A Kárpát-medence – vagy inkább az Osztrák–Magyar Monarchia – az erődítmények vidéke. Magyarország északi határán áll a Csillagerőd is, ahol páratlan gipszszobormásolat-gyűjtemény várja az érdeklődőket.
A történelemkönyvekből elsőnek a galíciai Przemyśl-erőddel ismerkedtünk meg mint Európa harmadik legnagyobb katonai erősségével – Antwerpen és Verdun után –, amelyben az Osztrák–Magyar Monarchia 128 ezer katonája állomásozott az első világháború kitörésekor. A várrendszer orosz ostroma, végül elfoglalása bevonult a magyar történelembe.
Mint ahogy a péterváradi erőd is, amit volt alkalmunk személyesen is megtekinteni, nem is egyszer. Az Újvidékkel szemközt a Duna szerémségi partján álló erősséget a történelem legzseniálisabb erődépítő hadmérnöke, a francia Vauban – becsületes nevén Sébastien Le Prestre, Seigneur de Vauban, azaz Vauban márkija – tervezte és építette 1692 és 1780 között. Az erőd az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején fontos szerepet játszott, a császári hadak nem is tudták elfoglalni, Hollán Ernő várparancsnok kedvező feltételeket tudott kicsikarni az ostromlóktól, és csak hetekkel az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után adta meg magát a várat védelmező 8000 magyar honvéd szeptember 7-én, megkapván az osztrákoktól a szabad elvonulás lehetőségét.
Ahogy onnan ötszáz kilométerre északra Klapka György és a komáromi erődöt – írásunk „főszereplőjét” – védő honvédeink szeptember 27-én, szintén a szabad elvonulás és a kardjuk megtartása mellett.
Ezzel meg is érkeztünk Komáromba, a Duna és a Vág összefolyásánál épült településre. Komárom mindig is katonaváros volt, földrajzi fekvése révén fontos stratégiai tényező. A városalapítás és várépítés szorosan összefüggött a római hadak által már az I–IV. században kitaposott vág-dunai átkelőhellyel, a határvédő limesszel – szinte törvényszerű volt a Brigetio nevű település kialakulása.
Az első kővár a tatárjárás után épült, Mátyás király is sokat és szívesen időzött itt. 1527-ben I. Ferdinánd ostromolta a Szapolyai János által védett erődöt, a Habsburg uralkodó mindössze félnapos ostrommal be is vette az erősséget, majd azzal a lendülettel újjá is építette és megerősítette. A nagy építkezések 1546-ban kezdődtek Pietro Ferrabosco olasz hadmérnök tervei alapján. A mai Öregvár 1557-re készült el.
A tűzkeresztségen 1594-ben esett át az Öregvár, sikerrel, mert visszaverte Szinán basa százezres seregének ostromát. Hamarosan felépült az Újvár is, 1663 és 1673 között.
A várost és a várat romba döntötte – nem a török, hanem az 1763-as iszonyatos erejű földrengés, amit még Drezdában, Lipcsében és Belgrádban is lehetett érezni. Az újjáépítéshez nem volt pénze a kincstárnak, és II. József, a nagy likvidátor 1782-ben meg is szüntette a vár katonai jellegét, és szélnek eresztette a katonaságát.
Csakhogy az élet másképpen rendelkezett. Megkezdődtek a napóleoni háborúk, és 1807-ben osztrák hadmérnökök újjáépítették az Öreg- és az Újvárat. I. Ferenc császár Napóleon elől éppen Komáromba menekült a vesztes győri csata után, egyszersmind megparancsolta, hogy itt egy 200 000 katona befogadására alkalmas erődrendszert építsenek ki.
Így érkezett el 1848. Klapka György várparancsnok 1849. május 28-án adott parancsot a Monostori erőd megépítésére. A Monostori sánctól a Csillagig sáncsorokat építettek. A legdélebbi ponton, a mai Igmándi erőd helyén is állt egy cölöpökkel kerített földerőd. Az erődrendszert sohasem tudták bevenni a császáriak, és ahogy már jeleztük, Klapkáék szeptember 27-én előnyös feltételek mellett adták át az osztrákoknak a várat.
És két évre rá már folytatódott is az erődrendszer további kiépítése. A sors iróniája azonban, hogy mire megépült, a hadtudomány túllépett mindezen, és valójában már nem is került sor az erődrendszer tűzpróbájára.
Az első világháborút lezáró békeszerződés értelmében Komárom nagyobbik, 97 százalékban magyar népességű északi része Csehszlovákiához került. A Monostori erőd, a Csillagerőd és az Igmándi erőd ellenben magyar fennhatóság alatt maradt a Duna déli partján. 1923-ban mindhármat műemléki védettség alá helyezték.
Az 1896-ban alapított Szépművészeti Múzeum a korszak tendenciáit követve szobrászatimásolat-gyűjtemény létrehozása mellett döntött. A korabeli idealista szemlélet szerint ezzel sokkal szélesebb körben vált hozzáférhetővé a művészet, azon belül is a szobrászat története. Európában és Észak-Amerikában egymás után nyíltak a másolatkészítő gipszöntő műhelyek, és alakultak a szobormásolat-gyűjtemények. Magyarországon először a Nemzeti Múzeumban kezdték el a gyűjtést.
A Szépművészeti Múzeum később megörökölte a Nemzeti Múzeumtól az öntvényeket, a gipszgyűjtemény pedig egészen 1913-ig formálódott. A háború után hányatott sors várt a gipszöntvényekre: egy részük a látogatóktól elzárt Román Csarnokba került, majd Tatán és a komáromi Igmándi erődben is elszállásolták a műalkotásokat. A budapesti intézmény felújításánál merült fel, hogy a szobroknak új helyet kell keresni. A gipszmásolatok négy éven át tartó restaurálása a művek komáromi installálásával fejeződött be.
A komáromi Csillagerőd épülete felé közeledve a hatalmas ablakokon keresztül messziről felsejlik egy ló és lovasa grandiózus alakja. Mintha csak visszautazott volna a reneszánsz korba az, aki belép a tágas előtérbe, nevezetesen a Colleoni Csarnokba. Modern enteriőrbe csöppenünk, mégis csipkézett gipszmásolatok kapaszkodnak fel az égbe. A bejárati ajtóval szemben egyből szemet szúr a hófehér csoda: Bartolomeo Colleoni zsoldosvezér lovas szobra. Nem az eredeti, mert az Velencében van, és Andrea del Verrocchio készítette. A 17 méter magas replika korábban a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokában állt.
A Colleoni Csarnokban Nicola Pisano sienai szószéke, Ghiberti műve, A Paradicsom kapuja és Giovanni di Balduccio alkotása, Szent Péter vértanú síremléke fogadja a látogatókat. A gipszöntvényeket darabokban hozták ide, összerakásukon és elhelyezésükön építészek, belsőépítészek és restaurátorok dolgoztak. Gipszet használni azért volt egykor különösen kézenfekvő, mert egyszerűen lehetett negatívot levenni közvetlenül az eredeti műtárgyról, a végeredmény pedig teljesen pontos lett.
A több mint hétezer négyzetméteres épületben körülbelül háromszáz restaurált gipszszobrot helyeztek el, az antikvitás korától a reneszánszig mutatják be a szobrászművészet remekeit.
A szoborkiállításnak otthont adó Csillagerőd az Öregvár keleti bástyájával szemben áll. Jellegzetes csillag alakját négy, befele nyitott ütegállás adja, melyeknek külső felét kövekkel erősítették meg, és kőfallal kötötték össze. Körben mély vizesárok védte. Az udvaron nyújtott nyolcszögletű, erődjellegű laktanyaépület található. A monarchia hadserege laktanyaként és raktárként használta. 1920 után a Magyar Királyi Hadsereg lőszerraktára lett. 1944 októberétől decemberéig deportáltak gyűjtőhelyéül szolgált. A II. világháború után szükséglakásokat alakítottak ki benne, majd zöldségraktárként használták.
A 2018-tól több mint három évig tartó munkálatok során – Mányi István Ybl-díjas építész tervei alapján – az erődépületet és környezetét hatmilliárd forintos költségen teljeskörűen felújították, és bővítették
egy új, többfunkciós kulturális központtal, modern kiállítótérrel, aminek köszönhetően a meglévő épület nettó alapterülete több mint 7000 négyzetméterre növekedett. Az ünnepélyes átadásra 2021. október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján került sor. A rendkívül leromlott állapotú épületegyüttes a Liget Budapest Projekt keretében újult meg, és kapott az egész országban egyedülálló kulturális funkciót.
A gipszmásolatok a XVIII–XIX. században terjedtek el, mivel akkor még nem volt olyan egyszerű kiugrani Párizsba. A másolatok ugyanúgy néznek ki, mint az eredetiek. Még a letört darabokat sem javították ki
– mondta el az Indexnek Vizeli Csaba, a Monostori Erőd Nonprofit Kft. ügyvezetője.
A Kr. e. VII. században készült szobrokon még erőteljesen érződött az egyiptomi hatás: stilizált vonások, archaikus mosoly, szinte mozdulatlan, merev pózok. A klasszikus korszakban már egy fokkal dinamikusabbá váltak az alakok, jobban kidolgozták őket, de széles mozdulatokat még ekkor sem tettek. A hellenisztikus korszakban aztán már bármilyen pózban tudták őket ábrázolni, az istenek mellett pedig a mindennapi embereket is megformálták. A kiállítás a középkori és a reneszánsz szobormásolatokkal folytatódik: Michelangelo és Donatello alkotásaival is találkozhat a nagyérdemű, de felbukkan például Mátyás király és Beatrix királyné jól ismert portréja is.
A látogatók interaktív panelek segítségével kaphatnak bővebb információt a szobormásolatokról: a segédeszközöknek köszönhetően rövid leírásokat olvashatnak a műalkotásokról, például megtudhatják, hol készültek az eredeti szobrok. A kiállított gipszöntvények közül talán a milói Vénusz és a Laokoón-csoport a legismertebb, de ezeken kívül számos híres ókori szobrot is felvonultat a tárlat.
(Borítókép: Gáll Anna / Index)