Március 16-án In Search of Humanity címmel nyílt retrospektív kiállítás a bécsi Albertina Modernben. Aj Vej-vej korunk egyik legnagyobb művésze, fáradhatatlan aktivista és az autoriter rendszerek kritikusa: az ő alkotásait tekintheti meg a nagyérdemű. A tárlat több mint negyven évet foglal magában, a művész minden korszakából és életszakaszából bemutatja a mérföldkőnek számító alkotásokat. A kiállítás szeptember 4-éig látogatható.
Szemtanúja volt, mi több, dokumentálta is a New York-i East Village-ben zajló tiltakozási hullámot a környék átalakítása ellen. Amikor Pekingbe visszatért, még bőven érezni lehetett a Tienanmen téri 1989-es vérengzés utóhatásait, amit szintén nem hagyott szó nélkül:
ekkor vált védjegyévé a hatalmat megtestesítő épületeknek mutatott feltartott középső ujj.
Munkáiban rendszeresen tematizálja a hatalmi struktúrákat, a hatalom gyakorlásának mechanizmusait, legyen szó kulturális javak megsemmisítéséről, manipulációról, cenzúráról vagy megfigyelésről. Ha úgy érzi, veszély fenyegeti a szólásszabadságot és az emberi jogokat, máris munkához lát, legyen szó a kínai kormány befolyásolási kísérleteiről, újságírók és politikai aktivisták megfélemlítéséről a hongkongi tüntetések kapcsán vagy a koronavírus-járvány miatti vuhani masszív lezárásokról, illetve saját 2011-es letartóztatásáról.
Ha valaki, Aj Vej-vej igazi polihisztor.
Fényképez, installációkat készít, legókockákból aprólékos képeket rak ki, bicikliket szaggat miszlikre, obszcén szavakat tűz a falra, márvány- és porcelánszobrokat készít, kabátba varrja az óvszert, szotyiból épít hegyet, a Han-dinasztia idejéből származó cserépedényt tör milliónyi darabra. Ízlések és pofonok: furcsa, értékes, gagyi, ijesztő, precíz, ugyanakkor már-már tökéletes darabok tárháza ez az eklektikus tárlat. Látszik, hogy mindegyik alkotásnak megvan a szerepe a kerek egészben, a rend helyreállításában, a rezsim elítélésében.
Minden egyes alkotása megdöbbentő, a néző szinte az összes művét látva elgondolkozik rajta, vajon normális-e ez a férfi. Egy ilyen életút után az is belefér, ha nem, mégis: hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy valaki ennyire – a születésük idején – aktuális problémákat boncolgató és bemutató műtárgyakat készítsen.
Aj Vej-vej, a 64 éves, pekingi születésű képzőművész már gyerekként kénytelen volt megtapasztalni a Nagy Proletár Kulturális Forradalom következményeit édesapja, Aj Csing miatt, aki Kína egyik legmeghatározóbb költője volt. Mao Ce-tung „kulturális forradalma”, a kínai nép nagyszabású átnevelési programja alatt a lehető legnyomorúságosabb körülmények között éltek egy hszincsiangi munkatáborban, ahol Aj Csing a közösségi illemhelyeket takarította, és nap mint nap nyilvános megaláztatásnak volt kitéve. Az apa csak Mao halála után térhetett vissza Pekingbe.
Aj beiratkozott a Pekingi Filmakadémiára animáció szakra. Az ő osztálya volt az első, amely a „kulturális forradalom” után ismét diákokat fogadott. Az ifjú Aj részt vett a Stars Art kiállításon: az alkotók és műveik már elszakadtak a Kínai Kommunista Párt esztétikai irányelveitől.
Kína féktelen gazdasági növekedése a Kommunista Párt új főtitkára, Teng Hsziao-ping alatt indult meg – a társadalom radikális modernizációja, amely kéz a kézben járt a kapitalizmus elvein alapuló piacgazdasággal. Az egypárti állam és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátai ekkor sem voltak megkérdőjelezhetők.
A nyugati nyitást követően Aj az elsők között költözött az Egyesült Államokba, hogy ott tanuljon. New Yorkban lenyűgözte a minimalista, konceptuális és környezeti művészet, a különböző performance-ok, a dadaizmus és a pop art: rájött, hogy a művészet lehet életforma és szemlélet is
– olvashatjuk még a kiállításon.
Aj később visszatért Pekingbe, hogy ápolja beteg apját, aki 1996-ban halt meg. Kínában neolitikus kerámiákat és antik bútorokat gyűjtött. Csodálta azt a fajta kézművességet, amellyel ezek a műtárgyak készültek, és amelyet a szigorú modernizáció és a gyorsan növekvő kapitalista tömegtermelés fenyegetett. Művészetébe beépítette Kína ősi hagyományait, ugyanakkor a kínai avantgárdot népszerűsítő underground kiadványokat szerkesztett.
Részt vett a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékok nemzeti stadionjának tervezésében, később mégis a kínai rezsim propagandájának titulálta a játékokat. Aj a rendszert kritizáló blogot indított, amelyben a cenzúra, az egyéni szabadságjogok korlátozása és a kínai kultúra lerombolása ellen emelt szót, a platformot azonban először cenzúrázták, majd 2009-ben törölték: a neve teljesen eltűnt a kínai internetről.
A több mint 90 000 halálos áldozatot követelő szecsuáni földrengésben legalább 5000 gyermek halt meg, mert iskoláikat gyenge minőségű építőanyagból, nem megfelelően építették fel: Aj jogalap nélküli gazdagodással vádolta meg a korrupt hatóságokat és az építőipart. Miközben a hatóságok igyekeztek eltussolni az ügyet, Aj több tucat asszisztenssel hosszú éveken át kutatott, hogy kiderítse a meghalt gyermekek nevét, majd nyilvánosságra is hozta.
2009-ben vették először őrizetbe, ami megakadályozta abban, hogy tanúvallomást tegyen Tan Zuoren aktivista mellett. Miután 2010-ben Liu Hsziao-po, a kínai rendszer kritikusa Nobel-békedíjat kapott, a Kínai Kommunista Párt szigorúan fellépett a másként gondolkodókkal szemben: ügyvédeket, aktivistákat és írókat börtönöztek be vagy hallgattattak el. Aj stúdióját lebontották. A titkosrendőrség hivatalos vádemelés és elítélés nélkül, ismeretlen helyen, határozatlan ideig fogva tartotta.
81 nap és a nemzetközi tiltakozáshullám után óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de továbbra is szigorú megfigyelés alatt tartották.
Nem utazhatott, ennek ellenére bírálta a rezsimet, és művészetével még titkos fogvatartásának körülményeit is nyilvánosságra hozta.
Miután a kínai hatóságok 2015-ben visszaadták az útlevelét, Berlinbe költözött, ahol szemtanúja volt a menekültválság következményeinek (egyik videóján a magyar déli határon kialakult helyzetet tárja a néző elé), valamint a kapcsolódó politikai vitáknak Európa-szerte. Azóta fő témája a menekültek helyzete a világ minden pontján.
(Borítókép: Gáll Anna / Index)