Kilencvenhárom éves korában kedden elhunyt Hildebrand István Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr, rendező, a Nemzet Művésze, a magyar és egyetemes filmtörténet meghatározó alakja, aki a magyar filmművészet egyik legjelentősebb operatőri életművével rendelkezik. – A hírt a Magyar Filmművészek Szövetsége osztotta meg a Facebookon.

Engem az nyűgözött le Hildában, hogy pontosan tudta, mit akar

– hallható a részlet a Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma című dokumentumfilmben, amelyben a filmszakma kiemelkedő szereplői, köztük a 2017-ben elhunyt Makk Károly és Kovács András vagy a tavaly elhunyt Venczel Vera próbálják összeszedni gondolataikat a legendás magyar operatőr munkájáról, aki a magyar filmtörténet aranykorában tevékenykedett.

Hildebrand István a magyar filmművészet minden műfajban kísérletező operatőre, nemzedékének egyik legtehetségesebb képviselője volt. Olyan egyéniség, akinek munkáját formagazdagság, plasztikus fényhatások, kitűnően választott beállítások és biztos technika jellemzik, emellett bravúros, újító technikai megoldások, optikai trükkök mesteri kivitelezője. Aki minden feladatát úgy közelítette meg, hogy azt kereste: mit tehet hozzá a látvány, a vetített nagyvászon élménye a történethez – olvasható a Nemzet Művésze díjat gondozó MMA MTI-hez eljuttatott méltatásában.

A hatvanas-hetvenes évek leglátványosabb produkcióit fényképezte. Többek között Keleti Márton és Várkonyi Zoltán alkotótársaként olyan sokmilliós nézettségű sikerfilmeket jegyez, mint A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán vagy A veréb is madár. A Mafilm Nemzetközi Stúdiójának tagjaként olyan népszerű európai tévésorozatok operatőre volt, mint a Sztrogoff Mihály. Utolsó előtti munkája Bódy Gábor Psyché című filmje volt, amelyben újító szín- és trükkmegoldások egész arzenálját vonultatta fel; gyakran káprázatosan intenzív fényekben fürdeti a szereplőket, és rendre speciális szűrőkkel koszolja, párásítja vagy tükrözi a filmképet. 1981-ben, A Pogány Madonna után, alkotóereje csúcspontján pályája váratlanul megszakadt, és többé nem lépte át a Filmgyár kapuját.

Hildebrand István 1928. szeptember 26-án, Budapesten született, 1946 és 1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szakán tanult. Híradó-operatőrként dolgozott az Új Magyar Filmirodánál, a Híradó- és Dokumentumfilmgyárnál, a Hunnia Filmgyárban, majd a Budapest Filmstúdióban.

1952 és 1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. 1952 és 1957 között rövidfilm-, 1957-től játékfilm-operatőr. 1970-től tíz évig a Mafilm Nemzetközi Stúdió főoperatőre volt. 1986-tól a Pannónia Filmstúdió főoperatőre, 1991-től a Videovox Stúdió produkciós és művészeti vezetője volt.

1960-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1962-ben és 1967-ben elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, 1979-ben pedig érdemes művész lett. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1994-ben kapta meg, 2004-ben Szkíta Aranyszarvas díjat, 2007-ben Legenda-díjat vehetett át. Magyar Filmszemle életműdíjas (2008) és Magyar Filmkritikusok Díja életműdíjas (2016) lett, 2018-ban megkapta a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját.

Hildebrand István 2019-ben Kossuth-díjat kapott, a Nemzet Művésze díjat pedig 2020-ban vehette át. A róla készült, Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma című dokumentumfilmet 2015 novemberében mutatták be.

(Borítókép: A Nemzet Művésze címmel tavaly kitüntetett Hildebrand István Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr és rendező Budapesten, a Tabánban 2021. január 26-án. Fotó: Cseke Csilla / MTI)