Pandémia az egész világ, és futár benne minden férfi és nő, fellép, s lelép, ha más nem, a biciklire vagy a társasház hatodik emeletére, futár a pakisztáni, aki alig tud magyarul, hétszasztiszenketó, mondja akcentussal a Király utcai gyrososnál, futár, aki majd elüt a járdán hátulról, futár a jó fej és futár a rossz fej, futár a cingár és a drabális, az égimeszelő és a pöttöm, a munkáját vesztett színész, a number one költő, a tanár, a költő gyereke, futár a mindenség,
mert jöhet bár Covid, pandémia és világégés, jöhet orosz–ukrán háború, míg élünk, enni kell, és míg enni kell, hát valakinek ki kell vinni az ételt,
egészen addig, míg be nem rakják az önvezető autóba, motorba, rollerre stb., hogy kivigye, szóval egészen addig ott lesz a futár, aki applikáción keresztül értesül a tejallergiádról, akinek megvan rólad a véleménye, hisz tudja rólad, hol laksz, neked meg róla van meg, hisz tudod a foglalkozását, előítéletek tömkelege, ő egy szám, te egy cím vagy, másnap nem ismeritek meg egymást, de anyázni addig is lehet, ha nem jön meg időre, ha nincs borravaló, ha nem ezt rendelted, közben a Bank Center Platina Tower előtt egy öregember babakrémmel keni a bakancsát, a Falk Miksa utca elején varjak esznek egy döglött galamb beléből, a Nanuschka előtti parkolóóra apró, sárga rügyet hoz, az Erzsébet téri levegőminőség-mérő állomás adatai szerint pedig Budapesten elfogyott a levegő.
Budapesti életképek, kis pesti futáranziksz a biciklinyeregről, ahonnan az égre éppúgy lehet pillantani, mint a kéregető vagy a hajléktalan lapos horizontjára, a kettő összefügg persze, ha hiszed, ha nem, ha nem, akkor még inkább.
Erdős Virág ezúttal pizzafutárnak állt, a woltos ételszállító sorsát énekli meg, a költőszerepet mossa át a futárléttel, gazdagodik, nő ezáltal a tapasztalat, ilyet kitalálni se lehetne, minden jó valamire, mindennek a vége a költészet, ennek meg pláne, Erdős Virág könnyei a kötet címe, Mallarmé mondta, meg Esterházy, a világon minden avégből létezik, hogy könyv váljék belőle, itt könyv is, könny is lett, ha elolvassuk, felitatjuk ezeket a könnyeket, eggyel kedvesebben, megértőbben bánunk a futárokkal, talán nem csak a pénzünket és a perceinket számoljuk, meg nagyítóval nézzük a pizzavastagságot, talán megtanulunk a másik oldalról nézni, ez mindkettőnknek jó lesz, adónak s vevőnek,
mert nekünk korgó gyomrunk van, és kiüresedett pénztárcánk, meg fene nagy egónk, hogy a tíz perc késésre borravaló nem jár, de honnan tudjuk, a futárnak mekkora volt a dugó,
ki nem vette át a megrendelést az adott időben, ki volt paraszt az előző körben, hogy nem most jelezte-e az applikációja, hogy késésben van, nem most lengették-e be neki a szerződésbontást, hogy kontakthibás lett a biciklije, kulcsos volt a lift, a pultos megváratta. Honnan tudjuk.
Erdős Virág pizzafutára átszeli az egész várost, és ahogy eddig, most is a végletekkel élőket veszi észre, akiket persze nem is olyan nehéz észrevenni, egyre többen vannak, de a költőből futár lét és az eleve elrendelt szociális érzékenység is segít ebben, a hungarocellen vagy a vattakabáttal kitömött törött vödrön székelő észrevevésében, az elgázolt galambéban, a Zeneakadémia előtt kolduló egykori évfolyamtárséban, a minket meg sem ismerő megrendelőben, és különben is, minden félrecsúszott nyakkendőben.
A kötet tartalmilag a megdöbbentéssel, formailag a ritmussal operál, kíméletlen sorba rendezi, gondolatritmussá fűzi a durvábbnál durvább látleleteket, az elviselhetetlenséget, a társadalmi igazságtalanságot, a részvétlenséget, az egyéni és kollektív pechet, az egyéni és kollektív szemétségeket, felhív és apellál, pedig nem tesz mást, csak leír, számba vesz, de azt nagyon kegyetlenül és erősen, erős a prózaiság is, a formai párhuzamok, állítások és összecsengések, de ez a prózaiság épp hogy színtiszta költészet, erős a látás, a láttatás, a szemünk felnyitása, vedd már észre a jobb sorsra érdemest, aki a kukát túrja, aki az aluljáró matracainak mélységéből pillant rád, vedd már észre, vedd már észre.
Erdős Virág könnyei, Magvető, 2022
(Borítókép: Artyom Geodakyan / Getty Images)