett a legboldogabb, a férj ugyanis vizsgálati fogságba került, miután külföldi képvásárlásai miatt hűtlen kezeléssel vádolták, Emíliának pedig jóformán mindenét el kellett adnia, hogy kiváltsa. Pulszky mégsem tudott megnyugodni, öngyilkosságot követett el, a színésznő pedig magára maradt lakás és támasz nélkül két gyermekével. A meghurcoltatás és a szégyen miatt eleinte nem is mert újra színpadra lépni, de a közönséget egyáltalán nem érdekelte, mi zajlott a színfalak mögött, és visszatértekor tapsviharral köszöntötte.

Egyébként akkoriban Márkus volt a legjobban fizetett színésznő, de mint sok művész, a pénzzel nem tudott bánni. Olyannyira nem, hogy állandó adósságokba verte magát. Egy alkalommal maga Ferenc József rendezte saját magánpénztárából a színésznő adósságait, de olyan eset is előfordult nemegyszer, amikor a kultuszminiszter a személyes befolyását vetette latba a pénzügyminiszternél, hogy nagyobb összeget juttassanak az államkasszából Márkus Emília számára. A színésznő másodszor is férjhez ment, ám második férjét is elveszítette, ezután a munkába menekült. 89 évesen is színpadra állt, persze korát, ahol tudta, igazi nőként letagadta.

Komlós Juci (1919–2011) színésznőről 2021 áprilisában a helyi lakosok jóvoltából neveztek el Budán, a II. kerületben egy közt a Józsefhegyi utca 26. és 28/A között. A színészcsaládba született Komlós Judit 1922-ben, háromévesen lépett először színpadra, úgy, hogy beszaladt oda, és a deszkákat többé nem hagyta el.

Ugyanebben a körben és ugyanúgy lakossági szavazatok alapján kapott Psota Irén (1929–2016) utcát az I. kerületben, a Fő utca 59–61. és a Bem rakpart között, noha a színésznő a józsefvárosi Tömő utca 23/A-ban lakott: a városi nyelvben csak Psota-háznak nevezett épületet nemrég bontották le. Psota tehát halálával a dohos, nedves, szegényes pincelakásból jobb helyre „költözhetett”, és bár a Corvin-negyedet jegyző cég ígérte, hogy a ház lebontása után 1500 négyzetméteres emlékpark lesz a Szigony utcában, amely a művésznő nevét viseli, ez még nem történt meg. Ha megvalósul, Psotára két hely is emlékezik majd a városban, a rózsadombi utca és a VIII. kerületi park.

Ruttkai Éváról (1927–1986), több tucat film és a Vígszínház legendás színésznőjéről az Újlipótvárosban neveztek el igen szép, a színésznőhöz méltó parkot, amely a Wahrmann Mór köz 51–57. címen található, és nívódíjat is nyert. Ez a fajta megoldás azért praktikus, mert nem kell okmányokat cserélni az itt lakóknak, de a színésznő nevét viseli a park, ahol emlékmű is található róla. Érdekes – vagy inkább szomorú –, hogy élettársa, Latinovits Zoltán színészkirály nevét viszont nem viseli se utca, se tér Budapesten.

Budapestiek ezreinek életét keserítette meg a nemzet csalogányáról elnevezett tér nagyszabású, többütemű átalakítása, ami még mindig nem ért véget. A megújuló tér sok mindent látott már, ám 1920-ban a nevet Blaha Lujzáról (1850–1926) méltón kapta: nemcsak azért, mert a színésznő évtizedekig az 1965-ig itt álló Nemzeti Színház tagja volt, de közel is lakott, konkrétan a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló házban, ablakából tehát ráláthatott a színházra. Az eklektikus stílusú tradíciókat őrző, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján épült színházat 1965-ben a metróépítésre hivatkozva felrobbantották. A nemzet csalogányát eredetileg Reindl Ludovikának hívták, férje, Blaha János cseh származású karmester után vette föl a Blaha nevet. A karmesterhez 16 évesen ment hozzá.

Bajor Gizi (1893–1951) nevét pedig a Nemzeti Színház parkja viseli, ahol egyébként Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Ruttkai Éva, Latabár Kálmán, Tímár József, Major Tamás, Sinkovits Imre, Lukács Margit, Básti Lajos és Soós Imre szobra is látható.

(Borítókép: Jászai Mari színésznő. Fotó: Kőrösi Ida / MTI)