Bár eredetileg legújabb könyve, a Nincs egy férfi lett volna beszélgetésünk kiindulópontja, ezt a tervet is keresztülhúzta a háború. Ugron Zsolna házában is átmeneti menedékre talált egy ukrajnai menekült család. Ez számára természetes, hiszen tizenegy éves volt, amikor családjával Magyarországra menekültek Ceaușescu Romániájából. Minderről nem azért beszél a nyilvánosság előtt, mert ez most menő, hanem mert úgy látja, egyre több ember szorul segítségre, nem biztos, hogy csak rövid távon, és őket abban is támogatni kell, hogy a számukra ismeretlen környezetben folytathassák a saját életüket.
Zsolna olyan regényeket akart írni, amiket ő is szívesen olvasna. Fontosak számára a történelmi nőalakok. Azért választotta Báthory Annát készülő Úrasszonyok regénytrilógiája központi alakjának, mert a korszakkal korábban foglalkozó írók, mint Móricz Zsigmond és Makkai Sándor, „nagyon elbántak vele”. Ő a saját Báthory Annáját akarta megmutatni.
A Szilágyi Erzsébetről szóló Hollóasszony című kisregényében is meg akarta mutatni, hogy a történelmet asszonyok is alakítják.
Férje, Hunyadi János halála után egyik fiát megölik, másikat túszként tartják fogva Bécsben és Prágában. Szilágyi Erzsébet mégis kezében tartja a hatalmas Hunyadi-birtokokat, polgárháborút robbant ki, rablóvezérekkel szövetkezik, felégeti Nagyszebent, és trónra ülteti Mátyást. Mindezt nem tudta volna megtenni, ha odáig csak az ablakfülkében hímezgetve figyelte volna szórakozottan, mikor éhezik meg az ura.
A beszélgetésből kiderül még,
Ha valaki véletlenül nem hallotta az arútluK előző adását, melyben Hódi Jenővel, a Budapest Film Academy alapítójával beszélgettünk, itt pótolhatja.
(Borítókép: Ugron Zsolna. Fotó: Papajcsik Péter / Index)