Március folyamán a beregszásziak előadásában többször is láthatják a nézők a Tótékat a budapesti Nemzeti Színházban. Az őrnagyot Trill Zsolt, Tótnét Szűcs Nelli játssza. A kárpátaljai társulat csütörtök reggel sikeresen átjutott a határon annak ellenére, hogy hajnalban kitört az orosz–ukrán háború.
A Nemzeti Színház társulata a szomszédunkban kialakult drámai helyzetre való tekintettel a következő hetekben többször is műsorra tűzi a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Magyarországon tartózkodó társulatának vendégjátékát, az Örkény István műve alapján színre állított Tóték című darabot: március 1-jén, 2-án, 3-án, 5-én, 6-án, 11-én, 13-án és 18-án is lesz előadás.
„Szeretettel várjuk önöket színházunkba ezekre az előadásokra. Jelenlétükkel a beregszászi társulatot támogatják”
– invitálja a nézőket Vidnyánszy Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.
A kialakult helyzetben különösen hátborzongató belegondolni, miről is szól a Tóték, a kiszolgáltatottak tragikomédiája, ahogy Örkény István jellemezte a darabját, és ahogy a Nemzeti Színház ismertetőjében is olvasható. A háború tombolása közepette az idilli Mátraszentannán élő Tót családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka. Az őrnagy idegzetét súlyosan megrongálták a harctéri hónapok, ezért Tótéknál töltené kéthetes szabadságát.
Ám hogy addig se tétlenkedjenek, dobozolásra kényszeríti a családot, és Tóték éjjel-nappal dobozolnak, hogy a vendég kedvében járjanak. Abban reménykednek, hogy a fiuk az őrnagy jóindulatának köszönhetően kedvezményekben részesül a fronton. Tóték egyre fogyó lelkesedéssel dobozolnak, végül megölik az őrnagyot, nem is sejtve, hogy áldozatuk is, a gyilkosság is teljesen hiábavaló – és abszurd. A falu postása ugyanis nem kézbesíti a rossz hírt közlő leveleket, így azt sem, amelyben a Tót fiú halálhíre áll.
„1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla, amellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett – írja Örkény a Tóték előszavában. – Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni. A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványba fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket.”
Ez az a gondolat, ami a beregszászi előadásnak is kiindulópontja, s egyben ez teszi különlegessé is Vidnyánszky Attila rendezését, amely nem egy valamikori háborúról vagy általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg – Örkény szellemében. Ez teszi hitelessé a történetet – véli a rendező, aki a téboly ívét egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után kommunista indulók szólnak, majd a Dallas című amerikai sorozat szignálja utal arra, hogy
a pusztítás korokon átível. Csak az eszközök és módszerek változnak.
„A ma problémái nagyrészt ugyanazok, mint a Tóték keletkezésének idején voltak, és Örkény alapkérdéseket boncolgat. Az emberi természet nem változik, és az a viszonyrendszer, amit a darab felvázol, abszolút átültethető a mába. Ez a nagy művek, a klasszikusok sajátja” – mondja Vidnyánszky Attila.
A Tóték a beregszászi Ilyés Gyula Magyar Nemzeti Színház emblematikus előadása. Sokak szerint az őrnagyot megformáló Trill Zsolt alakítása minden túlzás nélkül vetekszik Latinovits Zoltánéval, aki az 1967-es ősbemutató és a Fábri Zoltán által rendezett legendás film főszereplője volt. A IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón Trill Zsolt kapta a MASZK színész-zsűrijétől a legjobb férfi alakítás díját az őrnagy megformálásáért.
Mindemellett orosz és ukrán társulatokat is várnak Budapestre az április 20-tól május 8-ig tartó Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra (MITEM), amelynek mottója ráadásul ez a Madách Imre-idézet: „Testvériséget hozván a világra.” A Nemzeti Színház eddig is a kulturális híd szerepét töltötte be, amikor a legkülönfélébb nemzetiségű teátrumokat látta vendégül, idén azonban különösen fontos, hogy a művészetben, a kultúrában ne jelenjen meg az ellenségeskedés. Az elmúlt két évben a járvány miatt maradt el, illetve csúszott a MITEM, a társulatok idei fellépését, Magyarországra utazását remélhetőleg nem húzza keresztül a háború.
(Borítókép: Jelenetrészlet a Tóték című előadásból. Fotó: Nemzeti Színház)