Index Vakbarát Hírportál

Arany János leszármazottját a kommunisták sem tudták megtörni

2022. február 27., vasárnap 07:02

A Kádár-rendszer hivatalos emlékezetpolitikája szerint Magyarországon a törvénytelenségek a Rajk-perrel kezdődtek. Csakhogy a szovjet hadsereg által megszállt országban a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt már 1945-ben elkezdte félreállítani mindazokat, akiket veszélyesnek ítélt hatalmi törekvéseikre nézve, és mindebben az sem gátolta meg, ha az illető a háború alatt szembefordult a nemzetiszocializmussal. Ezt a célt szolgálta a Magyar Testvéri Közösség ellen indított persorozat is, amelyben az ellenállás több egykori tagját „köztársaság-ellenes összeesküvéssel” vádolták meg. Az egyik elítéltről, Arany Bálintról most film készült.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjához (február 25.) kapcsolódva készült el az Országgyűlés Hivatala és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködésében A koronatanú című film. Az alkotás a második világháború után kibontakozó többpártrendszer elleni kíméletlen támadást, a kiépülő diktatúra eszköztárát, valamint a köztársaság megdöntésének vádja mögött meghúzódó politikai szándékokat mutatja be Arany Bálint sorsán, illetve a Magyar Testvéri Közösséggel szemben indított koncepciós per eseménytörténetén keresztül.

A dokumentumfilm színészek segítségével rekonstruálja a magyar történelem fontos, de hetvenöt éven át hazugságba, elhallgatásba rejtett szakaszát. A második világháború utáni első nagy koncepciós per eseményeit kosztümös jelenetek, archív felvételek és a korszak kutatói – Földváryné Kiss Réka, Szekér Nóra és Feitl Írisz – segítségével mutatják be.

A diktatúra elfelejtett történetei

Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke az Index kérdésére elmondta, hogy az 1947-es kirakatper-sorozat szorosan összefüggött Kovács Béla kisgazda politikus letartóztatásával is. Hetvenöt évvel ezelőtt egy mentelmi joggal védett kormánypárti parlamenti képviselőt raboltak és hurcoltak el a szovjet megszálló hatóságok, majd tartottak fogva a Szovjetunióban.

A történész szerint az évforduló jó alkalom arra, hogy ismét felidézzék az akkori eseményeket. Annál is inkább, mivel A koronatanú egy szinte elfelejtett történetet mesél újra.

A szakember egyetemi oktatóként sajnos gyakran tapasztalja, hogy bár az iskolákban minden évben megtartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját, a korszak történelme nem része a fiatalok alapvető ismereteinek. Sokáig tudatosan felejtésre ítélték az akkori eseményeket, és máig sok a tennivaló az ismeretek pótlásában, valamint az érzelmi kötődés kialakításában.

Ezért is fontos számára

Arany Bálint története, aki Arany János egyenes ági leszármazottja volt,

és nemcsak mint politikus, hanem mint ember is máig érvényes példát mutatott. „Rendkívüli emberről van szó, akinek a sorsa sűrítve mutatja be egy politizáló értelmiségi generáció tragédiáját. Arany Bálint baráti körének még világos víziója volt arról, milyen országban szeretnének élni. A németekkel szembeni ellenállás résztvevőiként túlélték a világháborút, és negyvenöt után erősen élt bennük a remény egy szabad, független, demokratikus Magyarországról.”

Ezek a Magyar Testvéri Közösséghez tartozó értelmiségiek erős nemzeti elkötelezettséget tükröző, szociális alapon nyugvó politikai elveket vallottak, és a Horthy-korszakban is ellenzékinek számítottak. A német megszállás után a társaság tagjai közül többen tevőlegesen is felvették a harcot a nácikkal. A nemzeti gondolat híveként közéjük tartozott a hívő református Arany Bálint is.

A Kisgazda Párt köré tömörülő értelmiségiek 1946-ban még arra számítanak, hogy amint megkötik Magyarországgal a békeszerződést, okafogyottá válik a szovjet csapatok jelenléte, és megkezdődhet egy valódi polgári demokrácia építése. Mindebben annak ellenére bíztak, hogy bár 1945 novemberében a nemzetgyűlési választásokon a kisgazdapárt a szavazatok több mint 57 százalékát megszerezte, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetőjének nyomására koalíciós kormányzásra kényszerült, ráadásul az egyik legfontosabb tárcát, a belügyit a kommunisták szerezték meg, az igazságügyi pedig, amelyik a népbíróságok működésének felügyelete miatt volt különösen jelentős, a szociáldemokraták irányítása alá került.

A kommunisták megsemmisítették a demokratikus átalakulás reményét is

A Kisgazdapárt ily módon tehát kormányon volt, de nem hatalmon. Ezzel szemben az az értelmiségi kör, ahová Arany Bálint is tartozott, arra készült, hogy egy nemzeti értékelvű, független demokráciát építsen, ahol a jóval kisebb társadalmi támogatottsággal rendelkező kommunista párt ellenzékben működik tovább. Bár tevékenységüket teljesen legális keretek között folytatták, idővel kezdtek szaporodni körülöttük a vészjósló jelek.

A népbíróságok már közvetlenül életre hívásuk után sem csupán a valódi háborús és népellenes bűnöket elkövetők ellen indítottak eljárásokat. Már 1945 tavaszán például mondvacsinált okokból egy olyan református lelkészt, Fónyad Dezsőt is a vádlottak padjára ültettek, aki a háború alatt zsidókat mentett, és aktív tagja volt az ellenállásnak. A férfinak súlyos atrocitásokat kellett elszenvednie. Még Tildy Zoltán köztársasági elnök is szót emelt lelkésztársáért. Ez az eljárás már a kezdetektől pontosan mutatta a névleg demokratikus berendezkedésben meglévő anomáliákat.

A kommunisták 1946-ban már a Magyar Közösség elleni persorozat előkészítésén dolgoztak, amelyben többek között kisgazda országgyűlési képviselőket vádoltak azzal, hogy titkos összeesküvést szőnek a köztársaság, lényegében tehát a saját kisgazdapárti miniszterelnökük ellen

– foglalja össze az eseményeket Földváryné Kiss Réka, majd folytatja a múltidézést.

A kommunista párt propaganda-hadjáratának egyik kulcsfogalma a reakciós kifejezés volt. Révai József, a Magyar Kommunista Párt fő ideológusa már a Szabad Nép egy 1945. júliusi vezércikkében úgy fogalmazott, hogy „reakciós az, aki antikommunista”. Mivel még csak kis idő telt el a világháború óta, az értelmezésben közvetett módon az is benne volt, hogy a „reakciósok”, a „nép ellenségei” végeredményben fasiszták is.

A Magyar Közösség-ügyben felelősségre vont személyek közül „fasiszta összeesküvéssel” vádolták mások mellett azt a Veress Lajost, aki a nyilas uralom idején Sopronkőhidán raboskodott, valamint Szent-Iványi Domokost, aki a háború alatt a Kiugrási Iroda egyik vezető alakja volt

 – és a felsorolást még hosszúan lehetne folytatni. Soos Gézát csak azért nem tartóztatták le, mert egy jóakarója – egy politikai nyomozó, akinek korábban megmentette az életét – figyelmeztette, így még időben elmenekült Magyarországról. Soos volt az, aki Magyarországra csempészte, lefordíttatta és eljuttatta Horthy Miklós kormányzóhoz, illetve a cionista vezetőkhöz a haláltáborok borzalmait leleplező auschwitzi jegyzőkönyvet. Ilyen emberekből kreáltak „fasiszta összeesküvőket”: letartóztatták, megkínozták őket, fizikai és lelki kényszerítőeszközök segítségével hamis beismerő vallomásokat írattak velük alá. A Magyar Közösség-ügy nemcsak a kisgazdapártot tette tönkre, hanem egy független, demokratikus ország felépítésének – közvetlenül a háború után sokak által képviselt – álmát is szertefoszlatta.

Kádárék sosem bocsátottak meg az elítélt kisgazdáknak

Erről azért is fontos beszélnünk, mert a Kádár-korszak emlékezetpolitikájában, illetve a rendszerváltás után is sokáig élt az a narratíva, hogy 1949-ig minden a demokratikus elveknek megfelelően zajlott, és tulajdonképpen a Rajk-perrel került először hiba a gépezetbe – teszi hozzá a NEB elnöke.

Az is elgondolkodtató tény, hogy az 1953-ban, az első Nagy Imre-kormány idején életbe léptetett amnesztia csak a munkásmozgalom egykori – a Rákosi-korszakban törvénytelen eljárások keretében elítélt – tagjai számára jelentett szabadulást. A Magyar Közösség-ügyben elítélt személyek többsége viszont egészen 1956-ig börtönben maradt, és sokakat közülük még a nyolcvanas években is megfigyeltek. Közéjük tartozott Arany Bálint is, aki, bár megtehette volna, nem hagyta el Magyarországot.

A persorozatban 229 embert ítéltek el, többek között egykori illegális kommunistákat is, de előttük összezárt a Kádár-rendszer, esetükben nem ismerték el a törvénysértést. Ez ugyanis nem fért bele a kommunista emlékezetpolitikai kánonba, hiszen a Magyar Közösség tagjai elleni perek idején Rajk László, majd a Mindszenty bíboros elleni eljárás idején Kádár János volt a belügyminiszter, ők tehát közvetlenül, személyesen is felelősek voltak a történtekért.

Aranyt a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán (Katpol) többek között az a Kardos György hallgatta ki, aki a Kádár-korszakban a Magvető Kiadó igazgatójaként tevékenykedett. A történet másik kulcsszereplője a hatalom oldaláról Kornis Pál volt, aki a hetvenes években a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezetője lett.

 – sorolja Földváryné Kiss Réka, majd hozzáteszi, hogy miközben a NEB egyik alapvető feladata a kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása 1945-től a rendszerváltásig, a bizottság számára az is kiemelten fontos, hogy a kutatások nyomán megszerzett ismeretanyagot minőségi ismeretterjesztés útján minél szélesebb körben megismertessék. Ezért működtek közre A koronatanú elkészítésében, és a NAT-hoz kapcsolódó további filmekkel is megjelennek az online térben.

Arany Bálint története a történész számára azt is példázza, hogy még a diktatúra legsúlyosabb időszakaiban is maradt az emberekben egyfajta civil kurázsi.

Arany, akit testi és lelki kínzásokkal törtek meg az Andrássy út 60.-ban, a tárgyaláson felemelte a fejét, és elmondta a bírónak, hogy minden hazugság, amit aláírattak vele.

Tette ezt úgy, hogy pontosan tudta, hogy a tárgyalóteremből visszaviszik a kihallgató szobába, mégis ellenállt.

Arany Bálint történetének rekonstruálásában nagy segítséget jelent, hogy megírta az emlékiratait. A forrásértékű munka 1990-ben jelent meg a Püski Kiadónál. „Óriási igény van rá, hogy újra elmeséljük ezeket az elhallgatott, feledésre ítélt történeteket, hogy megmutassuk, milyen sors jutott azoknak az embereknek, akik a XX. század mindkét totalitárius diktatúrájával szembefordultak” – fogalmaz a történész.

A NEB szakmai munkájával kapcsolatban elmondta, hogy dolgoznak egy átfogó adatbázison a kommunista diktatúrát működtető hatalomgyakorlókról, pártvezetőkről, belügyi, állambiztonsági személyekről. A Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködésben feltárják a vidéki pártnómenklatúrát. Kutatják az ötvenhatos perekben eljáró bírók, ügyészek, vizsgálók körét, nem feledkezve meg a tanácsvezető bírók mellett helyet foglaló laikus népbírókról sem, akikről általában nem esik szó, pedig őket azért küldte oda a párt, hogy biztosan megfelelő ítélet szülessen. Ez a hatalmas munka a NEB honlapján keresztül érhető el.

(Borítókép: Arany Bálint, a Független Kisgazdapárt volt szervezőtitkára, a köztársaság-ellenes összeesküvéssel vádolt Hetes Bizottság (a Magyar Közösség vezető testülete) tagja vallomást tesz a koncepciós per tárgyalásán a Budapesti Népbíróságon 1947-ben. Fotó: Bartos Péter / MTI)

Rovatok