Attól tartanak az orosz művészek, hogy kiközösítik őket a nemzetközi kulturális szcénából. Az Ukrajna elleni háború nem tesz jót az amúgy is előszeretettel „ostromolt” orosz művészeti közegnek.
Miután Oroszország 2014-ben bekebelezte Kelet-Ukrajna egyes területeit és a Krím-félszigetet, a nyugati országok hamar gazdasági szankciókat vezettek be a további agresszió elkerüléséért. Az orosz művészek már évek óta tapasztalják, hogy negatívan állnak hozzájuk a nemzetközi alkotók és kulturális intézmények – adta hírül február 22-én, még az Ukrajna elleni orosz invázió előtt az Art Newspaper.
„Sokan már régóta rettenetesen elszigetelve érezzük magunkat – mondta Jekatyerina Iragui, egy moszkvai galériatulajdonos, hozzátéve, hogy a helyzet napról napra rosszabb. – Ez az egész nagyon elkeserítő, különösen az ukrán emberek számára” – fogalmazott.
A nő szerint nagyon megfontolatlan döntés az egész orosz művészeti szcénát egy kalap alá venni a kormánnyal.
Dmitrij Vilenszkij, a Chto Delat orosz művészeti kollektíva tagja szerint 2014 óta egyre jobban korlátozzák a politikai aktivizmust.
Ma már szinte lehetetlen tiltakozni az ellen, ami történik. A kortárs művészeti szcénában a legtöbb ember nem támogatja az orosz kultúrpolitikában bekövetkezett változásokat, semmilyen katonai akciót és Ukrajna bekebelezését sem.
A szigorú ellenőrzések miatt nehéz felszólalni a történtek ellen, erre legfeljebb a közösségi médiában van lehetőség.
„Sok orosz már most kiábrándult, és kirekesztve érzi magát” – vallja Vilenszkij. A kelet-európaiak háttérbe szorulnak az olyan nagyszabású nemzetközi rendezvényeken, mint az idei Documenta nevű kortárs kiállítás, amelyet június 18. és szeptember 25. között rendeznek Kasselben. Vilenszkij szerint nem csak az orosz művészeket bojkottálják: nemzetközi szinten az egész kelet-európai régió alulreprezentált.
A moszkvai művészeti kritikus és az Artforum munkatársa, Szergej Guskov szerint „a művészeti világ elvesztette minden igényét egy közös, egyetemes nyelvre”.
Oroszországban sokan a művészetek állami finanszírozásának hiányára hivatkoznak.
Oroszországban a művészetek alig – szinte egyáltalán nem – kapnak állami támogatást
– jelentette ki Olga Temnikova, egy Észtországban élő galériatulajdonos, a Cosmoscow (Oroszország legnagyobb művészeti vására) igazgatótanácsának tagja.
„Mivel az orosz művészeti szcéna él, a kultúrát átjáróként kellene használni, különösen akkor, amikor a diplomácia kudarcot vallott” – vélekedett.
A Fragment az egyetlen olyan galéria, amelynek moszkvai és New York-i székhelye is van. Anton Szvjatszkij, a galéria ügyvezető partnere szerint „a Nyugattal folytatott párbeszédben kihívást jelent az orosz művészetre való összpontosítás. A bankrendszer nagyon megnehezíti az Oroszország és az Egyesült Államok közötti tranzakciókat”.
Hozzátette: közel tíz éve egyetlen orosz művészeti galéria sem mutatkozott be az Art Basel svájci vásárán, Moszkva pedig még csak nem is szerepel városként az Art Basel oldalán. (A moszkvai Regina Galéria 2011-ben és 2012-ben is részt vett az Art Baselen.)
A legtöbb nagy intézmény és médium nem ad teret a volt szovjet blokkból származó művészeknek. Az aktuális geopolitika is nagyon megnehezíti az országokból származó kulturális szakemberek dolgát, továbbá azt, hogy kapcsolatba lépjenek a nyugati intézményekkel
– fogalmazott Szvjatszkij.
Az orosz kormány egyre keményebben lép fel a másként gondolkodó művészek és a független felszólalók ellen. Putyin 2015-ben aláírta a „nemkívánatos szervezetekről szóló törvényt”, amely megtiltotta a nonprofit művészeti kezdeményezések és a külföldi nem kormányzati szervezetek nemzetközi finanszírozását. A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy feloszlassa az Oroszországban működő külföldi szervezeteket.
Alekszandr Burenkov független kurátor, az AyarKut Alapítvány nonprofit művészeti intézmény művészeti igazgatója szerint hatékonyabb nemzetközi kommunikációra van szükség. „A kulturális elszigeteltség óriási” – mondta, majd hozzátette, hogy az orosz művészeti szcénán belül a helyzet nem a szankciók miatt vált bonyolulttá, hanem a korábban szabad szellemű művészeti intézményekben kialakult öncenzúra és paranoia miatt. „Azt szeretnénk, ha a nemzetközi művészeti szcéna tudná, hogy sok orosz kiáll Ukrajna mellett” – mondta.
Milánó polgármestere arra utasította a Scala vezetőségét, hogy
menesszék Valerij Gergijev orosz karmestert, hacsak nem áll elő azonnal egy, az ukrajnai inváziót elítélő nyilatkozattal.
Giuseppe „Beppe” Sala, valamint Dominique Meyer, az operaház intendánsa arra kérte a karmestert, hogy foglaljon állást az ügyben, és ítélje el az inváziót. Ha ezt nem teszi meg, kénytelenek lesznek megszüntetni vele az együttműködést.
A színház vezetősége és a polgármester megegyeztek, hogy hivatalos levélben szólítják fel Gergijevet arra, hogy „nyilatkozzon a konfliktus békés megoldása mellett” – írta a Corriere.
Február 24-én bejelentették, hogy Oroszország elindulhat a májusi Eurovíziós Dalfesztiválon, nem zárják ki a versenyből. A szervezők szerint az évente megrendezett verseny „nem politikai kulturális esemény”, így tulajdonképpen eltekintenek attól, hogy Ukrajnát megtámadták az oroszok.
Az Operawire nemrég megírta, hogy több orosz operaénekes és karmester is elítéli az inváziót. Olga Peretyatko orosz szoprán a közösségi médiában posztolt egy képet „Istenem, hogyan tudnám ezt megállítani?” aláírással. Maxim Mironov orosz tenor szintén a közösségi médiában nyilvánult meg. A fénykép alatt annyi állt: „Stop War”.
Vlagyimir Jurovszkij, a Bajor Állami Operaház karmestere, a Rundfunk-Sinfonieorchester Berlin vezető karmestere nem hitte volna, hogy az Ukrajna elleni támadás bekövetkezik.
Mélyen felháborít, és egyben rendkívül elszomorít, mert a családom révén mindkét országhoz kötődöm. Remélem, hogy a béke mielőbb helyreáll.
A karmester és zenekara hétvégén Csajkovszkij Marche Slave című darabja helyett az ukrán himnuszt adja elő.
Szemjon Bicskov orosz karmester is elítélte a támadást, és leszögezte: Oroszország Ukrajna elleni támadását, valamint az invázió körül keringő hazugságokat le kell állítani, mielőtt a világ többi része is egy újabb háború közepén találja magát. „Nem szabad csendben maradnunk, és figyelnünk, ahogy a történelem megismétli önmagát, mint 1956-ban, 1968-ban és azután.”
(Borítókép: Harci járművek Armianszk városában 2022. február 24-én. Fotó: Sergei Malgavko / TASS / Getty Images)