A délnyugat-angliai Exeterben adott koncertet a Bournemouthi Szimfonikus Zenekar február 24-én, Ukrajna orosz lerohanásának napján. A zenekart Madaras Gergely, a Liège-i Királyi Filharmonikusok zeneigazgatója vezényelte. A koncert második felében Csajkovszkij 6. Patetikus Szimfóniája szerepelt a programban. Már a színpadon hangoltak a zenészek, amikor a nézőtérről hangos vita zavarta meg a koncentrált állapotot.
Madaras Gergely, aki a zenekart vezényelte aznap este, arról számolt be az Indexnek, hogy néhányan hangosan kifogásolták a nézőtéren, miért kell ezen a szörnyű napon épp egy orosz zeneszerző művét – Csajkovszkijról van szó – hallgatniuk. Mások, a jelenlévők többségének nevében, azt kiabálták, hogy aki nem akarja meghallgatni a műsort, menjen haza. Ekkor lépett a pódiumra a magyar dirigens.
– Úgy gondolom, hogy az, aki helyzeténél fogva egy nagyobb csapat embert irányít, személyesen felel értük. Ezen a koncerten karmesterként rám hárult ez a feladat – emlékezett vissza a szokatlan helyzetre.
Miután megjelent a pódiumon, szokás szerint középre ment, és meghajolt. Az exeteri közönség udvariasan megtapsolta a színre lépő dirigenst. A művész megvárta az üdvözlés végét, de nem fordult a zenekar felé, hogy elkezdjék a műsort, hanem a közönséget szólította meg. Elmondta, hogy számára különösen személyes élmény, ha Csajkovszkijt, Sosztakovicsot vagy Sztravinszkijt játszik, vezényel, ugyanúgy, mint amikor Puskint vagy Dosztojevszkijt olvas. Anyai nagymamája ugyanis Moszkvában született és nevelkedett, így a felsorolt alkotók remekművei nagymamája és édesanyja révén az ő szellemi identitását is meghatározzák. Csajkovszkijt és a többi zseniális orosz művészt a szláv kultúra kiemelkedő képviselőinek tartja, akik nagyon sokat adtak a világnak.
A néma csendben figyelő közönségnek azt is elmondta, hogy a tragikus események fényében egészen új jelentőséggel bír, amikor aznap este a XIX. századi orosz zseni egyik csodálatos művét játsszák.
Ez a mestermű ma arra emlékeztet, milyen törékeny is az emberi élet. Pacifista és humanista lévén elutasítok mindenféle erőszakot és az agresszió összes formáját. Hiszek abban, hogy egyetlen politikai érdek sem lehet fontosabb az emberi életnél. Tudom, hogy ezzel Csajkovszkij is egyetértene
– fejezte be a közönséghez intézet szavait, majd kezdetét vette a koncert.
Miután elhangoztak a zenemű utolsó taktusai, hosszú másodpercekig némán ült a közönség, ami a dirigens számára olyannak tűnt, mint egy kimaradt szívdobbanás, aztán kitört a tapsvihar, az exeteri közönség állva ünnepelt.
(Borítókép: Madaras Gergely 2014. augusztus 1-jén. Fotó: Kászoni László / MTI)