Ha valaki jót akar, de tényleg igazán jót akar látni, akkor a Budapest Bánszínházban a helye. Keresztes Tamás Frankenstein-rendezése azoknak is tetszeni fog, akik már bevonódtak a bábszínházak világába, és azoknak is, akik eddig idegenkedtek a műfajtól.

A Frankenstein-történet már önmagában is erős, de talán most talált egy olyan közlési formára, amelyben a leginkább ki tud csúcsosodni a történet. Ennél jobban még nem csomagoltak be (és ki) mondanivalót. Keresztes Tamás előadásában valahogy minden tökéletes, kezdve az alapvízióval, a rendezésen át a látványon keresztül a színészekkel együtt egészen a zenéig.

Frankenstein teremtménye azért nagyon különleges, mert bár a tudós különböző emberek maradványaiból rakta össze, létrehozott egy olyan lényt, akinek tudata tiszta volt, mint egy fehér lap. Majd ez a lap úgy változott, ahogy a környezete hatott rá; akadt, aki összegyűrte, felszakította, telefirkálta. Egy ilyen papírlap pedig – még akkor is, ha jön valaki, aki megpróbálja kisimítani – már sosem lesz egyenes, nem lehet többé fehérre radírozni. Így működik a világ, így működünk benne mi, emberek.

Frankenstein kreatúrája szeretetre vágyik, törődésre, társra. Ám mivel szörnynek néz ki, úgy is bánnak vele, míg végül egészen azzá is válik.

Keresztes rendezésében a kreatúra három elemből áll össze, amit három színész mozgat. Nagyon érdekes ötlet, hogy két színész saját testével egészíti ki a bábrészeket, belőlük kinőve születik meg a láb és a kéz, egy harmadik színész pedig a fejet mozgatja. Ettől már önmagában izgalmas a látvány, de a különleges technika kreatív bábmozgatást és képeket rejt magában, amit az alkotók teljesen kihasználnak. A teremtmény – így alkalmazkodva a koncepcióhoz – pillanatok alatt válik esendőből félelmetessé, emberiből természetfelettivé, erős felnőttből törékeny gyermekké.

A díszlet telitalálat (szintén Keresztest Tamás ötlete), vásznakkal, vetítéssel pillanatok alatt alakítják a teret, amitől filmszerű színpadképeket kapunk. A színészek, ha kell, jeges szélvihart teremtenek, vagy puritán szobabelsőt, esetleg pusztító tüzet. Fontos kiemelni, hogy az előadás nagyban függ a technikától, így nem csak a színpadon, a backstage-ben is megfeszített munka folyik. Mindezt Kézdy Luca hegedűművész egészíti ki, aki egymagában varázsol nyomasztó atmoszférát vagy kellemes dallamokat.

A Frankenstein egy ifjúsági előadás, amire a nagyobb gyerekek nyugodtan elvihetik szüleiket is, vagy a szülők a nagykamasz gyermekeiket, de érdemes komolyan venni a 16+-os korhatárt. Mind a mondanivaló, mind a látvány befogadása embert próbáló (bár utóbbi segíti az előbbit), ám az élmény miatt megéri megnézni. Az előadás komolyan boncolgatja a teremtés felelősségét, így érdemes a látottakat és a darab által felvetett kérdéseket kibeszélni.

A Budapest Bábszínház komolyan veszi hitvallását, és valóban közelebb hozza a bábszínházat minden korosztályhoz, így azoknak is csemege lehet a Frankenstein, akik már hozzászoktak, hogy nemcsak élő szereplős színházba járnak, de azoknak is, akik még nem mertek kísérletet tenni ezzel a műfajjal.

Teszárek Csaba tökéletes választás volt a teremtmény szerepére, ahogy a végtagokból néha önálló entitássá alakuló Bartha Bendegúz és L. Nagy Attila is remek munkát végeznek. Márkus Sándor remekül megfogta Victor Frankenstein személyes tragédiáját, a piperkőc zsenit, aki ellentétben teremtményével, a tudomány oltárán feláldozta emberi mivoltát, kettejük ellentéte pedig remekül rajzolja ki, hogy miként öli ki egy emberből a felvilágosodás és a túlzott hatalom az alapérzelmeket. Podlovics Laura, ha kell, ártatlan, szinte gyermeki teremtés, ha kell, másodpercek alatt változik át ízig-vérig nővé, aki vágyik rá, hogy beteljesítse sorsát, de nem talál ebben a vágyában partnerre. Blasek Gyöngyi megrázó pillanatokat játszi könnyedséggel varázsol a színpadra, a vak szeretet és gondoskodás fegyverével. Tatai Zsolt, Szolár Tibor, Pethő Gergő, Csarkó Bettina, Beratin Gábor és Engárd Emil kisebb, de nem kevésbé fontos szerepekkel egészítik ki Keresztes vízióját, nincs olyan mondatuk vagy mozdulatuk, amely ne lenne a helyén.

Ritkán látni ilyen összhangban és ennyire jól működő társaságot, az egész csapatból árad, hogy lelkesen kezdtek neki a próbafolyamatnak, és ebből a lelkesedésből egy cseppet sem veszítettek a bemutatóra.

Játszhatunk Istent, de emberként is tudunk teremteni, kezdve azzal, hogy hatással vagyunk egymásra. Felelősséggel tartozunk a tetteinkért, mondatainkért, de hogy ne mentsem fel a „szörnyet” minden negatív cselekedete alól, azért is mi felelünk, ha nem dolgozzuk fel a traumáinkat.

Mary Shelley Frankenstein című regényéből Nick Dear írt színpadi adaptációt. A művet Koltai M. Gábor fordította, a Budapest Bábszínházban pedig Gimesi Dóra dramaturg alakította Keresztes Tamás elképzeléséhez a szöveget.

(Borítókép: Karip Tímea / Index)