Színes a Hold?

A Hold alapvetően egy szürke, látszólag egyhangú égitest. Ez azonban nem a teljes valóság. A Hold felszíne nem tökéletesen szürke, bár rendkívül finom szürke por, a holdi regolit borítja, melyről a világ egyik leghíresebb fényképfelvétele készült 1969-ben, amikor Neil Armstrong benne hagyta a lábnyomát. Ez a por fedi el azokat az alapkőzeteket, melyeknek nagyon enyhe színeltérései vannak a szürkéhez képet. Ezt a pici különbséget lehet digitális technológiával rögzíteni, hiperszaturációs eljárással felerősíteni és ezáltal láttatni. Hiperszaturáció nélkül ez a felvétel is egy szürke holdfelszínrészletet ábrázolna.

A Hold színei

Digitális fényképezőgépekkel könnyű megörökíteni a Hold eltérő, szabad szemmel szinte láthatatlan árnyalatait, melyek néhol vörösesek, néhol pedig kékesek. A vörös árnyalatért a vas-oxid jelenléte felel, míg a kékekért nem a víz (a Holdon nincsen víz), hanem a bazaltsíkságok kőzeteiben rejlő titán-oxidok felelősek. Ha fekete-fehér kamerát és nagy spektrumtartományt lefedő csillagászati szűrősorozatot alkalmazunk, nem csupán a vöröses és a kékes színek, hanem egészen finom árnyalatok is megjelenhetnek a végső, feldolgozott felvételen.

Különös régió a Holdon

A Bullialdus egy teljesen érdektelen kráter a Holdon – első pillantásra. Második pillantásra azonban feltűnhet, hogy egy különleges helyen, a Tycho-kráterből 100 millió éve kicsapódott legmarkánsabb törmeléksáv alá esik. Ha színes technikával fotózzuk, akkor láthatjuk, hogy a kráter peremének feltűnő kékes színe van, és még feltűnőbb sárga a kráter központi csúcsa. Mindezt egy vas-oxidban gazdag, vöröses mare (holdi bazalttenger) terület veszi körbe, amiben feltűnő világoskékes sávot alkot a Tycho becsapódásának törmeléke. A kép I-R-G-B-U (infravörös-vörös-zöld-kék-ultraibolya) szűrőkkel készült 800 nm-től 320 nm-ig terjedő spektrumtartományban, ami egy picit tágabb a szabad szemünkkel látható „vizuális” tartománynál.

(Borítókép: Dr. Francsics László / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)